Szeretem azokat a könyveket, amelyek nem nagy szavakkal, nem világmegváltó gondolatokkal és sokkoló fordulatokkal ragadnak magukkal, hanem a csendjükkel. Jonas Karlsson Esőisten - Kerti mese című kisregénye pontosan ilyen: halk, lassan áradó történet, amely észrevétlenül hatol be az ember bőre alá. Pont olyan, mint egy hűsítő nyári zápor, melyet már nagyon vártunk. És ahogy becsukjuk a könyvet, valahogy másként nézünk a kertre, a száraz földre, vagy akár egy rozsdás kerti csapra is. Karlsson neve ismerősen csenghet azoknak, akik olvasták A számla című regényét. A svéd író különleges tehetsége abban rejlik, hogy a mindennapi élet jelentéktelennek tűnő mozzanataiból valami különös, szinte mágikus atmoszférát teremt, s ez alól az Esőisten sem kivétel. Benne van egy idős férfi, egy forró nyár, és egy kert, ahol a múlt, a gyász és a remény szövődnek össze egy fülledt délutánba. A kötet idén az Athenaeum Kiadó gondozásában, és Papolczy Péter fordításában jelent meg.

Emily J. Taylor The Otherwhere Post - A Világjáró Posta című könyve egy izgalmas, varázslatos utazásra invitálja olvasóit, ahol a megszokott világ határvonalai elmosódnak, és egy új, felfedezésre váró világ tárul fel. Az írónő nem csupán egy mesét ad a kezünkbe, hanem egy komplex, több szálon futó narratívát is, amelyben a kaland, a titkok és a barátságok keverednek. A történet olyan tematikákat érint, mint a felfedezés vágy, a kapcsolatok fontossága és a rejtett világok létezése.
A kötet a Menő Könyvek gondozásában és Cséplő Noémi fordításában jelent meg idén.

Mostanában sokat gondolkodom a családom női felmenőiről. Rengeteg kérdés van bennem és kíváncsiság, hogy milyen volt az életük. Hogyan éltek a mindennapokban és milyen gondolatok foglalkoztatták őket? Sajnos már senkit sem tudok megkérdezni, pedig jó lenne tudni, hogyan élték meg a tinikort, milyen volt az első nagy szerelem és miként gondolkodtak az anyaságról, a gyermeknevelésről. Jó lenne tudni, hogy mit tanácsolnának a mai világ szülötteinek, és mire figyelmeztetnének. Hogyan élték túl a háborút és honnan merítettek erőt, hogy folytatni tudják a borzalmak után a mindennapokat? Az is érdekelne, hogy milyen mintákat örököltem tőlük, hogy melyek azok, melyeket már több generáción átívelve sem sikerült leraknunk. Kertész Edina legújabb regénye, a Magda menekülése, egy olyan történet, mely mélyebbre visz minket a lélek rejtett zugaiba, és megmutatja, hogyan képes egy ember megélni a legnagyobb kríziseket. Középpontjában Magda áll, egy olyan nő, aki menekülni kénytelen - nem csupán egy fizikai térből, hanem saját múltja és emlékei elől is.

Nem tudom, hogy miért gondoltam, de valahogy az volt az érzésem Mörk Leonóra könyveivel kapcsolatban, hogy talán nem az én írónőm, és regényei nem igazán nekem szólnak. Nem is próbálkoztam vele eddig, viszont a nemrég megjelent könyve felkeltette az érdeklődésemet. A könyvei borítói egytől egyig csodálatosak, nagyon szép és tetszetős ruhát kapnak mindig. A Cukrászbolt a narancsfához is megjelenésében egyszerű, letisztult, a fülszöveg pedig arra csábít, hogy kézbe vedd. Ha egy lassan hömpölygő, szép nyelvezettel megírt romantikus és érzelmes regényt keresel, akkor ez egy tökéletes választás lehet. A kötet idén, a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.

Tavaly nagyon megszerettem Andreas H. Schmachtl Snöfrid Virágvölgyben című mesekönyv-sorozatának első kötetét, s annak a szószátyárnak egyáltalán nem nevezgető, ám annál morgósabb főszereplőjét. Akkor Északföldére látogattunk el és egy teljesen hihetetlen kalandban volt részünk, a most megjelent történetben viszont a Köd-szigetekre utazhatunk Snöfriddel. Hősünknek most is sok megpróbáltatásban lesz része, de szerencsére, mint ahogy a bekuckózós mesekönyveknél általában lenni szokott, minden jó, ha a vége jó.
A történet a Manó Könyvek gondozásában és Szalay Zsuzsanna fordításában olvasható.

Emlékszel még, hogy mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod? Nekem egy narancssárga maci, amelyet egy kedves, idős nénitől kaptam, amikor kiskoromban bekerültem a kórházba, hogy kivegyék a mandulámat. A műtétet végül elhalasztották és azóta sem feküdtem kés alá, de amíg bent időztem pár napig a klinikán, megismerkedtem a hölggyel, aki - hogy ne féljek annyira a szuritól -, megajándékozott azzal a kicsit durva tapintású, rikító színű, gombszemű és gomborrú kedvenccel. Azt hiszem, minden gyereknek szüksége van egy társra, akit lehet ölelni, akivel lehet játszani, akinek mindent el lehet mondani, és aki bátorságot ad, ha félelmetes a sötét. William Joyce nemrégiben megjelent könyvében, az Ollie hazatalál című kötetben a kedvenc játékokról olvashatunk, a történet során pedig beleláthatunk abba a varázslatba is, amikor egy játék egy kisgyermek kedvencévé válik.