A tavalyi megjelenések között bukkantam rá a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelenő A pormanó felbukkan című mesekönyvre. Nagyon tetszik a borítója, a sárga színe és az elején lévő bolyhos, szürkésbarna manószerű alak miatt rögtön belopta magát a szívembe. Azt hiszem nem árulok zsákbamacskát azzal a kijelentésemmel, hogy nem kifejezetten erősségem a házimunka. A portörlést, a mosogatást és a porszívózást sem teljes erőbedobással végzem, így már a könyv olvasása előtt éreztem, hogy a pormanóval mi országos cimborák lennénk. A mese elolvasása után, állíthatom, hogy nagyon jól megértenénk egymást. De az a legjobb ebben a történetben, hogy ezután nem kell behajolnom a szoba legeldugottabb sarkaiba egy portörlő ronggyal, és a porszívó csövét sem kell a szekrény háta mögé és az ágy alá beszuszakolnom, ha porcicákat látok, ugyanis simán lehet, hogy nálunk is él egy. Márpedig én nagyon szeretnék találkozni eggyel, és ha hinni lehet a könyvnek:

Előbb-utóbb minden házban megjelenik egy pormanó.

Vili nem gondolta soha, hogy különféle lények élnek a házukban, míg egy éjjel fura neszezésre lesz figyelmes a szobájában. Ekkor találkozik először a manóval, aki mint kiderül, már egy ideje a házukban tanyázik. Ennek a kis furcsa lénynek lételeme a porszórás és a koszolás, feladatát lelkiismeretesen el is látja. Rengeteg érdekes dolgot mesél a fiúnak, többek között arra is fény derül, ki, vagy mi a legádázabb ellensége a pormanóknak. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy ez a porszívó, mely roppant veszélyes, ha véletlenül felszippantja őket. Egyrészt, mert félelmetes a porszívócsőben utazni, másrészt a porzsák korántsem kényelmes, ha sok pormanó kényszerül osztozkodni a pici helyen. Vili igyekszik mindent megtenni, hogy új barátja jól érezze magát, de nem lehet mindig mellette, és nem védheti meg édesanyjától és a porszívótól sem. 
A pormanónk nem egy otthonülős fajta, állandóan izeg-mozog és szereti felfedezni a ház különböző pontjait. Egy alkalommal találkozik a kéményseprűvel, aki a kéményben él és a kéményseprők barátja. Nagyon jól megértik egymást, majd Vilinek is bemutatkozik az új jövevény. A kalandok pedig itt kezdődnek el csak igazán, ugyanis a két jómadár kitalálja, elbújik a kisfiú táskájában és megnézik, milyen is az iskola. A szerencsétlen véletlenek folytán azonban éjszakára bent ragadnak és felfedezőútra indulnak. Vajon milyen veszélyek leselkednek rájuk? Épségben hazakerülnek?

Ferenczi Szilvia kedves történetet írt, számomra kellemes csalódás ez a könyv. A szereplőket nagyon megkedveltem, és tetszettek a kalandos, humoros részek is. Ebben a mesében mindig történik valami, erről a kotnyeles, nyughatatlan pormanó folyamatosan gondoskodik. Szerettem, hogy nem riad vissza semmitől, mert tudja, mennyi mindent fel kell fedeznie még ezen a világon. Az egyszer tuti, hogy nem lehet mellette unatkozni!

Vele ellentétben a kéményseprű csöndesebb, visszahúzódóbb. Szereti az otthoni megszokott dolgait, nyugodt és nem kifejezetten kalandvágyó. Bár kettejük természete nagyon különböző, mégis jól kiegészítik egymást. A történetben megjelenik még két lény, az egyik az ereszben lakik, a másik figura pedig a szemétledobóban. Az előbbit egy kicsit felesleges szereplőnek találom, nem túl sokat adott hozzá a meséhez. Viszont az undok, szemétledobóban élő szörnyről olvastam volna még. Kár, hogy nem tudunk meg róla többet.

Az illusztrációkat Ráduly Csaba készítette, melyek nagyon aranyosra sikerültek. Tökéletesen illettek a történethez, igényes kidolgozású és imádni való figurák születtek. Bizony elbírtam volna viselni még több rajzot, picit hiányoltam az egész oldalas képeket. De ez legyen a legnagyobb problémám!

A gyerekek és a gyereklelkű felnőttek szerintem nagyon fogják szeretni. És ha valaki nem szeret porszívózni és utál port törölni, itt egy jó indok, miért kerülje messzire a házimunkát!

Felolvasásra ötéves, önálló olvasásra nyolcéves kortól ajánlott. A Könyvmolyképző Kiadó oldalára kattintva beleolvashatsz és meg is rendelheted.

Kedvenc idézet:

- Te meg mit eszel? - kérdezte.
- Ropit - ropogtatott továbbra is szünet nélkül fésületlen barátja. - Nem próbálod ki? - húzott ki egy újabb szálat a zacskóból, amivel ezúttal a seprű hasát döfte meg, aki habozva vette azt át. A manó biztatóan nézett rá.
- Kóstold csak meg! Viliéknél is mindig van. Hogyhogy eddig még nem próbáltad ki? - faggatózott tovább.
- Általában a kertből szerzek gyümölcsöt.
- És ha nincs, például télen?
- Akkor befőttet szoktam enni - válaszolta a fekete alak.
A manó döbbent arckifejezését látva sietve hozzátette:
- Vagy kompótot.
Amaz csak a fejét csóválta.
- Mi vagy te? Gyümölcsevő denevér? Itt az ideje, hogy valami táplálóbbhoz juss! - mutatott a ropira. A seprű nem akart vitakozni. Szerinte nem volt finomabb ennivaló a gyümölcsnél. Ránézett a ropira, majd hirtelen a barátja felé döfött vele.
- Védd magad, ropiropogtató lovag! - kiáltotta, miközben vívóállásba helyezkedett. A szőrgombóc egy gyors mozdulattal egy újabb szálat rántott ki a zacskóból.
- Szappanfőző manó legyen a nevem, ha megadom magam!
A két barát a kezükben lévő ropikkal kardozni kezdett.

Marcipános-narancsos trüffel

A kedvenc szereplőm természetesen a pormanó lett. Hatalmas szemei vannak, kicsi, kerek és olyan, mint egy puha vattapamacs. Szerintem a trüffel picit hasonlít rá, mert nemcsak a formája emlékeztet a mogorva gombócra, de a kakaópor is tud akkora koszt csinálni, mint ő. A marcipán és a narancs jó barátok, ezért döntöttem emellett a kombináció mellett. Nagyon egyszerűen elkészíthető, elronthatatlan, és tökéletes gasztro ajándék. Csak egy baj van vele... gyakorlatilag már a csoki kavarása közben érzed, ahogy a kilók rárakodnak a csípődre...Hozzávalók kb. 23-25 darabhoz: 

• 400 g magas kakaótartalmú étcsokoládé (Ha nem szereted annyira a karakteres ízeket, akkor tejcsokiból is készítheted, vagy fele-fele arányban tejből és étből.)
• 2 dl habtejszín
• 100 g vaj
• 2 narancs reszelt héja
• narancs ízű kakaópor
• marcipán ízlés szerint

Egy kis lábosba öntöm a tejszínt és a felkockázott vajat, majd lassú tűznél felmelegítem. Amikor eléggé forró a folyadék, félreteszem és beletördelem a csokoládét, és a narancsok reszelt héját, majd addig keverem, míg az egész egyneművé és sötétbarna csokiörvénnyé változik. Isteni illata van!
Ízlés szerinti mennyiségű marcipánt belereszelek és jól elkeverem. (Az enyémbe most kb. 100-150 g ment, mert a "marcipánból sosem elég" elvet követem. Természetesen  ha nem szereted, elhagyhatod, enélkül is szépen összeáll a trüffel.) A tejszínes csokit műanyag tálba öntöm és beteszem pár órára a hűtőbe, vagy fél órára a mélyhűtőbe.
Amikor megszilárdul, egy teáskanál segítségével kisebb darabokat szaggatok belőle és gyorsan golyókat formázok. Sietni kell vele, mert a csoki hamar megolvad, ezért hideg kezűek előnyben lesznek. Ha mégis kicsit folyik a meleg kezedtől, tedd be pár percre a golyókat a hűtőbe. 
Egy kis tálba beleszórom a narancsos kakaóport és megforgatom benne a falatnyi golyókat.
Fogyasztásig hűtőben tartom, ha nem fogyna el azonnal, ez az édesség hetekig eláll.