Vannak nevek, amelyek hallatán szinte automatikusan megjelenik előttünk egy másik név is. Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra vagy épp Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Ez utóbbiak a magyar kultúrtörténet elválaszthatatlan párosaként élnek, még akkor is, ha kettejük története tragikus véget ért, és ha a nőalak sorsa mindmáig egy kissé árnyékban maradt. Miklya Luzsányi Mónika regénye, az Ezerszer Júlia, épp ezt az árnyékot oszlatja el, vagy legalábbis új megvilágításba helyezi. Nemcsak irodalmi értékénél fogva izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert merészen kérdőjelezi meg a jól ismert történelmi narratívát.
A kötet tavaly jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.
A mesék világában számtalan különleges szereplővel találkozhatunk. Mindenféle varázslények megfordulnak a történetekben, mint például törpék, trollok, sárkányok vagy épp ogrék. A most hozott mesekönyv főszereplője is egy nem mindennapi szerzet, mégpedig egy snöfrid! Neve is van, mely nem valami fantáziadúsan csupán ennyi: Snöfrid. Andreas H. Schmachtl könyvében az Északfölde teljesen hihetetlen megmentése című legendában olvastam róla először, s azt hiszem, ezt a csöndes, néha kicsit magának való lényt sikerült örökre a szívembe zárnom. Izgalmas és veszélyektől korántsem mentes kalandját a Manó Könyvek gondozásában és Szalay Zsuzsanna fordításában olvashatod.