Emlékszel még, hogy mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod? Nekem egy narancssárga maci, amelyet egy kedves, idős nénitől kaptam, amikor kiskoromban bekerültem a kórházba, hogy kivegyék a mandulámat. A műtétet végül elhalasztották és azóta sem feküdtem kés alá, de amíg bent időztem pár napig a klinikán, megismerkedtem a hölggyel, aki - hogy ne féljek annyira a szuritól -, megajándékozott azzal a kicsit durva tapintású, rikító színű, gombszemű és gomborrú kedvenccel. Azt hiszem, minden gyereknek szüksége van egy társra, akit lehet ölelni, akivel lehet játszani, akinek mindent el lehet mondani, és aki bátorságot ad, ha félelmetes a sötét. William Joyce nemrégiben megjelent könyvében, az Ollie hazatalál című kötetben a kedvenc játékokról olvashatunk, a történet során pedig beleláthatunk abba a varázslatba is, amikor egy játék egy kisgyermek kedvencévé válik.
A mesék világában számtalan különleges szereplővel találkozhatunk. Mindenféle varázslények megfordulnak a történetekben, mint például törpék, trollok, sárkányok vagy épp ogrék. A most hozott mesekönyv főszereplője is egy nem mindennapi szerzet, mégpedig egy snöfrid! Neve is van, mely nem valami fantáziadúsan csupán ennyi: Snöfrid. Andreas H. Schmachtl könyvében az Északfölde teljesen hihetetlen megmentése című legendában olvastam róla először, s azt hiszem, ezt a csöndes, néha kicsit magának való lényt sikerült örökre a szívembe zárnom. Izgalmas és veszélyektől korántsem mentes kalandját a Manó Könyvek gondozásában és Szalay Zsuzsanna fordításában olvashatod.