Miért ezt választottam első leírásnak? Egyszerű, mint az egyszeregy! Pár napja tettem le a könyvet és még elég friss az olvasás utáni élmény. Többször láttam már a borítóját blogok ajánlásai között, értékeléseket is néztem, amelyekben magas pontokat kapott.

Néhány hónapja megláttam a könyvtárban, de nem vettem le a polcról, mert már így is tele volt a kezem könyvekkel. Váratott magára… egészen 2 héttel ezelőttig. Kár volt ennyit várnom az olvasásával, hülye vagyok, hogy nem kezdtem el hamarabb.

A sztori egy hatvanas évek eleji, tipikus amerikai kisvárosban, Jacksonban játszódik. Látszólag olyan az élet erre, ami sohasem változik. A fehérek hisznek a szegregációban, a feketék pedig nem merik még elmondani az igazi érzéseiket. Aki megteszi, annak rendszerint komoly következményekkel kell szembe néznie. Közben az országban már elkezdődtek a fekete polgárjogi mozgalmak, többször említik Martin Luther Kinget és a méltán híres beszédét. (Gondolom, ezt nem kell bemutatni: „Van egy álmom…”)

Szép lassan eljut a változás ebbe az álmos kisvárosba is, viszont ez egyáltalán nem megy fájdalommentesen.

Honnan ez a név? Egyszerű! Egy jó könyv olyan, mint egy jó parfé.

Gondolj csak bele! Rétegenként kapod meg a teljes egészet, és ha ízlik, egy szempillantás alatt bekanalazod. Egy parfé lehet édes, krémes, sötét, buja vagy csípősen fűszeres. A pikantériáját a benne lévő összetevők határozzák meg. Ha valamiből túl sok kerül a pohárba, akkor az egészet elronthatja. Bár akadhat olyan is, akinek pont ettől lesz kerek egész a történet. Lehet, hogy ízleni fog, és ezt akár az első kóstolás alkalmával megtudhatod. De vannak olyan krémek, amelyet többször kell megkóstolni, hogy élvezni tudd az ízeket. Ebben a blogban könyvekről fogsz olvasni. Olyan könyvekről, amelyek valamilyen úton-módon a kezembe kerültek, ajánlották, esetleg a csinos borítója miatt levettem a könyvtár polcáról. Sok mesekönyvvel és ifjúsági regénnyel fogsz találkozni, mert ezeket nagyon szeretem. De lesznek mások is, gondolok itt a klasszikusokra, vagy a mostani sikerkönyvekre. Véletlenszerűen jönnek majd, mert a könyvek egyszer csak megtalálnak.

Minden leírás alatt találsz majd egy receptet is, ezek olyan fogások, amelyet az adott könyv ihletett. Igyekszem társítani valami finomságot minden „kritika” után. Miért ez a furcsaság? Te voltál már úgy egy filmmel, vagy egy könyvvel, hogy utána napokig a történetben éltél? Egy Bud Spencer film után még sosem kívántad meg a hagymás babot? És amikor a tévében a Szex és New Yorkot nézted, egyszer sem haraptál volna bele egy hatalmas muffinba? Erről beszélek...innen az ötlet. És hidd el, jó móka lesz!

Ezek után csak annyit: GYERE ÉS EGYÉL VELEM KÖNYVET!