Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Palásthy Ágnes - Szőnyi Gergely: Elrabolták a siklót

Ehető makkok

2015. október 20. - KönyvParfé

elraboltak_a_siklot_1.jpgAnno nálunk valahogy nem volt divat az esti mesélés. Napközben rengeteget játszottunk; a bújócska, fogócska, vagy egy jó társasjáték egész napra lekötött bennünket. Az ehhez hasonló esős, hideg napokon pedig előkerült a diavetítőgép, meg a cipősdoboz, melybe a jobbnál jobb mesék tekercseit gyűjtögettük; én pedig ovisként hisztiztem, hogy valaki végre tegye be a masinába a diákat és olvassa is fel. Általános iskola 1. osztálya viszont bőven kárpótolt mindenért, mert miután megtanultam olvasni, szenvedélyes könyvtárba járó lettem. A legelső olvasási emlékem – A Maci olvas 1. után –, a Vackor. Annyira rákattantam, hogy zsinórba elolvastam az összeset. Így utólag visszagondolva ez a piszén pisze kölyökmackó szerettette meg velem az állatmeséket. Később persze tanultam La Fontaine-ről majd olvastam az állattörténeteit, melyek szinte mindig rövidek, humorosak és valamilyen tanulsággal szolgálnak. Valahol azt olvastam, hogy a mesekorszakokat lehet tagolni és bizony az első szakaszt az állatmesék jellemzik. Fontos, hogy olyan állatokról halljanak/olvassanak a gyerekek, melyek körülveszik őket, találkozhatnak velük. (Ilyenek az állatkerti állatok, a háziállatok, vagy a tanyán élő jószágok.) A mesék rövidek legyenek, tartalmazzanak színes illusztrációkat vagy képeket és nagybetűvel íródjanak. De ami igazán fontos, az a történet és a tanulság; az emberi tulajdonságokkal felvértezett állatok pedig jól, érthetően képesek visszatükrözni az erkölcsi példázatokat. A borítóból biztosan kitaláltad már, hogy egy mesekönyvet hoztam, benne pedig jó néhány kedves elbeszéléssel. Palásthy Ágnes tollából pattantak ki ezek az aranyos, elragadó mesék, a könyv címe pedig nem más, mint az Elrabolták a siklót.

A történet szereplői – minő meglepetés – erdei és patakparti állatok. Találkozhatsz mókusokkal, sünikkel, pisztrángokkal, vaddisznókkal, katicabogarakkal, de még pókokkal is. Olvasva pedig rájössz, hogy a fűben és fákon nem csak rovarok, bogarak és kisállatok laknak, hanem igazi személyiségek. 17 mese került bele a kötete, melyek egytől egyig irtó édesek! Az tetszik bennük a legjobban, hogy nem csak fontos tanulságokra világítanak rá, hanem közben az állatokról is rengeteget tanulhatnak a gyerekek. Mint például, hogy mit szeretnek rágcsálni a mókusok, vagy hogy a nyurga, barna, torzonborz hernyóból csodálatos pillangó válhat. Találkozhatunk nappal alvó állatokkal, és azt is megtudhatjuk, hogy a kakukkfű kicsi, illatos és lilás virágú növény. (Csakúgy, mint a kígyószisz, az ibolya, a Szent Péter kulcsa és a harangvirág.) Viccesek a szereplők, az én személyes kedvenceim Sün Samu, aki szemüveges lesz és a vidám Muslincák, akik egy pöttyet becsiccsentek, amikor erjedt gyümölcsökből lakmároztak. Kedves közösséget alkotnak a szereplők, fontos számukra a barátság és a becsület. A történetek rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos az összetartás, és bizony jól érvényesül az egyik leglényegesebb tanítás, miszerint mindenütt jó, de legjobb otthon. 
De álljuk csak meg egy szóra! Ők nem CSAK mókusok, meg CSAK pókok ám! Neveik vannak, méghozzá tündériek! Itt van rögtön Marci, a gekkó, vagy Dönci a tömzsi kis barna varangy. Meg Potyka Peti, Csiga Béla, a kócos hernyó Szepi, meg Sólyomszem, a pápaszemes kígyó. Nagyon jó, nem?

Palásthy Ágnes szerint szinte bármiből lehet mese, néha elég egy név, vagy egy fotó. Nagyon szerettem az írásait olvasni, azt gondolom, hogy ez az értékrend, amit közvetít, valóban lényeges és fontos. Egy biztos, ezt a könyvet biztosan kedvelni fogják a gyerekek (és a felnőttek is). És hogy ki rabolta el a siklót? Ezt a poént nem lövöm le, olvasd csak el!

Végezetül nem mehetek el szó nélkül az illusztrációk mellett. Ezeket a vidám rajozokat Szőnyi Gergely készítette, melyet ha egy szóban kellene jellemeznem az lenne: vagány! Az állatok sportcipőt, vagy félrecsapott baseball sapkát viselnek. A nyuszi répa mintás pulcsit hord, és a Hétpettyes katicaborának is kicsi piros cipőcskéje van, sárga masnival. A mezei poloskák úgy néznek ki, mintha éppen egy Harley Davidsonról pattantak volna le, a pisztrángok pedig úszószemüveget hordanak. (Kéket a fiú és rózsaszínűt a lányok.) Sorolhatnám még, de a lényeg, hogy az alkotó fantasztikus grafikus és a rajzokat látva Neked is mosolyognod kell majd.

Ajánlom a könyvet 5 éves kortól felolvasásra, vagy önálló olvasáshoz 7 éves kortól. Egy biztos! Remek ágyba bújós mesék ezek, melyeket biztosan olvasni fogok a gyerekeimnek. Hamarosan érkezik Ágnes következő mesekönyve is, melyet A tekergő bőregér címmel találsz meg az üzletekben. Én biztosan beszerzem!
Az Elrabolták a siklót köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak. KATT ide és rendeld meg Te is!

Kedvenc idézet:

- Hihihi, te ültél rám, Samu? - nevetett a nyúl. - Hát nem látsz a szemedtől? Hihihi.
A nyúl elkomolyodott.
- Te Samu, ez így nem mehet tovább - mondta. - Múltkor addig ráztad a mókust, amíg ki nem pottyant a kezéből az alma, mert azt hitted, hogy almafa. És már kétszer is nekimentél a borznak. Meglátod, egyszer még beesel egy mély árokba, és összetöröd magad.
- Neeem, dehogyis, nem esek sehova - mondta kezével hadonászva Samu.
- Samu - nézett rá szigorúan a nyuszi. - Szemüveg kell neked, és kész.
- Nem akarok - tiltakozott elkeseredetten a sün.
- De hát miért?
- Nem akarom, hogy csúfoljanak - susogta Samu.
Ettől egy pillanatra elállt a nyuszi szava.
- Samu - mondta aztán -, itt mindenki szeret téged. Nem fognak csúfolni. - De - tette hozzá vigyorogva -, aki mégis csúfolni mer, annak velem gyűlik meg a baja.
Samu erre elvigyorodott.

Ehető makkok

Mivel állatos mesékről van szó, így nem akartam csak egy szereplőt kiválasztani. Milyen igazságtalanság lenne ez a többiekkel szemben?! A mesék erdőben, patakparton játszódnak, így arra gondoltam, a levelek, a fák és a bogyós gyümölcsök irányába megyek. Aztán azon agyaltam, hogy itt az ősz, szállingóznak a rozsdabarna falevelek és potyognak a fákról a termések. Tádááám! Készítsünk makkokat! Ezt szeretik falni a könyv szereplői is, többek között Mókus Rézi. Az ötletet bizony csentem; külföldi oldalakon rengeteg ehhez hasonló finomságot találhatsz. Amin változtattam, hogy nem Oreo kekszből, hanem kókuszgolyó alapból készítettem. A formázás és mártogatás egy kicsit időigényes, de azt hiszem, egy próbát mindenképp megér. Nincs is jobb, mint ilyen esős időben a meleg konyhában szorgoskodni, nem igaz?
makk_13_1.jpgHozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 10 dkg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 2 púpos evőkanál kakaópor
  • 1-2 dl tej
  • pörkölt, sótlan/sós mogyoró
  • 1,5 tábla étcsoki
  • ropi

A darált kekszet egy nagy tálba öntöm, hozzákeverem a porcukrot, a kakaóport és a megolvasztott vajat. Elkezdem gyúrni a masszát, majd folyamatosan öntöm bele a tejet. Szép kis kerek, jól formázható bucit készítek, majd letakarom és beteszem fél órára a hűtőbe. Amikor már eleget pihent, egy kanállal diónyi gombócokat formázok a tésztából, majd egy picit oválisra lapogatom, hogy makk formája legyen. Közben gőz fölött megolvasztom az étcsokit és elkezdem belemártogatni a gömböket. (A csokiba tehetsz vajat, vagy pár kanál olajat, az sosem árt.)
Most kétfajta makkot készítettem. Az egyiknek csak a kalapja alatt van étcsoki, a másikat teljesen bevontam. Belemártottam a fejüket, aztán a durvára darált mogyoróba forgattam és beleszúrtam a közepébe egy pici ropi darabot.
A másik fajtánál először majdnem teljesen belemártottam a makkot az olvasztott csokiba, majd sütőpapírra helyeztem őket és hagytam, hogy megszáradjon a bevonat. Utána úgy jártam el, mint a simával. Jöhet még egy csokifürdő a kalapnak, bele a mogyoróba, majd a ropi.
Azt sajnos nem tudom, hogy meddig állnak el, mert nálunk nagyon csípték a mókusok! 

Parfé tipp: Sótlan mogyoróval akartam készíteni, de otthon vettem észre, hogy sósat sikerült vásárolnom. Nekem nagyon bejött a sós mogyoró, az étcsoki és a kakaós kombó. Szerintem érdemes kipróbálni így is!

+ 1 tipp: A masszába tehetsz diót, kókuszt, aprított aszalt gyümölcsöket. Itt csak a képzelet szabhat határt!makk_10_1.jpgmakk_14_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr857849274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lulma 2015.10.26. 19:27:29

De helyes könyv :) Nagyon megtetszett, jó kis ajánló volt. Nálunk divat volt az esti mese, de a diafilm is nagy kedvenc volt. Annyira hangulatos volt, odakucorodni anyához, tesómat lökdösve hallgatni a felolvasást... egész sokáig diáztunk, regények diaváltozatára is emlékszem (Koldus és királyfi biztos volt). Ez a könyv kicsit hiánypótló is, állatosból kevés értékes van... Vackor óta alig akad.
A makkokról meg az jutott eszembe, hogy mostanában a bölcsiben kivágunk papírból őszi jelképeket (pl tök ) és a gyerekek különböző technikákkal díszítik fel: ujjfestés, krepp papírból ragasztás).. na és múltkor pont egyik kezdő kollégámmal beszéltük, hogy ránk nem hallgat senki, mert nem vagyunk rangidősek, és miért nem lehet normális őszi figurákat vágni, úgymint makk, falevél, miért kell az amerikai halloweent behozni vagy a szerencsétlen sünit az őszhöz párosítani... süniből nyáron több szaladgál a kertek alján :D Szóval a makk tök jó kompromisszum :D

KönyvParfé 2015.10.27. 17:09:05

@Lulma: De vicces! Még sosem gondoltam arra, hogy az őszt a sünikkel, meg a tökökkel azonosítják. De így belegondolva valóban így van! :))) Mondjuk nekem a toboz, a lehulló rozsdabarna levelek és a vadgesztenye hozza el igazán ezt az évszakot. És nincs mit tenni... a felnőtteknek is szervezni kellene diavetítést. Annyira kár, hogy csak akkor vesszük elő a vetítőt, amikor kisgyerekeknek szánunk valamilyen klassz programot. :) A könyv pedig tényleg jó! Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyik általános iskola harmadik osztályában kötelező olvasmánynak választották. :)
süti beállítások módosítása