Néhány hete belefutottam egy olyan képsorozatba, amelyen 20 gyerkőcöt kellett megkeresni, akik akár a bújócskázás koronázatlan királyai lehetnének. Persze ez elég erős túlzás, ugyanis a kicsikből szinte mindig látni lehetett valamit. Hol egy pipaszár lábat, hol egy pár fehér zoknit, vagy épp a szekrény mögött megfigyelhető sziluettjüket. Jókat nevettem a képkockákon, de az mindenesetre tagadhatatlan, hogy minden gyerek szeret bújócskázni. Apropó, bújócskázás! Ismered Kamill történetét?
Bosnyák Viktória és Rippl Renáta közös munkájából megszülető, az És most hogy festek? című mesekönyvben fontos szerepet kap ez a játék, csakúgy, mint a barátság és az olvasás szeretete is.

Akármelyik Rick Riordan regény kerül a kezembe, mindig könnyesre röhögöm magam rajta. Bírom, ahogy a pasi ír, és ahogyan a görög mitológiát tálalja az ifjúságnak – bár kortól függetlenül bárki jókat derülhet rajta. Érthetően, olvasmányosan és hihetetlenül humorosan adja elő a történeteket, én pedig minden egyes alkalommal jókat nevetek olvasás közben. Nemrégiben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Percy Jackson és a görög istenek című kiegészítő kötete, amelyre ugyancsak igaz, hogy szórakoztató, informatív és természetesen vicces.

Kifejezetten humán beállítottságú vagyok, imádom a könyveket és az irodalmat. A suliban mégis gondom volt a történelemmel, mert sokszor száraznak éreztem, és a bemagolni való évszámokkal is meggyűlt a bajom. Viszont a görög és római mitológiát nagyon szerettem tanulni hallgatni, bár egy idő után elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és éppen kivel gubancolódott össze. Emlékszem, amikor először hallottam Percy Jacksonról, azt gondoltam, végre egy olyan film, amit biztosan imádni fogok. Istenek, titánok, szörnyek, kaland és még sorolhatnám. Igen, jól olvastad, az előbb filmet írtam. Ugyanis először a mozis verzióhoz volt szerencsém és később került a kezeim közé a könyv. Mindkettőt nagyon szeretem, igaz jócskán eltér egymástól a két történet. Egyvalamiért sajnálom csak, hogy nem a könyvvel kezdtem... már a Mamma Mia alatt sem hittem a szememnek, amikor Pierce Brosnan (vagyis a kemény, mindenre elszánt 007-es ügynök) dalra fakadt, de miután láttam kentaurként A villámtolvajban, visszavonhatatlanul beleégett a retinámba. Ettől sajnos nem igazán sikerült elvonatkoztatnom olvasás közben...