Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Patrick Ness: Chaos Walking Trilógia

Paradicsomleves szpakkerháború ellen

2015. február 18. - KönyvParfé

patrick_ness_kes_a_zajban.jpgEzt a trilógiát még tavaly kivégeztem. Mint a Segítséggel, ezzel is úgy voltam, hogy sokszor a szemem elé került, de valahogy sosem éreztem késztetést arra, hogy a kezembe vegyem. Visszariasztanak mostanában a folytatásos regények. Ha most kezdek bele egy új sorozatba, akkor rengeteget kell várni a következő részig, míg ha egyben viszem haza a könyvköteget, hamar befalom és végül képes megülni a gyomromat. Pont, mintha egyben bekanalaznék 4 pohár parfét! Becsömörlök tőle és nem élvezem annyira az ízeket. A jó könyvet lassan érdemes olvasni, ki kell élvezni sorról sorra a történetet. Patrick Ness könyvét egy kedves ismerősöm ajánlására mégiscsak a kezembe vettem. Mennyire jól tettem!

Nehéz erről a könyvről beszélni, mert rengeteg érzelmet ébresztett bennem. Ha azt kérdeznéd, tetszett-e, nem lehet egyszerűen válaszolni erre, hiszen a zseniális és a fantasztikus kifejezés sem írja le teljesen. Tipikusan az a fajta könyv, ami a letehetetlenek közé tartozik. Csak olvasod és olvasod, majd egyszer csak azt veszed észre, hogy vége.

A történet egy gyarmatbolygón játszódik, ahol egy vírus megfertőzte a telepeseket. El tudod képzelni, hogy mindenkinek hallod a gondolatait? És azt, hogy mások a Te fejedbe is belelátnak? Nincs privát szféra, mindenki hall mindent, még az állatokat is. Nincs szűrő, nincs kontroll, csak a gondolatok és válogatás nélkül hömpölyög feléd mások Zaja!  Ebben a világban nő fel Todd, a főhős, aki Prentissvárosban él. (Furcsa, hogy ebben a közösségben nincsenek nők, de ennek a történetére csak később derül fény.) Az első kötet elején épp arra vár, hogy férfivé váljon, mert ő a legfiatalabb a városban. Egy nap a mocsárban bolyong, amikor olyat hall, amit még soha: csöndet.

patrick_ness_valasz_es_kerdes.jpgAz esemény innentől kezdve maga a káosz! Úgy pörögnek a történések, mint egy irányítatlan autó a lejtő közepén. Amikor azt hiszed, hogy már nem lehet fokozni az érzelmeket, Ness arcul csap és bevisz egy akkora jobb horgot, hogy csak tátogsz a könyv fölött és folyamatosan azt kérdezed: Mi van? Hogy lehetséges ez?

Az író pontosan tudja, hogyan kell bonyolítani a szálakat és ezt mind a három könyvben tartani tudja. Egy szépen felépített trilógia ez, amit nagyon kevesen csinálnak jól. Nem egy kedves kis tini történet, viszont minden benne van, amitől egy könyv izgalmas lesz. Üldözés, elnyomás, megszállás, háború, mindez nyersen és realisztikusan ábrázolva.

Az első kötet egyes szám első személyben, Todd szemével követi az eseményeket. A második és harmadik kötet bővül egy-egy nézőponttal, így nyerünk bepillantást mások szemszögébe is. Hiszen nem lehet minden csak fekete és fehér. Megtudjuk, hogy mi történt az őslakosokkal, akiket szpakkereknek hívnak és mit csinált az ember, amikor szembesült a Zaj vírussal. Olvasás közben rengeteg kérdést felvet az író. Például, hogy milyen gyengének és elesettnek érezni magad? Milyen, amikor az egész világ ellened fordul? Amikor senki és semmi nem az, aminek látszik és az egész eddigi életed megkérdőjeleződik? Mi van, ha már egyáltalán nem tudsz dönteni jó és rossz között? És valóban szükség van a háborúkra? 

patrick_ness_haboru_a_bekeert.jpg

A karakterek nagyon bejönnek! Jól kidolgozottak a szereplők, a legtöbben jó barátokká válnak olvasás közben. Még az állatok is, akik annyira kötődnek a főszereplőkhöz és önzetlenül segítenek nekik. Toddban szinte mindent lehet szeretni. A harci kedvét, a beszédét, a gondolatait, még az érzékenységét is. Egyszerűen fantasztikus végignézni, ahogyan a szemünk előtt válik férfivá. A női főszereplő Viola. Azt kell mondjam, hogy végre egy tökös csaj, aki tudja, hogy mit csinál. Nem szerencsétlenkedik, és mégis hús-vér karakter. Természetesen megjelenik a szerelmi szál is, de ettől egyáltalán nem lesz rózsaszín rágógumi ízű a sztori. Todd és Viola egymásból merít erőt és ez az, ami mozgatja az eseményeket. És akkor még nem beszéltem a Mesterpolgárról! Tőle megtudhatod, hogy milyen mesterien űzhető a manipuláció! Ebben a könyvben nincsenek sztereotípiák. Semmi sem úgy történik, ahogyan szeretnéd, vagy ahogyan gondolnád. Egy igazi, izgalmas disztópikus regény ez, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Ezután garantáltan másképpen fogod látni a világot.

Tervezik, hogy film készül a sorozatból. Lövésem sincs, hogyan lehet ezt kivitelezni, de a Szürke ötven árnyalatát is megoldották (valahogy). Bízom benne, hogy egy ötletes rendező, egy igazán jó sci-fit fog kihozni ebből a remekműből.

Nálam a legnagyobb kedvenc és biztosan sokszor újraolvasós. Ha pontoznom kéne, 10 csillagból 15-re értékelném. És a borítók? Imádom, szerintem nagyon klassz lett mindhárom!

Kedvenc idézetek:

Nem az a fontos, hogy sose szeress valamit annyira, hogy az irányítson téged. 
Hanem az a fontos, hogy olyan mélyen kell szeretned valamit, hogy soha senki ne uralkodhasson fölötted. 
Ez nem gyengeség. 
Ez ad erőt.

Milyen szánalmasak az emberek. Semmi jót nem képesek úgy csinálni, hogy aztán ne szúrják el. Ha valamit felépítenek, biztos, hogy lerombolják.

Paradicsomleves szpakker támadás ellen

A könyvben úgy jelennek meg a gondolatok, mint a képregényfigurák fejében a buborékok, csak sokkal jobban vegyítve. Innen jött az ötlet a betűtésztához. És ugyan mi lehet véresebb, mint egy paradicsomleves? Így született meg ez a fűszeres, piros leves, zanzásított gondolatokkal. 

Hozzávalók:

  • 1 liter paradicsomlé
  • 2 dl víz
  • 3 evőkanál olaj
  • kb. 10 cm-es szárzeller, apróra kockázva
  • bors
  • oregánó
  • bazsalikom
  • És a legfontosabb összetevő: a betűtészta!

Az olajból és a lisztből világos rántást készítek, majd hozzáöntöm a hideg paradicsomlevet és a vizet. Beleteszem a zellert, a cukrot és ízlés szerint a fűszereket. Az egészet felforralom, majd a forrástól számítva 10-15 percig főzöm. Beleszórom a betűtésztát (kb. 20 dkg-ot) és amikor megfőtt, leveszem a tűzről és hagyom, hogy kicsit megszívja magát a paradicsomos lében. Ha sűrűnek találod, akkor önts még hozzá egy kis vizet. Ezek után szedd tányérra, végy a kezedbe egy kanalat, és TÁÁÁÁÁMADÁÁÁÁÁS!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr287171691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása