Tudtad, hogy a Magyar népmesék sorozat 1977-ben született meg? A Kecskeméti Filmstúdió vezetőjének, Mikulás Ferencnek a fejéből pattant ki az ötlet, majd a tervező, rendező Jankovics Marcellel végzett közös munkából született meg a televíziós rajzfilmsorozat. Ezek a kis rövid epizódok kedves és felejthetetlen történeteket dolgoznak fel, megtartva a mesék humorát, szépen ötvözve a képi megjelenítéssel. Mikulás Ferenc elmondása szerint a sorozat sikeressége annak köszönhető, hogy akkoriban nagyon kedveltek voltak a néprajzi témák. Ezt nem tudhatom, valószínűleg így van, de abban biztos vagyok, hogy a Magyar népmesék sorozat az egyik legmeghatározóbb kulturális kincsünk. Több generáció nőtt fel rajtuk, kívülről fújjuk a zenéjét (melyet a Kaláka együttesnek köszönhetünk), és az ágról ágra szálló madár mindannyiunkban nosztalgikus hangulatú emlékeket hoz elő. Igazi családi mesék ezek, melyek éppúgy lekötik a kicsiket, mint a nagyokat, miközben a történetekkel megismerjük népmesei hagyományunkat. Szintén érdekesség, hogy az egyes epizódokban az adott tájegységre jellemző viseleteket hordanak a szereplők, és a tájnyelv is ehhez igazodik. A mesefilmekről órákig képes lennék beszélni, de ez nem egy ilyen bejegyzés, hiszen most is könyvet ajánlok! Tavaly az Alexandra Kiadó gondozásában kiadásra került a 100 magyar népmese gyűjtemény, mely egyedülállóságát annak köszönheti, hogy a sorozat összes darabja helyet kapott benne.
A magyar nép ősköltészetének alappillére a vallás, ugyanakkor fontos az ősök tisztelete, és az emlékek felelevenítése. Gyakran találkozhatsz olyan történetekkel, ahol a főszereplők vadállatokkal, emberekkel küzdenek, vagy épp az elemekkel vívnak élet-halál harcot. Később megjelentek a hősmondák, melyekben vezérek és fejedelmek hőstetteit mesélik el. Ezek mellett születtek meg a népi mesék, melyek nem szájról szájra terjednek, mint a herpeszvírus, hanem apáról fiúra. Középpontban a csodás lények, szörnyek, jó és rossz szellemek, tündérek, boszorkányok és ördögök. A kereszténység felvétele után ezek a történetek csiszolódtak, de mégis sikerült megőrizniük az ősi mondák elemeit és a népi hagyományokat.
A magyar népmesékben mindig az igazság áll a középpontban, jellemzően a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. A magyar nép erkölcsi alapelvei szintén lényeges szerepet játszanak a mesékben, a kalandok és a csoda öröme pedig igazán játékossá teszi ezeket az anekdotákat.
A népmeséink egyik legfontosabb eleme az előadásmód. Mert ugye a mesélés sem olyan egyszerű, hiszen meg kell fogni a hallgatóság figyelmét és bele kell vonni őket a történetbe.
Ez a mesegyűjtemény visszarepített az időben. Újra bekuckóztam a kanapéra, vártam az esti mesét, és azt kívántam, kezdődjön el a jól ismert főcímdal.
A kiadványba belelapozva láthatod, hogy pontosan olyan a mesekönyv, mint a tévében látott sorozat: szép, színes és részletgazdag. Élmény már kézben tartani is, én legalábbis rögtön átmentem kisgyerkőcbe, amikor kinyitottam. De a legfantasztikusabb ebben a könyvben, hogy olvasás közben hallani véltem a narrátort, aki egy jó mesélőhöz híven elcsalt és ott marasztalt egy-egy történet erejéig. Jókat somolyogtam a nyelvezeten, a rég elfeledett szavakon és persze a humoros, tanulságos elbeszéléseken.
Bízom benne, hogy a magyar népmese soha nem fog kimenni a divatból. Szeretném, ha még az én gyerekeim, unokáim és ükunokáim is ezeken a történeteken nőnének fel. Bár azt hiszem, erre minden esély megvan, hiszen már több mint három évtized múltán is töretlen népszerűségnek örvend.
Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert tényleg minden lapja nosztalgia. Ha Te is szívesen lapozgatnád és úgy gondolod megfelelő helye lenne a könyvespolcodon, az Alexandra Kiadó oldalán megrendelheted.
Még egy érdekesség a végére! Ha szereted a Magyar népmeséket, akkor mindenképpen kattints ide. A rajzfilmsorozatból társasjáték is készült, így az egész család nekivághat a nagy kalandnak. Belebújhatsz az Okos lány, Tündérszép Ilona vagy Fábólfaragott Péter bőrébe és használhatod a különleges képességeiket. Szerintem nagyon klassz!
Kedvenc idézetek:
Most nem idézeteket hoztam, hanem egy mesével készültem. A történet egy az egyben a könyvben szerepel, és mivel nagyon tetszett, arra gondoltam, Neked is elmesélem. Fogadd sok szeretettel, és ha elolvastad, készítsd el mellé a lenti recept szerint ezt a remek ételt. :) De mielőtt belemerülnél a mesébe, hallgasd meg a főcímdalt! :)
A kőleves
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, háborúból hazatérő katona. Ment egyik faluból ki, a másikba be, rongyosan szegény, s éhesen. De biz’ nem kínálták meg sehol se egy falás kenyérrel vagy egy kicsi meleg levessel.
Bekéredzkedett az egyik házhoz is, a másik házhoz is, s kért.
Vagy a kutyát riasztották, vagy olyan szegénynek tettették magukat, hogy semmijük sincsen.
Hát elhatározta magában, hogy „Megállj, legyen az akárki, ahova bemegyek a legelső házhoz, ott én főzök levest, s megmutatom.” Fel is vett a kapuból egy követ, s bement a legelső házhoz. Éppen egy öregasszonyé volt.
- Jó napot, öreganyám!
- Adjon isten, vitéz uram!
- Hát hogy s mint szolgál az egészsége?
- Hát szolgál, ahogy szolgál – azt mondja –, hát vitéz uramnak hogy szolgál?
- Hát nekem is éppen úgy szolgál, ahogy szolgál. Csak ennék valamit, ha volna, s ha adna szívesen.
- Jaj, lelkem vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs. Tiszta üres a kamrám, a padlásom, mindenem. Semmim nincs, egy falás se.
- Hát – mondja a katona – én nem vagyok annyira szegény. Nekem van itt a zsebemben, ni, egy jó nagy kő. ebből én tudnék levest főzni – mondta a katona –, csak kellene vaj, egy üstöcske vagy fazék; valami, amibe megfőzzem.
- Hát azt éppen adhatok, mert fazekam van elég – azt mondja az öregasszony –, csak nincs, amit beletegyek.
Na, megmosta a katona a követ szépen, beletette a fazékba. Tüzet rakott az öregasszony. Vizet töltött a katona a kőre, s odatette főzni. egy jó hosszú kanállal meg is kevergette.
Leste az öregasszony. A katona meg kóstolta.
- Hát, jónak jó – azt mondja –, de ha egy kicsi só volna benne, akkor még jobb volna.
- Hát hozok én sót, van nekem.
Beletette a katona a sót, megkevergeti jól, s azt mondja:
- Tudja-e, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor aztán igazán jó lenne.
Azt mondja az öregasszony:
- Van nekem az is, hozok én!
Hozott egy kanál zsírt, azt is beleeresztették oda a fazékba, kevergeti a katona, kóstolja, lesi az öregasszony.
Azt mondja a katona:
- Hát tudja-e, szoktam én kőlevest főzni, de abba még kolbász is volt. S az milyen jóízű!
- Van nekem kolbászom is – azt mondja az öregasszony –, hozok én egy darabot a kamrából.
Azt mondja a katona:
- Hozzon akkor két darabot, öreganyám, mert nekem is kell egy darab, s magának is.
- Hozok, hozok!
A katona beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja.
- Tudja-e – azt mondja –, ha van egy pár szem pityókája, s azt még ide ha beleaprítanánk – azt mondja –, meghámozzuk, s utána beleaprítjuk, s még ha zöldsége is volna, az megadná a módját egészen.
- Van nekem az is – azt mondja az öregasszony –, hozok én azt is.
Hamar hozott egy pár zöldséget, pityókát, megpucolták, meghámozták, s bele a levesbe. Kevergeti a katona, ízleli, s azt mondja az öregasszonynak:
- Kóstolja csak meg, most be jó!
Megkóstolja az öregasszony:
- Jaj, hát sose hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni!
Még hagyták egy kicsit főni, s azt mondja a katona:
- Egy pár szem rizs is jó lenne, ha volna, de ugye az nincsen?
- Van nekem az is!
Hamar még egy pár szem riszt is beletettek.
- Most már tiszta olyan, amilyeneket én szoktam főzni.
Megvárták, hogy megfőjön, a katona kitöltött egy jó nagy tányérral az öregasszonynak, egyet magának, s jóízűen ettek.
Az öregasszony nem győzött eleget csodálkozni, hogy lehet egy kőből ilyen jó levest főzni? Mikor jóllaktak, azt mondja a katonának:
- Mondja, vitéz uram, nem adná el ezt a követ? Sokszor az sincs, amit főzzek, s ebből milyen jó levest tudnék én főzni!
Dehogynem! Száz forintért odaadom!
Az öregasszony hamar odaadta a száz forintot, s a levesből, ami maradt kő, egy takaróba beletekerte s félretette, hogy legyen, mikor levest akar főzni.
A katona meg a száz forinttal úgy elsomfordált, hogy nehogy az öregasszony meggondolja magát és visszacserélje.
Így ő már jóllakott, s volt neki száz forintja is, vígan rótta estig az utat, amíg nem kapott még egy ilyen öregasszonyt, aki nem tudja, hogy hogyan kell főzni kőlevest.
Ott aztán újra jóllakott. S szegény öregasszony hogy aztán milyen levest tudott főzni abból a kőből, azt én nem tudom, mert ezt a mesét is Kalári néni mondta nekem. Lehet, hogy ők próbálták, amikor még szegények voltak Bukovinába.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Kőleves
Mit is ajánlhatnék e mellé a könyv mellé, mint ezt a finom és tápláló finomságot. Elkészítése egyszerű, bár roppant időigényes. Vízre lesz szükséged és egy jó nagy darab kőre. Az alapanyagok könnyen beszerezhetőek, kiváltképp, ha egy építkezés zajlik a közeledben. Ez az étel kipróbálásra ajánlott, ezzel garantáltan bárkit leveszel a lábáról! A végeredmény egy rettenetesen ízletes lakoma. Igen kiadós, mégis vigyáz a vonalaidra és ettől a család is garantáltan dob egy hátast! Április elsején, a Bolondok Napján légy a vendégem, ülj le az asztalomhoz. :)Hozzávalók:
- 1 nagy kondér
- 1 hatalmas darab kő
- víz
- fűszerek ízlés szerint
Alaposan tisztítsd meg a követ, majd dobd bele a kondérba. Engedd fel annyi vízzel, hogy ellepje, szórd bele a fűszereket, majd tedd fel az egészet főni. Néha nézz rá, mert ha elfőtte a levét, pótolni kell. Akkor lesz jó, amikor a kődarab pici kavicsokká válik. Igen, ez eltarthat néhány napig, de az Az Éhezők Viadalából már ismerheted a szlogent: "Sose hagyjon el benneteket a remény!"
Ha ez kész, csődítsd a kis családot az asztal köré és merj mindenkinek a tányérjába egy jó nagy adagot.
Ezek után mit is mondhatnék... EGÉSZSÉGETEKRE!
ParféTipp: Ha nincsenek napjaid eme remek étel elkészítésére, főzd meg az instant verziót. Barkácsáruházakban könnyen beszerezhető különböző kiszerelésekben, csak keresd a SÓDER feliratot. Mindig jó, ha akad egy nagy zsák a háznál!
+1 tipp: A levest ízesítheted sóval, akkor sós lesz. Vagy cukorral, akkor meg édes.
+ még 1 tipp: Recept továbbgondolás... ha már apró darabokra főtt a kavics, szedd ki, szárítsd meg és vond be színes cukormázzal. Voilá! Kész is a Dunakavics!