Biztos vagyok benne, hogy láttál már Frida Kahlo festményt. Abban is biztos vagyok, hogy hatott rád, hiszen  a festőnő képei sokszor nyomasztó, szürreális hangulatúak, melyeket nem könnyen felejt el az ember. Képei, valamint a róla készült fotók bejárták a világot, és nem véletlen, hogy a sűrű, kissé összenőtt szemöldökű művésznő Mexikó egyik emblematikus alakjává vált. A festészete mellett kommunista nézeteivel, feminista és egyházellenessége miatt került a figyelem középpontjába, valamint Diego Riverával folytatott botrányos házassága is rengeteg pletykára adott okot. Frida elképesztő és erős nő, már régóta szerettem volna róla részletesebben olvasni. Pár hónapja akadtam rá Frida füveskönyvére, melybe hatalmas elánnal vetettem bele magam. A regényt F. G. Haghenbeck írta és rettentő olvasmányosra, ugyanakkor rendhagyóra sikerült megalkotnia a művésznő történetét.

Amikor azt halljuk, hogy reggae zene, hosszú, csimbókos, raszta haj és Jamaica, a legtöbbünknek rögtön Bob Marley ugrik be, valamint a zöld-sárga-piros sávos zászló, és persze a kannabisz. Pedig nem ezek miatt lett belőle kultusz, ennél sokkal többről van itt szó. Énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró és politikai aktivista, aki jelentős életművet hagyott maga után, és még most is a zenetörténet egyik legendás alakja. Valamint zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Néhány hete megszereztem A jövő a kezdet kezdete című füveskönyvet, melyben Marley gondolatai kaptak helyet, és kíváncsi lettem erre az elképesztő emberre. Kicsit utána olvastam az életének, hogy még több információt szerezzek róla, azóta állandóan reggae-t hallgatok. Most is teljes hangerőn szól a No Women, No Cry című dala.