Egy alföldi kisközségben nőttem fel. Azóta már várossá nőtte ki magát, ennek ellenére sikerült megtartania a kistérségekre oly jellemző családias báját. Szinte mindenki ismer mindenkit, a boltban a neveden szólít az eladó és ha végig sétálsz a főúton, biztosan találsz egy önkit, presszót, fagyizót és egy zöldségest. Kisebb utcákban még imitt-amott felfedezhető néhány kendős, padon üldögélő térfigyelő kamera is, de ezzel nincs is semmi probléma. A gyerekkorom rengeteg játékkal telt, sokat bandáztunk az utcában élő srácokkal. Bújócskáztunk, fogócskáztunk és szentül meg voltunk győződve arról, hogy számháborúzni olyan helyen is lehet, ahol összesen 4 fa áll a puszta kellős közepén. Boldog gyermekkor! De az igazi izgalmak akkor értek bennünket, amikor a városban valamilyen „mozgolódás” történt. A havonta egy vasárnap megrendezésre kerülő vásár azt jelentette, hogy csurran cseppen valamilyen játék a bódékból. A nyarat a búcsú gondolata tette még élvezetesebbé, ahol a rengeteg kirakodás, cukorkaárus és a levegőben érezhető vattacukor illat mellett, ráülhettünk a Ciklonra és a Láncos hintára. Ennél nagyobb izgalom akkor ért bennünket, amikor megérkezett a cirkusz. Először a konvojra lettünk figyelmesek, majd a színes plakátokra a villanypóznán, végül amikor a hangosbeszélővel körbejárta egy autó az utcákat és kiabálta, hogy: ITT A CIRKUSZ!, akkor nyúzni kezdtük a szüleinket, hogy menjünk.

Emlékszel még, milyen volt az első nagy szerelem? A hasadban a pillangók kitartóan repdestek, és egy kicsit átformálódtál. Próbáltál önmagad lenni, közben idomulni a másikhoz. Édes, mámorító érzéssel élted meg a közös pillanatokat, és átadtad magad ennek a boldogságnak. Az első szerelem nyomot hagy az emberben, még ha ritkán is tart ki egy egész életen át. De milyen érzés az, ha szerelmünk nem akar egészen a miénk lenni? Mi történik akkor, ha az, akit szeretsz, titkolózik? Mi az önzés, és mi az igaz szerelem? A szeretet erős kötés, de könnyen válhat béklyóvá. Hogyan lehet anélkül szeretni, hogy birtokolni akarnád a másikat? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) a Senki madarában egy szegény, magyar, árva fiú és egy japán festőlány szerelméről, két magányos ember egymásra találásáról mesél.
Ez a kisregény mindenkinek szól, aki kész meglátni és megtanulni a lényeget:

 Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

Pár napja került a kezembe ez a könyv, de gyakorlatilag néhány óra alatt kivégeztem. Haladós, olvasatta magát, de legjobban az tetszett benne, hogy nem egy tipikus New Adult regény. A Young Adulttal ellentétben itt idősebbek a szereplők (18-26 év) és általában főiskolásokkal, egyetemistákkal találkozhatsz. Erre a könyvre is igaz, hogy van egy fiú, meg egy lány, és izzik a levegő kettejük között. Nyugi, nem csöpögős, nincs benne semmi habos-babos, csak egy kis finom romantika és pár cseppnyi erotika, némi izgalom és mai, valós problémák. Ugyanis fontos témát is érint a regény, ez pedig a nők elleni erőszak. Ugye, hogy így már nem annyira klisés?  Az összes NA könyvre jellemző sztereotípia megtalálható benne, mégis valahogy működik a dolog és tud valami újat mutatni. De nézzük a regényt!

A főszereplőnk Jacqueline, akivel épp szakított a barátja, Kennedy. Három évi járás után a srácnak eszébe jut, hogy ki akarja élvezni a tanulós-bulizós hétköznapokat... egyedül. A lány teljesen magába zuhan, szerencsére legjobb barátnője és szobatársa elrángatja egy buliba.

Emlékszel arra, mennyire vártuk, hogy az ovis nagycsoportból 1. osztályba mehessünk, és végre kisiskolások lehessünk? Tudom, nem most volt már, de azért még mindig élénken él az emlékezetemben, ahogy elindul a kis családom beszerzőkörútra, hogy megvegyük életem első iskolatáskáját. Magam előtt látom. Kék színű volt, igazi kocka típusú, rajta fényvisszaverős kapcsok, és amikor ruhákkal kitömködtem, majd a hátamra vettem, eltűntem alatta. Már ettől majd' elaléltam, pedig még ezután vettük meg a kiegészítőket. Jöttek a vonalas és a négyzetrácsos füzetek, meg a színes vignetták. A tesómtól megörökölt íróasztal fiókjába már bekészítettem a csomagolópapírokat, a zsírkrétákat, a klassz színes ceruzákat és a vicces formájú, szagos radírokat. Aztán, amikor kézbe vehettem az első tankönyvcsomagomat, végleg elvesztem. A maci olvas 1. olybá tűnt, mintha egy varázskönyvet nézegetnék, a matematika órára szánt könyv képeit pedig órákon keresztül bámultam. De az elsős iskolai csomag még több furcsa dolgot tartalmazott! A számtant mágiának képzeltem. A vonalzó, a maréknyi kék-piros korong, a színes pálcikák, a számkártyák, valamint a kék színű papír dobókocka láttán elhittem, hogy suliba járni jó szórakozás lesz, és élvezni fogom a tanulást. Mert ugye tanulni úgy lehet a legkönnyebben, ha ezt játszva, szórakozva tesszük. Lauren Childról már olvashattál tavaly az oldalamon, akkor a Sohadesoha nem eszem paradicsomot című gyerekkönyvét ajánlottam. Abban arról volt szó, hogyan tudunk egy kis kreativitást és vidámságot belecsempészni a kicsik étkezésébe. A Charlie és Lola - Egy valami című könyv szereplői szintén a már jól ismert testvérpár, Charlie és Lola, viszont most a számolás kerül előtérbe! Ugye Te is azt gondolod, hogy gyerekjáték az 1x1?

Idén harmadszorra találkozhatsz a Téma - Túra nevet viselő rovattal. Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, ebben a hónapban az ÖRÖKBEFOGADÁS lesz a téma. Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak a felnőtteknek, de a gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!