Amikor azt halljuk, hogy reggae zene, hosszú, csimbókos, raszta haj és Jamaica, a legtöbbünknek rögtön Bob Marley ugrik be, valamint a zöld-sárga-piros sávos zászló, és persze a kannabisz. Pedig nem ezek miatt lett belőle kultusz, ennél sokkal többről van itt szó. Énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró és politikai aktivista, aki jelentős életművet hagyott maga után, és még most is a zenetörténet egyik legendás alakja. Valamint zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Néhány hete megszereztem A jövő a kezdet kezdete című füveskönyvet, melyben Marley gondolatai kaptak helyet, és kíváncsi lettem erre az elképesztő emberre. Kicsit utána olvastam az életének, hogy még több információt szerezzek róla, azóta állandóan reggae-t hallgatok. Most is teljes hangerőn szól a No Women, No Cry című dala. 

Robert Nesta Marley néven látja meg a napvilágot egy jamaicai kis faluban, Rhoden Hellben, 1945. február 6-án. Apja angol, a brit hadsereg katonája, édesanyja fekete asszony. Félvérként sokat szenved gyerekkorában a faji megkülönböztetések miatt. Tíz évesen elveszíti édesapját, majd Kingstonba költözik a család, ahol megismerkedik Neville Bunny Livingstonnal, aki később Bunny Wailerként válik ismertté. Elkezdenek együtt zenélni, majd találkoznak Joe Higginsszel, a kiváló rasztafári énekessel, aki igen fontos szereplője lesz Bob életében. Hatással lesz rá a vallása, valamint tőle tanul gitározni is. 
Megalakítják a Wailers nevű zenekart, melyben Marley zenél, énekel és dalszöveget ír. Rajta kívül még ketten vannak a bandában: Bunny Livingston és Peter McIntosh. 1964-ben megjelenik első lemezük, a Simmer Down, mely rögtön a jamaicai toplisták élére kerül és egy csapásra ismertté válik a zenekar. 1973-ban a Catch a Fire című albumukkal csinálnak telt házas koncerteket, majd követi a Burnin' is. Végül 1974-ben feloszlanak, és a tagok szólókarrierbe kezdenek. 

Bob Marley & The Wailers néven folytatja tovább, és itt van az új tagok között első felesége is, Rita. 1975-ben készül a No Women, No Cry című daluk, mely meghozza a nemzetközi áttörést, ezt követi a Rastaman Vibration című albumuk, amellyel végérvényesen betörnek az amerikai piacra. 1976-ban Marley és felesége egy fegyveres támadás következtében megsérül.

Angliába utaznak, ahol két évig a zenélés és dalszerzés kapja a főszerepet, majd visszatérnek Jamaicába, ahol fellépnek egy politikai koncerten. Egyre inkább belemerül a politika világába, ez a Survival című albumán erősen érződik is. Marley támogatja az afrikaiak küzdelmét, és ellenzi a dél-afrikai apartheid rendszert, ezeket dalszövegeiben is nyíltan vállalja, hangoztatja. Fontos számára a szabadság és a függetlenség, ezek mellett mindig őszintén kiáll.

Katolikusnak született, de 1960-ban érdeklődni kezd a rasztafári hit iránt, majd tagja lesz a mozgalomnak. Ekkor kezdi a raszta  hajat viselni, mely a későbbiekben védjegyévé válik. Érdekesség, hogy ez a mozgalom a jamaicai fekete munkásoktól ered, és a reggae zene révén az egész világon elterjed. A vallás nem tiltja a kannabisz használatát, egyenesen szorgalmazza, hiszen spirituális anyagnak tekinti. Marley pedig rendszeresen él vele. Egy ízben le is tartóztatják Londonban, miután kis mennyiségben találnak nála.

1977-ben rosszindulatú melanómát diagnosztizálnak nála, állapota fokozatosan romlik. 1980-ban még részt vesz egy európai turnén, de utolsó koncertjét ebben az évben szeptember 23-án adja Pittsburgh-ben. Többet nem vállal már, a rák egyre erőszakosabban lép fel és 1981. május 11-én agydaganat végez vele, egy miami kórházban meghal. Temetése Jamaicában nemzeti gyászünnep, utolsó útjára tízezrek kísérik.

Érdekességek:

• 1978-ban megkapja az ENSZ Békemedált, 1981-ben pedig a Jamaicai Érdemrendet.
• 2014-ben piacra dobják az első hivatalos marihuána-világmárkát, mely a Marley Natural nevet kapja.
• Nem vetette meg a szebbik nemet, 13 gyereke van, három feleségtől. Ritától kettőt örökbefogadott a nő előző kapcsolatából, a többi nyolc különböző nőktől született.
• Három fia, David "Ziggy" Marley, Ky-Mani Marley és Damian Marley sikeres reggae zenészek lettek.
• Magyarországon a Ladánybene 27 külön lemezt készített Marley feldolgozásokkal.
• Hajdani otthona ma múzeum, a szobákat Bob képei díszítik, a falakon róla szóló újságcikkek és interjúk olvashatóak.

A jövő kezdete című füveskönyv a '60-as '70-es években megjelent cikkekből, interjúkból válogatott gondolatok gyűjteménye. Ezek mind-mind olvashatóak a Hope Road 56. szám alatti Bob Marley múzeum falain. Néhány diák, Gerald Hausman vezetésével nekiállt leírni és rendezni őket, majd Marley lányával, Cedella Marley-val összeállították a kötetet, melyben a zenész bölcsességei olvashatóak.

Szép kis könyv, igényes darab, de tényleg csak néhány gondolat szerepel benne. Füveskönyvhöz képest nem kaptam igazán sokat, jó lett volna kicsit olvasni az életéről, Ritával való viszonyáról, a gyerekeiről. Mivel tényleg kevés idézet szerepel benne, elég gyorsan a végére lehet érni, viszont a képek érdekes hangulatot teremtenek olvasás közben. Vannak fotók Marley-ról, az otthonában berendezett múzeumról, és újságcikkekről. Szerintem ezt a könyvet azok élvezik igazán, akik tisztában vannak Marley munkásságával, és akik szeretik a reggae-t. De az ő polcaikon bizony nélkülözhetetlen darab. 

A saját példányomat köszönöm a Libri Kiadónak!

Kedvenc idézetek:

A tanárnő az mondta: "Aki szólni tud, az beszéljen. Aki alkotni akar, alkosson. Akinek hangja van, énekeljen." És én énekelek. Vannak, akik csak a buli kedvéért zenélnek. Én nem ilyen művész vagyok. Nem rajongok az ötletért, hogy mások számait játszhassam. Láthatod, én nem hiszek a divatban, a trendekben. Abban például, amit az emberek soul zenének hívnak. Nekem a soul az, ami az igazságról szól, lélekből. Lenni kell valami emberi történetnek a dalok mögött, valami valódi eseménynek.

Túl sokan akarnak túl sok mindenről beszélni; és közben semmit sem tudnak.

Nézz meg engem! Az egyik dolog, amit tudnod kell rólam, hogy én mindig kiállok azért, amit képviselek. A másik, amivel tisztában kell lenned, amikor engem hallgatsz, hogy a szavakat félre lehet érteni. Szóval, ha tudod, miért állok ki épp, vagy mikor elmagyarázok neked valamit, akkor ne próbálj a szavaim mögött más értelmet keresni, ne próbáld másfelől megközelíteni a kérdést.

Bob Marley cake pops

Eredetileg cake pops-okat akartam készíteni, de az igazihoz sütni kellett volna egy tésztaalapot, amit mindenféle dologgal össze kell tapasztani és kis golyókat formázni. (Vagy cake pops sütőformában golyókat sütni.) Viszont hétvégén nagyon melegem volt, és semmi kedvet nem éreztem ahhoz, hogy begyújtsam a sütőt, ezért a dolog könnyebbik felét ragadtam meg. Kekszes alapot használtam, így nem is igazi cake pops a lenti recept. Régebbi receptek között már találkozhattál az ehető makkokkal, ezt variáltam egy picit, és csak fél adagot készítettem. Oké, oké, csaltam. De kit érdekel? Hiszen megettem Bob Marley-t. Többször is!Hozzávalók:

• 25 dkg darált keksz
• 5 dkg vaj
• 5 dkg porcukor
• 1 púpos evőkanál kakaópor
• 1-2 dl tej
• néhány csepp jamaicai rum (opcionális)
• 1,5 tábla étcsoki (és kevés vaj az olvasztásához)
• 10-10 dkg zöld, sárga és piros marcipán
• 30 dkg fekete marcipán (vagy medvecukor)

A darált kekszet egy nagy tálba öntöm, hozzákeverem a porcukrot, a kakaóport és a megolvasztott vajat. Elkezdem gyúrni a masszát, majd folyamatosan öntöm bele a tejet és a rumot. Szép kis kerek, jól formázható bucit készítek, majd letakarom és beteszem fél órára a hűtőbe. Amikor már eleget pihent, 16 gombócot formázok belőle, beleszúrok egy-egy műanyag cake pops pálcikát. (Ha nincs, feldarabolt hurkapálca vagy szívószál is megteszi!)
Közben gőz fölött megolvasztom az étcsokit és elkezdem belemártogatni a gömböket. (A csokiba tehetsz egy kevés vajat, hogy szebb állagot kapj.) Mikor szép bevonatot kaptak a golyók hungarocellbe szurkálom őket, hogy egyenletesen tudjanak száradni és ne érjenek egymáshoz.

ParféTipp: A golyók bevonása kicsit monoton feladat, ehhez ajánlom a következő dalt. Sőt, a további folyamatokhoz is remekül illik!

Ezután jön a kedvenc részem, a marcipánokkal gyurmázok egy kicsit. A zöld, sárga és piros színűből falatnyi darabokat tördelek és egyenként vékonyra sodrom őket, végül egymáshoz tapasztom, hogy úgy nézzenek ki, mint a raszták zászlója. Fontos a sorrend: zöld, sárga és piros. Ezekből 4-5 cm-es nagyságokat vágok és óvatosan a csokis gömbökre ragasztom. Ilyen melegben hamar összeragadnak, ha mégsem sikerülne, nedvesítsd be egy picit a marcipánt, vagy használj néhány csepp olvasztott csokit.
A feketéből is vékony kígyókat gurigázok, de ezek vastagabbak, mint a fejpánthoz sodort marcipánok. 6-8 cm-es nagyságúra vagdalom őket, és 4-5 rudacskát felhelyezek a csoki fejekre, hogy pontosan úgy nézzenek ki, mint a raszták. Kész is!