Beatrix Potter kedves meséivel - szerintem sokakhoz hasonlóan - a tévében találkoztam először. A mesekönyvekhez nem volt szerencsém gyerekként, pedig biztosan imádtam volna a bennük szereplő bűbájos rajzokat. Viszont a Miss Potter című filmet nagyon szerettem, melyben Renée Zellwegger alakította a főszereplőnőt, és az írónő életéről szóló önéletrajzi ihletésű regénynek is megbecsült helye van a polcomon.
Beatrix Potter Anglia talán leghíresebb meseírója és illusztrátora. Kedvesek és szívet melengetőek a ruhákba öltöztetett és emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurái. Legyenek nyuszik, egerek, malacok, libák vagy békák, a gyerekek kedvelni fogják a tanulságos történeteket és a lapokon megelevenedő helyes szereplőket.
A mesék korábban különálló kötetekben jelentek meg, de ezek lassan kikoptak a piacról és beszerezhetetlenné váltak, vagy ha mégis, akkor csillagászati áron keltek el. A Manó Könyvek viszont gondolt egyet és nemrégiben egy hiánypótló gyűjteményes kötetben kiadta az eddig megjelent meséket.
A vastagsága és a súlya talán első látásra rémisztőnek tűnhet, de miután az összes Potter mesét tartalmazza a melléjük készített csodás illusztrációval, ez egy igazán figyelemreméltó darab. Az otthoni könyvespolcon is méltó helye lehet.
A kötet különlegessége, hogy a történetek születésük sorrendjében olvashatóak, és minden mese előtt van egy rövid leírás a keletkezési körülményeikről, így az írónő életébe is kapunk egy kis betekintést. Valamint szerepel benne négy olyan mese is, amelyek nem jelentek meg a szerző életében. Vannak köztük hosszabb és egészen nyúlfarknyi írások is, és nagyon kedves ötletnek találom, hogy egy-egy mellékszereplő, aki felbukkan egy pillanatra valahol, a későbbiekben külön történetet kap.
A könyvben található egy nagy térkép, melyen megkereshetjük a szereplők lakóhelyét. Jó kis böngészni való, és tetszik, hogy Beatrix Potter még egy nagy erdőt is kitalált, ahol a legkülönfélébb állatok - legyenek jó vagy rosszak -, elférnek egymás mellett.
A mesék itt-ott talán rémisztőek lehetnek mai szemmel, de anno biztosan nem vonta össze a szemöldökét egy anyuka sem, amikor arról olvasott a gyereknek, hogy a nyuszi mama alaposan kiporolta a kisnyuszik hátsóját, mert csintalanok voltak. És senki se botránkozzon meg azon, hogy ha megjelenik egy cuki malac a történetben, az akár ropogós szalonnaként is végezheti... De gondoljunk bele, hogy ezek több, mint 100 éve íródtak, és azóta mennyit változott a világ!
A mesék Szabó T. Anna és Dragomán György fordításában olvashatóak. Figyeltek arra is, hogy néhány régi fogalmat belecsempésszenek, de pont annyira vitték el ezek a kifejezések a történeteket, hogy még élvezhetőek legyenek, ugyanakkor az egész kapott egy kicsit régies, de bájos hangulatot.
Minden rajzról süt a természet iránti szeretet. Az írónő nagyon szerette az állatokat, szinte mindig tartottak otthon valamilyen házi kedvencet. Voltak nyuszijai, madarai, de még tarajos gőtéje is. Ezt a rajongást próbálta átadni a történeteiben és az illusztrációiban, mely azt hiszem maradéktalanul sikerült.
Meseolvasás az egyik legfontosabb dolog gyermekeink életében, és Beatix Potter elbeszéléseit olvasva valóban szárnyra kap a képzelet. Nincs is másra szükség az esti bekuckózáshoz, mint ez a vaskos könyv és talán egy hatalmas bögre gőzölgő kakaó.
Kedvenc idézetek:
Kinyitotta a műhely ajtaját, Cilke pedig úgy rontott be, mint aki zsákmányra számít - azonban a műhely üres volt, nem volt benne egyetlen egér sem. A padló tisztára volt seperve, nem volt ott se fonálvég, sem selyemnyesedék, minden tiszta volt és rendes. Az asztalon azonban...
Uramfia! - kiáltotta a szabó - ott, ahol a kiszabott anyagot hagyta, ott hevert a "legeslegszebbebb" kabát és mellény, amit csak valaha egy gloucesteri uraság viselt.
A kabátot rózsákkal és százszorszépekkel hímezték ki, a mellényen pedig pipacsok és búzavirágok ragyogtak.
Minden készre van varrva, egyetlen meggyszínű gomblyukat kivéve, és a hímzetlen gomblyuk mellé oda volt tűzve egy cédula, amin az állt icurka-picurka kis betűkkel, hogy:
"Nincs cérnánk!"
- Tessék mondani, mik azok a kesztyűszerű, sárga holmik?
- Ó, az csak a Tyúkanyó Sára két harisnyája! Olyan már a sarkuk, mint a szita,annyit kapirgál bennük! Ha így folytatja, nemsokára csupasz lábbal kapirgálhat! - dohogott Tüskés néni.
- Nahát, ez meg itt egy másik zsebkendő! De ez nem az enyém, mert piros!
- Ó, igen, hölgyem, ez Nyúl mama zsebkendője! Csak úgy bűzlött a hagymától. Külön kellett kimosnom, hogy kijöjjön belőle a szag!
- Az a másik zsepi viszont az enyém - lelkendezett Luca. - És mik azok a fura pici fehér valamik?
- Egy pár kesztyű, a Pihe cicáé; de ezeket csak vasalni kell, mert ő szokta mosni.
Sült répás lepény
Nyúl Péter és barátai mellé mindenképp valami zöldséges ételt szerettem volna készíteni. A répa mindig jó választás, ha egy nyuszikról szóló történet olvas az ember, de talán a könyvben szereplő többi állat sem mondana nemet egy szelet sült répás pitének.
Hozzávalók:
- 1 csomag leveles tészta
- 6-7 közepes vastagságú sárgarépa
- 1 pohár vegán tejföl
- 1 gerezd fokhagyma
- só, bors, napraforgóolaj
- fél csomag vegán fetasajt
- egy kis csokor petrezselyem
A répákat alaposan megmosom, majd 2-3 mm vastagságú csíkokra vágom. Meglocsolom a szeleteket egy kevés napraforgóolajjal, kicsit sózom és borsozom. Egy sütőpapírral kibélelt tepsiben elegyengetem az egészet, végül betolom a 180°C-ra előmelegített sütőbe és 15-20 percig sütöm.
A vegán tejfölt összekeverem egy kevés sóval és borssal, és belereszelek egy gerezd fokhagymát is.
A leveles tésztát egy másik tepsibe helyezem. (Én a sütőpapíros kitekerőset szoktam venni, mert sokkal egyszerűbb vele dolgozni, de ha épp tömböt sikerült vásárolnod, akkor enyhén lisztezett felületen nyújtsd 3-4 mm vastagságúra.) A tésztát megkenem a fokhagymás vegán tejföllel, ráhelyezem a répaszeleteket és visszatolom a tepsit a sütőbe.
Amikor a tészta egy kicsit megemelkedik és a széle szép pirosra pirul, kiveszem. Langyosra hűtöm, felszeletelem, rámorzsolok egy kevés vegán fetasajtot és szórok rá egy marék durvára darabolt petrezselymet is.
