Hunyd le a szemed és gondolj valamire, amit nagyon szeretnél. Mire vágysz a leginkább? Mi az, amiért bármit megadnál? Van olyan dolog az életedben, amit feláldoznál ezért az álomért? Mindannyian éreztük már azt, hogy annyira vágyunk valamire, hogy az már szinte fáj. Te meddig mennél el, hogy a legbensőbb kívánságod teljesüljön? És mit tennél, ha ez az áldozat túlságosan nagy lenne, de erre csak később eszmélnél rá? 
Tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában és Ballai Mária csodálatos fordításában V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című könyve, mely pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. A regény 2020-ban a Goodreads olvasói szavazatai alapján elnyerte a legnépszerűbb fantasy címet. Noha én nem aggatnám rá a klasszikus értelembe vett fantasy jelzőt, vitathatatlan, hogy megérdemli a figyelmet.

Mi kell egy jó meséhez? Először is végy két kíváncsi gyereket, egy pörgős nagymamát, egy mindent megjavító és feltaláló nagypapát, egy hordóból eszkábált piros tengeralattjárót, a végtelen tengert, hatalmas bálnákat, eszkimó barátokat és persze rengeteg palacsintát. És az sem baj, ha szerepel benne egy macska és egy jegesmedve is! Nem semmi hozzávalók, ugye? Márpedig a népszerű, József Attila-díjas ifjúsági író, Kiss Ottó legutóbbi gyerekregényében az összes összetevő megtalálható!

Szamóckáról már olvashattál korábban az oldalon, de Stefanie Dahle mesekönyvei annyira bájosak, hogy nem lehet csak egyetlen egy bejegyzést szentelni nekik. Nem beszélve arról, hogy az aranyos történetek és csodás illusztrációk mellett ezek kifejezetten "evős" könyvek, hiszen rengeteg finomság szerepel bennük. De ez csak természetes, hiszen Szamócka a szamócatündér, aki nagyon finom süteményeket készít! Fontos megjegyeznem, hogy a népes Tündérkertben él, azon belül is egy teáskanna házban lakik. Ezen a kedves helyen sok tündér és erdei állat lakik, akikkel mindig történik valami. Szamócka pedig mindig mindenhol ott van, hogy segítsen.

Bár Halloween nálunk nem hivatalos ünnep, mégis egyre nagyobb teret hódít az utóbbi években. Talán az egyik legizgalmasabb időszak ez világszerte, hiszen a rémisztő dekorációk, az ijesztő jelmezek és a világító töklámpások, kellőképp megalapozzák a halloweeni hangulatot. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de mi más lehetne a legjobb ilyenkor, mint egy puha takaró alatt, sütőtökös lattét kortyolgatva, a pislákoló gyertyafény mellett horrorfilmeket nézni vagy épp rémtörténeteket olvasni?
Én személy szerint nem vagyok annyira oda a túlságosan rémisztő filmekért, de azért vannak kedvenceim, melyeket szívesen megnézek ilyenkor. Az Addams Family, a Tim Burton-féle Karácsonyi lidércnyomás vagy A halott menyasszony, bizony örök klasszikusok itthon.
S talán épp ezért tetszett annyira Barbara Cantini Halálka című mesekönyve, mert a főszereplő kislány az Addams Family-ből jól ismert Wednesday karakterére emlékeztet, és mert nagyon jól illik ehhez az időszakhoz. De lehet, hogy azért, mert már rég olvastam ennyire szórakoztató, szívmelengető és haláli gyerekkönyvet!

Valahol azt olvastam, hogy a természettel jó barátságban élő gyerekek sokkal okosabbak és kreatívabbak. Ebben lehet valami, nem? Hiszen a kint töltött idő nemcsak remek kikapcsolódást jelent, hanem sok mindenre meg is tanít. Egy-egy túra alkalmával számtalan dolgot megfigyelhetünk, és miközben pillangókat kergetünk, pocsolyákban ugrálunk, leveleket és terméseket gyűjtögetünk, alaposabban megfigyelhetjük a növény- és állatvilágot. És ez nagyon fontos, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy évmilliókig ez volt az ember élettere, itt tanulta meg, hogy mi szükséges a túléléshez, és itt figyelte meg az élőlények viselkedését is. Talán épp ezért szerettem annyira Tereza Vostradovská Egérke enciklopédiája című ismeretterjesztő könyvét, hiszen pontosan azt mutatja be a kisebbeknek, hogy milyen gazdag a természet, és hogy mennyire meghálálja, ha figyelünk rá.

Amikor iskolás voltam, utáltam a törit. Egyáltalán nem volt érdekes, száraznak találtam a tananyagot, és ezen az sem segített, hogy be kellett nyakalni azokat a fránya évszámokat. Persze ha már akkor tudom, amit Lőrinc László, talán minden másképpen alakul és szívesebben nyúlok a történelem tankönyvhöz. Te gondolkodtál már azon, miket posztolhattak és kommentelhettek volna őseink, ha az ő idejükben ismerik az okostelefont, a Facebookot vagy az Instagramot? Ezzel a gondolattal operál a 25 szelfi az Árpád-korból című kötet, mely egyszerre informatív, érdekes és hihetetlenül vicces. Egyszóval fergeteges!