Mázlista vagyok, mert idén zsinórban olvasom a jobbnál jobb könyveket. Előző héten a Bádogemberről zengtem ódákat és most megint egy új kedvencet hoztam, ráadásul a Blogturné keretein belül. Keith Stuart Kockafiú című regényét először a könyvtár újdonságai között fedeztem fel, majd amikor belelapoztam, azonnal berántott. A mai napig nem tudom, hogy fogyott el két nap alatt ez a több mint 460 oldalas könyv.
Azt vettem észre, mostanában egyre többször írnak a szerzők autista szereplőkről; kicsit már úgy érzem, túl sokan is akarják meglovagolni ezt a hullámot. Ez egyrészt érthető, hiszen az autista és aspergeres emberkék annyira különlegesen látják a világot, és sokunkban van egy egészséges kíváncsiság irányukban. Másrészt a szerzők zöme nem tud hiteles maradni, mert nem ismerik eléggé ezt az állapotot. Keith Stuart sok humorral megírt története azért volt érdekes számomra, mert legkisebb fiánál néhány éve autizmust diagnosztizáltak, így ő pontosan tudja, milyen kemény az élet egy autista gyerekkel.