Haragszom Böszörményi Gyulára. Nagyon, de nagyon! Mindig megfogadom, hogy soha, de soha nem kezdek bele egy olyan sorozatba, amely még nem ért véget. Ifjabb koromban már a Harry Potter kötetek várása is valódi kínszenvedés volt. De most tényleg, ha valami jó, szívesen olvasnál róla, akkor miért kell még egy teljes évet várni a folytatásra? Embert próbáló feladat… A Potter fiúból nem okulva, belekezdtem a Trónok Harcába. George R. R. Martin igazán ért ahhoz, hogyan kell megfogni egy olvasót. Imádom! De még milyen messze van a történet vége… Néhány hete a kezembe akadt Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című könyve. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy valóban nekikezdjek-e, hiszen a borító tetején ez áll: Ambrózy báró esetei I. Gondoltam is magamban: No, engem aztán nem húznak csőbe! Még egy folytatásos könyvbe biztosan nem kezdek bele! A történet nagyon érdekesnek tűnt, de ami a legjobban vonzott, az a borító. Valami csodálatos! (Ez az egyik vesszőparipám, mert szinte mindegyikben találok valamit, ami elrontja az összképet.) Vagy egy órát agonizáltam felette, végül beadtam a derekam és hazavittem. Természetesen már útközben neki kezdtem és ahogyan vártam is, rögtön beszippantott a történet. Néhány óra alatt megettem az egészet, aztán csak ültem, néztem ki a fejemből és elkezdtem haragudni az íróra. Hát lehet ilyet csinálni? Akarom a folytatást, de most és azonnal!

Akkor nézzük is ezt a fantasztikus történetet.
1896-ot írunk és Budapesten járunk. Az egész város a millenniumi ünnepség lázában ég. Több tízezer ember özönlik a városba, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország kincseit. Ezért utazik ide Marosvásárhelyről a 16 éves Hangay Emma is, aki igencsak lelkes. Csakhogy a második napon eltűnik.
Ezután ugrunk egy nagyot az időben, ugyanis négy évvel később egy titokzatos távirat érkezik Emma gyászoló családjához. Az üzenetet pedig nem más küldte, mint a halottnak hitt lány. Emma húga, az ekkor 17 éves Mili azonnal Budapestre utazik,  hogy a nővére keresésére induljon. A vonatra felszállva még nem is sejti, milyen rémálomba fog csöppenni. A véletlenek és a kusza egybeesések pedig az útjába sodorják a jó hírű, éles eszű és bűnüldözői körökben nagy elismerést kivívott, ám zord természetű Ambrózy Richárd bárót.

A krimi szál és a cselekmény egy picit lassan indul be, de ez nem is gond, mert a szereplők megismerése és az akkori világ bemutatása annyira szépen kidolgozott, hogy ezt lehetetlen nehezményezni. Annyira fantasztikus a könyv hangulata, hogy tényleg el tudom magam képzelni abban az időben. Plusz piros pont, hogy nemcsak Budapestre, de Marosvásárhelyre is elnavigál az író, így egy kicsit ott is bebarangoljuk a várost. De nem csak ezekből kapunk ízelítőt, hanem részletekbe menően beleláthatunk az akkori kor emberének életébe, ízlésébe. 

A történet két szálon fut, ezek főszereplői a Hangay lányok. Az Emma köré épült cselekmény múltidőben játszódik, külső szemlélőként lehetünk jelen, míg Mili kisasszony a jelenben, saját maga meséli el az éppen átélt kalandokat. Amiből bőven akad, hiszen nem csak megoldatlan rejtélyekkel találkozunk, hanem véres gyilkosságokkal is. Ó, és az izgalmas helyszínek! A nyomázás során még egy tébolydában is járunk, de betekintést nyerhetünk egy cirkusz életébe is. Izgalmas, ugye?

A szereplők jól kidolgozottak és roppant szerethetőek. A két Hangay lány okos és határozott, de ezek mellett kicsit szeleburdi is. Az ekkori világ nem sok teret adott a kisasszonyoknak, Mili pedig minden alkalmat megragad, hogy meggyőzze Ambrózy bárót, igenis van sütnivaló a szép kis fejecskéjében. Persze a bárónak  - mint a legtöbb arisztokratának abban az időben -, szent meggyőződése van arról, hogy a nők törékeny virágszálak, gyengék és a maguk módján ostobák is. Kettejük épp ezért felettébb szórakoztató páros, ugyanis közös párbeszédük nem mellőzi az élcet és a humort.
De ne menjünk el ennyivel Ambrózy Richárd báró karaktere mellett, ugyanis nálam jelenleg a Kedvenc Férfiszereplő listám élén szerepel. Nagyon tetszik, hogy nem tökéletes, mégis izgalmas. Igen, jóképűnek jóképű és valóban délceg, de emellett félkarú és sokszor mogorva. Mert bár a fent említett dologban kissé maradi, de minden másban zseniális meglátásai vannak. A nyomozás alatt egyszer sem csal a szimata és képes az apró részletekben is meglátni a lényeget. Egy igazi, hamisítatlan, magyar Sherlock Holmes!

Még annyit, hogy a bevezetőm elején hangos nemtetszésemet fejeztem ki a függővég miatt, de ezt most egy picit csitítom is, hiszen még idén megjelenik a második rész. A Könyvmolyképző oldalán hamarosan előjegyezhető lesz a kötet, a címe pedig Ambrózy báró esetei II. – A Rudnay-gyilkosságok. A napokban pedig már láthattuk is az új regény borítóját, mely hasonlóan szép és színvonalas, mint az első. Nekem ez is roppantul tetszik, tökéletesen illik az előző könyvhöz és visszaadja a regény hangulatát. Feszülten várom, milyen izgalmakban lesz még része a kedvenc párosomnak és titokban reménykedek abban is, hogy az író kicsit közelebb visz minket a rejtélyek megoldásához. Bár ezt kétlem, hiszen egy trilógiáról regélek és a 3. rész még nagyon távolinak tűnik. Mindezek ellenére ne hagyd ki!

Böszörményi Gyulától eddig az Emberke színét és a Gergő-regények sorozatot olvastam, de ezek után a többi könyvére is sort kerítek. A Rémálom trilógia landolt is az olvasós listámon.

Végezetül mit is mondhatnék? Köszönöm Richárdot!

Kedvenc idézetek:

– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!

– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!

Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák.

Túrós kuglóf

A regényben egyszer említésre kerül a kuglóf, de ha nem olvastam volna, akkor is ezt az ételt választanám a könyv mellé. A kuglóf egy igazi, békebeli sütemény, mely a 19. század végi és a 20. század eleji polgári konyhák klasszikusává avanzsálódott. A nagyanyáink nosztalgikus receptjei többnyire élesztővel írják, én most egy egyszerűbb és gyorsabb verziót hoztam. 

Hozzávalók:

• 25 dkg vaj, vagy margarin
• 25 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 4 db tojás
• 25 dkg túró
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1-2 kanál zsemlemorzsa

Először felolvasztom a vajat, majd hozzákeverem a cukrot, a citrom reszelt héját és a levét. Eztán mehetnek bele a tojások és szépen összedolgozom a keveréket.
Kimérem a lisztet, összekeverem a sütőporral és apránként adagolva a citromos masszához keverem. A végén belemegy a túró. (Nem keverem el nagyon, hogy maradjanak benne nagyobb túró darabkák.)
A kuglófformát jól kivajazom, megszórom zsemlemorzsával, majd mehet bele a keverék. 180 fokon, legalább 50 percig sütöm.

Langyosra hűtve szépen szeletelhető, de nálunk melegen is képes  hamar elfogyni a fele. Amellett, hogy finom és isteni illata van, egy igazi adu ász, mert eheted reggelire, ebédre és vacsorára, könnyen szállítható és variálható. Ezek mellett ünnepi desszertként is megállja a helyét és igazán mutatós édesség.

Parfé tipp: Ha kihűlt, megszórhatod porcukorral, vagy leöntheted olvasztott tej/étcsokival.
+1 Parfé tipp: Tehetsz bele mazsolát, vagy más aszalt gyümölcsöt is.