Érdekes, hogy egy mese mennyiféleképpen végződhet. Hozzá vagyunk szokva a happy endes befejezéshez, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a megérdemelt büntetését. A meseírók elkényeztettek bennünket a boldog véggel, pedig egy történet nem mindig alakul akképpen, ahogyan mi azt elsőre gondolnánk. A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatáról már írtam korábban, akkor Szegedi Katalin Lenkáját és Palkóját vettem górcső alá. Ezek a könyvek olyan fontos tanításokat közvetítenek, mint a másik ember elfogadása, az emberiség sokszínűsége, vagy az elmúlás. Mindezt persze mesés környezetben, a kisebbek nyelvén. A sorozat kiadványai között akadtam rá erre a gyönyörűen illusztrált könyvre, melyben Finy Petra megmutatja, hogy egy gyerekeknek szánt történet másmilyen is lehet. Ez alatt azt értem, hogy a más, nem feltétlenül rossz. Ellenben lehet egzotikus és gyönyörű.

A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány egy varázslatos helyre, Kínába repít bennünket. Itt él Bái hercegkisasszony, aki hiába szépséges, a százhuszonhárom kérője elenyésző a többi hölgyéhez képest. De mi lehet a gond? A kínai császár udvarában minden kisasszony fehérre mázolja az arcát, míg Bái bőre valóban hófehér. Ezért kirívó a többi nő között; a férfiakat pedig nyugtalanítja a tudat, hogy természetességből fakadóan ilyen színű lehet egy arc. Hiába van határtalan szépséggel megáldva, a mássága miatt kirekesztetté válik. Emiatt egyre bánatosabb lesz, elvágyódik ebből a közegből. Előveszi hát a patakhangú cseppcsengettyűjét és magához hívja a legjobb barátját, az Arany Sárkányt. Hatvankilenc éjjelen és hatvankilenc nappalon keresztül utaznak, míg megérkeznek a Fehér Birodalomba. (Eközben elfogyasztanak hatvankilenc tálka rizst, hatvankilenc csésze jázminteát és elénekelnek az úton hatvankilenc szerencsedalt.) Egyenesen a Fehér Királyhoz mennek, akinek Bái elmeséli szomorú történetét. A király behívatja hercegeit, akik viszolyogva néznek a lányra. A hófehér bőrszíne hasonlatos az övékhez, de a szemformája nagyon eltér a számukra megszokottól. Bár azt hitte, itt békére lelhet, kénytelen megint útra kelni. Barátja, az Arany Sárkány elröpíti a Száműzöttek Országába, ahol olyan emberek élnek, akiket a másságuk miatt száműztek. Itt senkit sem érdekel, hogyan néz ki, nem tesznek megjegyzéseket a külsejére, mégis különbözik a többiektől. Az itt élők szíve tele van gyűlölettel és haraggal; megvetik azokat, akik átlagosak és hétköznapiak. Bái hercegkisasszony megretten ettől és nem akarja, hogy lelke tisztasága bemocskolódjon. Csalódik az emberekben, ezért elviteti magát a Sárkány Mesterhez, akit arra kér, hogy véglegesen és visszafordíthatatlanul változtassa sárkánnyá. Azóta Fehér Sárkányként járja az eget és ő a leggyönyörűbb mind között.

Csodálatos történet, nem igaz? Lehet furcsán nézni, hogy ez a mese érdekesen végződik, másrészt sok gyerek már egészen korán megtapasztalja, hogy milyen kívülállónak lenni. A bőrszín, a szemszín, vagy egy rikító mintás ruha is elég, hogy valakit kitagadjon egy adott csoport, erre mi magunk is bőven látunk példákat.
Ennek ellenére mégsem azt érzem, hogy ez csak erről szólna, inkább az önmegvalósításon van a hangsúly. A hercegnő próbál beilleszkedni, bejárja a lehetséges utakat és miután rájön, hogy sehol sem lehet igazán gondtalan, akkor választja a sárkány létet. Végső soron megtalálta azt, amit keresett és ez a lényeg, nem? Hogy mindenki boldog legyen.

Finy Petra írásait nagyon szeretem. Az eddig megjelent összes meséjét olvastam, igaz a Bögre úr története volt az első, amit igazán a szívembe zártam. Nem mindegyik könyve lett kedvenc, de azt szeretem bennük, hogy nem találni köztük két egyforma leírást és a maga nemében az összes kivételes. 
De térjünk ki egy kicsit az illusztrációkra! A történetet kiemelkedően támogatják a művészi rajzok, és kétségtelenül adnak egy kis keleties hangulatot a minták és a színek. Mindegyik kép egy gyönyörű alkotás, kifejezetten szép a szemnek. Takács Marit az egekbe magasztalhatnám, de tudjuk, hogy mennyire tehetséges. Nem véletlenül nyerte meg kétszer is a Szép Magyar Könyv verseny díját és az IBBY-díjat.

A könyv közös olvasásra ajánlott és 6-9 éves gyerekek a célközönség. Bái hercegkisasszony tanmeséjét ajánlom mindenkinek!
A Csimota oldalán beleolvashatsz a könyvbe és meg is rendelheted. KATT ide, ha kíváncsi lettél!

Kedvenc idézet:

A Sárkány Mester már várta őket.
Bái hercegkisasszony odalépett hozzá, és az öreg szemébe nézett. A Sárkány Mester hosszú szakállával betakarta a lányt, majd halk duruzsolásba kezdett. Meghintette tealevéllel a hercegkisasszony testét, és elmondta a Sárkány Ébresztő Himnuszt. Bái hercegkisasszony lánytestét ekkor szétfeszítette a világot mozgató energia, aztán ugyanaz az erő gyöngyházfényű sárkányként rakta össze újra.
Bái hercegkisasszony azóta Fehér Sárkányként járja az eget, ő felügyeli a levegőt és a lelkeket, ő űzi ki onnan a sötétséget, és ő tölti meg égi világossággal a bensőnket. A sárkányok között ő számít a leggyönyörűbbnek, és ha elrepül valaki mellett, abba annyira belemar a szépsége, hogy a vállán apró fognyomok jelennek meg.

Gránátalmás-fehércsokis pohárkrém

Most azon morfondírozol, hogyan adhatok ehhez a meséhez egy egyszerű pohárkrémet. Először is nézd meg a könyv borítóját és a pohárban lévő színeket. Bai hercegnő világos arcbőrét, törékenységét és lágyságát, a fehércsokoládé és a piskóta találkozása adja. A pirospozsgás arcot és a vörös ajkakat pedig a gránátalma. Ezzel a gyümölccsel nem sok háziasszony dolgozik, pedig érdemes, hiszen nem csak látványos és finom, de egzotikus is. Sokféleképpen felhasználható, erre egy jó példa a lenti recept. Az édes csokoládé és a kicsit fanyar gyümölcs nagyon jól passzol egymáshoz. Mindenképpen arra biztatlak, próbáld ki! 

Hozzávalók:

• 100 gramm fehércsokoládé
• 2 dl habtejszín
• 250 gramm mascarpone
• 1 gránátalma
• babapiskóta

Egy edénybe beleöntöm a habtejszínt és az összetördelt csokoládékockákat, majd vízgőz fölött megolvasztom és egyneművé keverem. Hagyom kihűlni, majd egy habverővel felverem az egészet. Hozzáadom a mascarponét és jól összedolgozom az egészet, majd beteszem legalább fél órára a  hűtőbe.
Amíg hűl a krém, előkészítem a gyümölcsöt. Kettévágom a gránátalmát, kiszedegetem a magokat és a levét egy kis pohárba gyűjtöm.

A fent megadott mennyiség 4 pohárra elegendő. (Nekem azért van a képeken három, mert… mert... mert... sokat kóstolgattam és egy adag simán lecsúszott még a fényképezés előtt. De pszt! Ez hadititok!)

Minden pohár aljába babapiskótát török (kb. másfelet számolok poharanként) és egy kevés gránátalmát szórok rá, valamint megöntözöm 1-2 teáskanál gyümölcslével. Erre mehet 2 evőkanál krém, majd újra piskóta, gránátalma, a leve és a fehércsokis finomság. Addig rétegezem, míg el nem fogynak a hozzávalók.
A tetejét néhány maggal díszítem.

Csak annyit tudok róla mondani, hogy 2 pohárral rögtön elfogyott a fotózás után, a harmadikat hűtőszekrénybe tettem, de nem sokáig maradt ott, mert másnap reggel megettem. Nem igazán tudom eldönteni, hogy melyik volt a finomabb. A frissen készített, ahol még ropog a piskóta, vagy a másnapi, ahol már összeértek az ízek, és a tészta kicsit beszívta a krémet.
Egy biztos, még egy napot semmilyen körülmények között nem bírt volna ki a hűtőben, mert ha nem kanalazhatom be, akkor biztosan előbújik belőlem a sárkány!