Vannak nevek, amelyek hallatán szinte automatikusan megjelenik előttünk egy másik név is. Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra vagy épp Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Ez utóbbiak a magyar kultúrtörténet elválaszthatatlan párosaként élnek, még akkor is, ha kettejük története tragikus véget ért, és ha a nőalak sorsa mindmáig egy kissé árnyékban maradt. Miklya Luzsányi Mónika regénye, az Ezerszer Júlia, épp ezt az árnyékot oszlatja el, vagy legalábbis új megvilágításba helyezi. Nemcsak irodalmi értékénél fogva izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert merészen kérdőjelezi meg a jól ismert történelmi narratívát.
A kötet tavaly jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.