Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma (Franz Eberhofer 5.)

Párolt savanyúkáposzta

2021. augusztus 01. - KönyvParfé

p1080972.jpg

A napokban volt egy kisebbfajta olvasási válságom. Nem igazán esett jól semmi. Ilyenkor általában novellákat olvasok, esetleg előveszek egy ifjúsági regényt, vagy csak szimplán belelapozok egy-két mesekönyvbe. Ez tökéletesek elég ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyam. Talán ezért, meg az ellenállhatatlan derűje miatt szeretem az ilyen mosolyínséges időkben megkaparintani Rita Falk könyveit. Mert a niederkaltenkircheni miliőben játszódó történetek minden, csak nem gondolkodásra késztető irodalmi mesterművek. És ez nagyon is rendben van így!

Savanyúkáposzta-kóma a Franz Eberhofer-sorozat ötödik kötete. Kényelmesen dőltem hátra a kanapén, mert tudtam, hogy most sem fogok unatkozni. Franz Eberhofer, a (fülszöveg szerint) testestül-lelkestül bajor rendőr élete ugyanis újfent fenekestül felfordul. Először is áthelyezik Münchenbe, így egycsapásra véget érnek a kényelmes, vidéki hétköznapok. Másodszor rájön, hogy Susi az egyetlen szóba jöhető nő az életében – de ki a fene az a másik pasi, aki az utóbbi időben a szívszerelme körül legyeskedik?! Csodálkozhat bárki is azon, hogy Franzban ettől azonnal beindul a közhelyesen zöldszemű rémnek nevezett féltékenység, no meg a vadászösztön?
S ha ez nem lenne elég, előkerül egy hulla, mégpedig Papa ellopott, majd megkerült verdája csomagtartójából. (A verda történetét keresd a sorozat korábbi darabjaiban.) Mivel az illetékes szervek nem törik össze magukat, hogy az ügyet megoldják, Franz nyakába szakad a nyomozás, s mi sem természetesebb, hogy régi jó barátja, Rudi Birkenberger siet a segítségére. Neki csak egy gyönge pontja van: a savanyúkáposzta. Csülökkel. Mert ha attól kómába esik…

Rita Falk stílusában nincs semmi különös, mégis el tud ragadni. Ugyanis viccesen kisszerű figurái, a falusi (de nem szükségszerűen bunkó) légkör, a niederkaltenkircheni idill rettentően ismerős és mégis egyedi. Csaknem azt írtam, utánozhatatlan, de ugyan ki akarná utánozni? (Egyáltalán: el tudunk képzelni egy falut, aminek a neve: Alsó-Hidegegyháza?) Falk a sorozat e tagjában is képtelennek tűnő szóösszetételt választ címnek (németül, kötőjel nélkül mindegyik még rémisztőbbnek tűnik: SauerkrautkomaKaiserschmarrndramaGriessnockerl AffäreSchweinskopf al dente – utána lehet keresni), ez megnevetteti az olvasót és megindítja a gyomornedveit.

Falknál a krimi szála sajnos még mindig harmatgyenge – de ezt már nem is érdemes felróni neki. Mert mondd meg, anyukám, kit érdekel? A tejfölt így is elviszi a temperamentumos és totál süket Nagyi, a narkós Papa, meg Franz testvére, a „nyálas disznó” Leopold. És persze a morgós, sötét humorú Franz, aki talán képes megoldani egy bűnügyet, de hogy a női lélekről fogalma sincs, az szinte bizonyos.

Az a varázsa ezeknek a köteteknek, hogy képtelenség mondani akár egy olyan szereplőt is, akit ne kedvelnék meg valamennyire. Mindnyájuknak van egy kis gikszere, de ettől csak még inkább szerethetőek. Vegyük csak kedvenc nyomozónk haveri társaságát, akik közül nem találni egy egyszerű esetet sem. Most is jó sok hasznos (vagy épp kevésbé hasznos) tanáccsal látják el főszereplőnket. Mert Franznak most tényleg szüksége van tanácsokra, hiszen hiába jó nyomozó és csalhatatlan a szimata, ha egy ügyet kell felgöngyölítenie, magánéleti dolgokban igen rosszul áll a szénája. De nyugi, az igazi Eberhofer arrogancia továbbra is marad és ebben a történetben is egy igazi falusi suttyó.

A Franz Eberhofer-kötetek remek kikapcsolódást ígérnek. Néhol egészen morbid tud lenni, ugyanakkor nagyon vicces szituációkba kerülnek a szereplők, így a sírva röhögés abszolút garantált. Szerintem Rita Falk a bajor krimi koronázatlan királynője, én pedig egy életre a rajongója lettem. Szóval jöhet is a következő kötet, de előbb kerítek egy korsó jóféle bajor sört! 

Kedvenc idézetek:

- Vettem magunknak néhány dolgot - mondtam, miután Rudi többé-kevésbé visszanyeri rendes arcszínét és légzésritmusát, s dacosan összefont karral áll a konyha közepén.
- Csülök, zsemlegombóc, savanyúkáposzta - próbálkozom tovább.
- Igazán? Nem érezni az illatát - mondja megenyhülve, és a szatyor felé pislog.
- Nem is érezheted. Még nincs kész.
- Úgy érted, még meg kell főznünk?
- Pontosan.
- De hát azt sem tudjuk, hogyan kell.
- Mi nem - bólintok, aztán előhúzok egy cédulát a zsebemből, és Rudi kezébe nyomom. - De a Nagyi tudja. Van egy kötényed valahol?

 - Egyél hozzá egy kis húst, meg zsemlegombócot is, Rudi. Nehogy aztán hasmenést kapj a végén - mondom kissé aggodalmasan szemlélve folyamatos káposztabevitelét.
- A legszívesebben belefeküdnék - mondja, és újra hatalmas adagot töm a szájába.

- Birkenbergeer savanyúkáposzta-kómába esett - közlöm nem sokkal később telefonon a Papával, némi szemrehányással a hangomban. Legyen szíves, tájékoztassa a Nagyit, aki meg legyen szíves, és dolgozz át a receptet, de jó alaposan. 

Párolt savanyúkáposzta (Receptek a Nagyi szakácskönyvéből)

Most is egy kicsit csaltam, mert nem követtem pontosan Nagyi receptjét. Felkockázott szalonna híján csak egy kevés olajat használtam, sült hús helyett pedig vegán grillkolbászt sütöttem mellé. Fantasztikus lakoma, az utolsó falatig elfogyott mind. És a söröcske is komótosan lecsúszott utána. Csak Wolfi meg ne tudja!p1080964.jpgFinomra vágott hagymát megpirítunk vajban vagy apróra felkockázott szalonna zsírjában, hozzáadjuk a savanyúkáposztát, és legalább két és fél órán át pároljuk. Ízlés szerint kevés erőlevest vagy bort öntünk hozzá, de éppen csak annyit, hogy egy percre gőzölögni kezdjen. Az eredmény még jobb lesz, ha másnap még egyszer megpároljuk a káposztát, és csak utána tálaljuk fel. Ízlés szerint negyedórával a tálalás előtt megszórhatjuk egy evőkanál liszttel, majd kevés erőlevessel felöntve felforralhatjuk. A káposztával együtt párolhatunk nyers, friss vagy füstölt sertéshúst is, ízlés szerinti mennyiségben.

Ez a káposzta aztán remekül illik mindenhez. Sült kolbásszal például mennyei. A legjobb mégis, ha sertéssült mellé tálaljuk. Mert akkor... akkor, hogy úgy mondjam, két legyet üthetünk egy csapásra. Először is az étel leírhatatlanul csodálatos kulináris élmény, másodszor pedig a sült hús könnyebbé teszi a kompozíciót. Tisztán emésztéstechnikailag. Hiszen tudják...p1080971.jpgp1080976.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr7616116314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása