Ha medve szerepel egy mesében, szinte soha sem félelmetes, pedig ha élőben látja az ember, és ha épp nincs a maci kerítés mögött, bizony elég ijesztő jószág. Nem valószínű, hogy megölelgetnék egyet is, hiába van aranyos fejük és puha bundájuk. Bizony ijesztőek, ha két lábra állnak; és ha kinyitják a szájukat, hogy megmutassák a hatalmas fogaikat, akkor még kevésbé hasonlítanak a Szíves Bocsokra...
Nos, a gyerekmesékben a medve ritkán veszélyes, inkább kedves, szerethető figura. Pont olyan, mint Vackor. Mert ugye ki ne szeretne egy "lompos és bozontos, piszén pisze kölyökmackót”?
Vackor nagyon különleges helyet foglal el a szívemben, ugyanis az első olyan könyvek egyike, amelyet önállóan olvastam. Gyakorlatilag még fel sem értem a könyvtári kölcsönző pultot, már zsinórban vittem haza Kormos István köteteit. Azonnal elvarázsolt ez a kedves medvebocs, akivel mindig történt valami. Szerettem vele csavarogni az erdőben, szívesen mentem vele óvodába, és vele együtt léptem be a Kökörcsin utcai iskolába is.
Elmondások szerint Kormos István kedvenc gyermekkori olvasmányai között Benedek Elek mesegyűjteményei és Sebők Zsigmond Mackó-történetei is szerepeltek, így nem véletlen, hogy leghíresebb könyveinek főszereplője egy medvebocs lett. Persze a Vackor-kalandok nem népmeséket dolgoznak fel és egyáltalán nem is állatmesék. Ezek olyan történetek, melyben egy olyan állatkölyök csetléseit és botlásait követhetjük végig, aki családjával emberek között él, és emberként is viselkedik.
A Vackor-történetek Reich Károly színes illusztrációitól elevenednek meg a könyvek lapjain.
Kis bocsunk folyamatosan rácsodálkozik a világra, és mint egy gyerek, kíváncsian próbál ki új dolgokat. Játszik, barátkozik, közben tanul és olyan fontos dolgokat sajátít el, mint a várépítés, hajókázás, fára mászás, vonatozás és Balatonban úszás. Kalandvágyó, az biztos. Olyannyira szeret veszélyesen élni, hogy még a mézet is megkóstolja, pedig nagyon sok ideig berzenkedik ellene.
A mesékben rengeteg jelző szerepel, és sokszor ismétlődnek szövegrészek, ezért fülbemászóak és gyorsan tanulhatóak a versszakok. Utoljára több mint húsz éve olvastam, de most újra elővéve rám tört a nosztalgia. Fura, hogy még mindig emlékszem a történetekre, és egy-két versszakot kívülről fújok. Te jó ég, olyan, mintha tegnap lett volna!
A végére még egy kis érdekesség. A könyvben felbukkanó gyerekek között több szereplő is valós személy, akik Kormos István közeli ismerőseiről kapták nevüket. Vas Pista és Domokos Matyi jó példa erre, ugyanis Vas István a szerző egyik jó barátja, Domokos Mátyás pedig a Szépirodalmi Könyvkiadó egykori szerkesztője.
Kedvenc részem:
Vackor melegszendvicse
Miután a vackor másik elnevezése a vadkörte, ezért ezt az édeskés gyümölcsöt választottam az elkészített étel egyik alapanyagának. A gyerekek szeretik a melegszendvicset, és miután Vackor egy kis bocs, ezért kicsi falatkák kerültek a sütőbe. A körte mellé jó párosítás a camembert sajt, amelynek egy kevés dió még inkább kiemeli a karakterét. Így született meg a körtés-camembertes-diós melegszendvics.
Hozzávalók:
- 1 óriás kifli, vagy bagett
- 1 nagyobb doboz camembert sajt
- 1 közepes körte
- vaj
- jó nagy marék dió
A kiflit kb. 1 cm-es karikákra szelem, vékonyan megvajazom és egy tepsibe helyezem. A körtét megpucolom, félbevágom és kimagozom, majd nem túl vastagon felszeletelem. Egy serpenyőbe kevés vajat hevítek és beleteszem a körte szeleteket. Szépen megkaramellizálom mindkét oldalát, és a megvajazott kifliszeletek tetejére teszek belőle. A camembert sajtot is felszeletelem és minden falatkát megkoronázok egy-egy darabbal.
(Amúgy rémes ez a konyhai feladat. A sajt szeletelése a legalattomosabb, mert ahogy elkezded, azt veszed észre, hogy egyre több katona kerül a szádba...)
A diót durvára vagdalom és a sajt tetejére szórok belőle. Kicsit bele is nyomkodom, hogy biztos beleragadjon sütés közben. Az egészet 180 °C-ra előmelegített sütőbe teszem és addig sütöm, amíg a kiflik széle pirulni nem kezd, a sajt szépen elolvad, és a dió is pici pírt kap.
Remek előétel vagy kényeztető reggeli lehet, érdemes kipróbálni, mert nagyon finom.
ParféTipp: Gyorsan elkészül, de figyelj a dióra, mert ha megég, akkor keserű lesz!
