Néhány történet - s annak fülszövege -, alattomosan ártatlannak tűnik. Nem harsányak, és nem harangozzák be előre, hogy "itt valami egészen különleges vár". Nem döngetik az ajtót, nem fenyegetik az olvasót érzelmi hullámvasúttal - mégis megteszik. Valahogy belopódznak az ember bőre alá, és mire az utolsó oldalra érünk, rádöbbenünk, hogy bevittek minket az erdőbe. Amanda Peters Áfonyaszedők című kötete pontosan ilyen. Halk, visszafogott, mégis megrendítő. A regény már az első oldalon megpendíti azt a különös kettősséget, amely végigkíséri a teljes történetet: a közösség és a gyökerek fontosságát, valamint a veszteség örök ürességét, amelyet sem idő, sem távolság nem tud teljesen feloldani.
A kötet a General Press Kiadó gondozásában és Szieberth Ádám fordításában olvasható.
A Zöld Oromban játszódó történetek mindig is varázslatosak voltak, hiszen a szívet melengető táj, a szereplők bája, és a mindennapi élet apró örömei teszik különlegessé Lucy Maud Montgomery világát. Ám Kate Macdonald szerkesztésében most egy egészen új perspektívából ismerhetjük meg Anne Shirley-t, mégpedig az ízek világán keresztül. Viszont az
Amikor először kezembe vettem a
Van valami ellenállhatatlanul vonzó a boszorkányokban. Talán az, hogy egyszerre sötétek és varázslatosak, hogy kívül állnak a hétköznapok rendjén, mégis éppen ezért hordozzák magukban mindazt, amelyről titkon egy kicsit mindannyian álmodjunk: szabadságot, bölcsességet, játékosságot, humort és némi mágiát. Simon Réka Zsuzsanna
Ha valaki azt gondolja, hogy a filmes élmények csupán a vászonhoz kötődnek, vagy hogy a filmkvízek csak bulikban és baráti összejöveteleken élvezhetőek, a 
Szeretem azokat a könyveket, amelyek nem nagy szavakkal, nem világmegváltó gondolatokkal és sokkoló fordulatokkal ragadnak magukkal, hanem a csendjükkel. Jonas Karlsson 