
Amikor megláttam Keszthelyi Gréta Kata Otthon, svédes otthon című regényének borítóját, még nem sejtettem, hogy azon ritka ifjúsági regények egyikével lesz dolgom, amely könnyed, mégis mély mondanivalóval bír, s egyszerre kedves, ugyanakkor kegyetlenül valóságos is. Ez egy olyan történet, amely mentes a sablonoktól, ám biztos kézzel, hiteles hangon mesél arról, milyen az, amikor egy kamasz élete egyetlen döntéssel teljesen kifordul a sarkából. Fülszöveget olvasva, csak egy kamaszlány külföldre költözéséről szól, valójában sokkal több ennél. A bizonytalanságról, a félelemről, a magányról, a beilleszkedés nehézségeiről, a bátorságról, és arról, hogy milyen hosszú út vezethet egy új "otthon" megtalálásáig. A kötet idén jelent meg a Menő Könyvek gondozásában.
Néhány történet - s annak fülszövege -, alattomosan ártatlannak tűnik. Nem harsányak, és nem harangozzák be előre, hogy "itt valami egészen különleges vár". Nem döngetik az ajtót, nem fenyegetik az olvasót érzelmi hullámvasúttal - mégis megteszik. Valahogy belopódznak az ember bőre alá, és mire az utolsó oldalra érünk, rádöbbenünk, hogy bevittek minket az erdőbe. Amanda Peters
Amikor először kezembe vettem a 
Szeretem azokat a könyveket, amelyek nem nagy szavakkal, nem világmegváltó gondolatokkal és sokkoló fordulatokkal ragadnak magukkal, hanem a csendjükkel. Jonas Karlsson
Vannak hősök, akik alig várják, hogy világmegmentő küldetésre induljanak. És van Snöfrid, aki inkább teát iszik a kandalló mellett, zabkását főz, és nagyon reméli, hogy senki nem zavarja meg a nyugalmát. Persze, ez szinte garancia arra, hogy valaki hamarosan kopogtat az ajtaján egy sürgős és kalandos ügyben. Andreas H. Schmachtl immár harmadik alkalommal nyűgöz le minket ezzel a szőrös, mogorva, de végtelenül szerethető főhőssel.
Vannak nevek, amelyek hallatán szinte automatikusan megjelenik előttünk egy másik név is. Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra vagy épp Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Ez utóbbiak a magyar kultúrtörténet elválaszthatatlan párosaként élnek, még akkor is, ha kettejük története tragikus véget ért, és ha a nőalak sorsa mindmáig egy kissé árnyékban maradt. Miklya Luzsányi Mónika regénye, az
Emily J. Taylor