Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Bálint Ágnes: Mazsola

Mazsola orra

2015. június 10. - KönyvParfé

mazsola_1.jpgGyerekkoromból nincs meg Mazsola története. Kiesett, mint a Futrinka utca, pedig nem vagyok már mai csirke. Még rémlik valami egy fekete-fehér bábjátékról, de nem igazán kötött le anno. Idősebb rokonok és a család apraja-nagyja a mai napig nosztalgiával gondol rá. Így aztán arra az elhatározásra jutottam, bepótolom az elmaradásomat és én is megismerkedek Mazsolával, Manócskával, Tádéval és a többi kedves szereplővel. Régen minden műsor feketében és fehérben pompázott, manapság pedig újra divatba jött ez a séma, noha most a szürkének látható mind az ötven árnyalata...

A zöld a kedvenc színem, talán ha gyerekkoromban színesben is látom ezt a kis zöld malackát, másképp marad meg az emlékeimben. De sebaj! Most már tudom, hogy ez a cuki és sokszor nyafogós kis röffentyű spenót színű, az édes turcsi orra rózsaszínű, csakúgy, mint a fülei.

A szerző Bálint Ágnes, aki nagyszerűen ért a gyerekek nyelvén. Olyan meséket köszönhetünk neki, mint a Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda, Az elvarázsolt egérkisasszony, vagy a Szeleburdi család. 1961-től bábjátékokat kezdett írni, az ő tollából pattant ki a Mi újság a Futrinka utcában, valamint a Mazsola. Később ezek könyvben is megjelentek. Tudtad, hogy a Babart ő fordította le magyar nyelvre? Szintén érdekesség, hogy a 90-es években bemutatott Garfield rajzfilmek magyar szövegeit is neki köszönhetjük. Nem vitás, egy csoda nő, akitől egy csomó csodálatos mesét örököltünk.

De térjünk vissza Mazsolához! Három különálló könyv jelent meg, természetesen mind-mind több kiadást megélt már. Van a Mazsola, a Megint Mazsola, és a Mazsola és Tádé. Én most az elsőt szereztem meg olvasásra, de a többi is szigorú napirendi pont. Bálint Ágnes vidám meséjét Bródy Vera bábfotói teszi teljes egésszé. Így már jól szemrevételezhető, hogy Mazsola zöld színű, kerek képű filcfigura.

Manófalvi Manóval indul a történet, aki a madárijesztők barátja. Eddig egy kalapban élt, mely jó meleget és biztonságot adott, de amikor a szél házszámostul, mindenestül elfújja a feje fölül, fedél nélkül marad. Szerencsére a mezőn talál egy jókora sütőtököt! Mivel a madarak kivájták a belsejét, így lakhatónak ítéli meg. Nem annyira meleg, mint a kalap, de legalább nem tudja a szél olyan könnyedén felkapni, mint az előző lakot. Csinosan berendezi, kényelmes karosszéket is készít bele és élvezi a nyugalmat. Ám egy este, mikor épp nekiül újságot olvasni, csámcsogást hall. Nem kell neki több, fogja a seprűjét, és attól félve, hogy megeszi valaki a házát, megpaskolja cirokkal a betolakodó hátát. Persze ez a kis falánk idegen nem más, mint Mazsola. Manócska behívja a házába, megeteti, majd szélnek engedné, de ez az induri-pinduri malac elsírja magát. Nincsen hova mennie, mert elkergette a gazdája. Manócska megsajnálja. El mégsem engedheti, hát befogadja! A tökház immár két lakóval büszkélkedhet.

Fergeteges kis történetek születtek közös életükből. Manócska, mint egy jó szülő, tanítgatja, vezetgeti kis társát. Mazsola sokszor nyűgös, lusta kis jószág. Szereti a hasát, falánk, mindig nyüszög valami miatt. De elnézzük, mert pontosan olyan, mint egy kisgyerek. Aranyos és tanulságos, ugyanakkor nyúlfarknyi kis történetek ezek. Ideális lefekvés előtti olvasmány. És a legnagyobb erőssége, hogy illemtudó gyerekeket nevel. Sok fejezete alkalmazható mindennapokra és Manócska tőlem megkaphatja a legtürelmesebb mesehősnek járó díjat. 

Nagyon örülök, hogy megmaradtak a régi idők meséi. Ezek még mindig értékesek és megannyi hasznos dolgot tanítanak. Nem is kell nekünk Mickey egér, meg Spongya Bob, ha van Mazsolánk! Ugye? (Najó, Spongya Bob, az kell!)

Egy a lényeg: Mazsola örökzöld!

Kedvenc idézet:

Manófalvi Manó megsimogatta a feje búbját.
- Aztán ha hazamégy, otthon is jusson eszedbe, hogy szépen kell enni!
Erre a kismalac váratlanul sírva fakadt:
- Ui, ui, ui!

- Szent Szilvamag! - kiáltott Manó. - Most meg ki bántott?

- Senki! - szipákolt a kismalac. - Csak eszembe jutott, hogy nekem nincs is hova hazamennem...
- Ejha! Hát nincs otthonod?
- Ni... nincs... Elkergetett a gazda, mert azt mondta, olyan kicsi vagyok, mint egy szem mazsola. És belőlem úgysem lesz soha tisztességes disznó!

Mazsola orra

A név kötelez, így Mazsolához valamilyen mazsolás finomságot képzeltem el. Igaz, hogy a felnőttek is szeretik, de ha már gyerekek a célközönsége ennek a mesének, igyekeztem még egészségesebbre gyúrni ezt a tésztát. Így került bele a zabpehely, a fehér lisztet felváltotta a teljes kiőrlésű és barna cukrot használtam édesítésnek. A korong forma pedig pontosan olyan kerek, mint Mazsola orra!

mazsi_11.jpg

Hozzávalók:

  • 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 200 g zabpehely
  • 100 g barna cukor
  • 150 g vaj
  • 2 tojás
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 100 g mazsola

Egy tálba összekeverem a kimért lisztet, a zabpelyhet, a sütőport és a cukrot. Hozzákeverem a felolvasztott vajat, a tojásokat és az apróra darabolt mazsolát. Jól összedolgozom az egészet és amikor szép nagy kerek bucivá állt össze, 15-20 percre a hűtőbe teszem pihenni. Közben 180 °C-ra előmelegítem a sütőt. Előveszek egy tepsit és diónyi nagyságú golyókat formázok a masszából. Kézzel lapítok rajta egy kicsit, hogy szép kerek korongot kapjak. Nem igazán terülős fajta a tészta, ezért nem fontos túlságosan távolra tenni a labdacsokat egymástól. Addig sütöm, amíg az oldala pirosodni nem kezd. Ez kb. 10-12 perc. Egészséges, finom és tápláló nasi, egy pohár tejjel jó kis napindító, vagy uzsonna.

mazsi_05.jpg

mazsi_15.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr587526082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása