Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Graham Joyce: A katicák éve (Kísértethistória)

Katicás szendvicsek

2015. november 26. - KönyvParfé

a_katicak_eve.jpgA héten Graham Joyce-tól hoztam A katicák évét. Ebben a hideg időben kifejezetten üdítő olyan könyvet olvasni, amely nyáron játszódik egy homokos parton. Tombol a hőség, a gyerekek homokvárakat építenek, a lazulni vágyó családok önfeledten élvezik a kikapcsolódásra szánt programokat. Az idősek bingóra és dominóra jelentkeznek és nem hiányozhat a Dirty Dancigből ismert közös éneklés sem a díszteremben. A fülledt meleg és a talpam alá képzelt forró homok egészen átmelegített így november végén, noha ez a könyv nem egy szerelmes, romantikus, nyári kaland. Korántsem. Vannak olyan írások – jelen esetben ez is –, melyek lassú folyásúak. Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, pusztán hangulat kell hozzá, hogy leülj és nekiduráld magad. Aztán egyszer csak azt veszed észre, elvesztél. Na, ez pontosan ilyen. Nekem kicsit döcögősen indult, majd azon kaptam magam, már vége is. Most itt ülök fölötte, és azon gondolkodom, ez a felnőtté válásról szólt, vagy valami egészen másról?

De lássuk, hogy mitől is olyan különleges ez a könyv.
1976 nyarán járunk és már emberemlékezet óta nem volt ilyen forróság.
David - aki egy munkáscsaládból származó fiatal srác -, úgy dönt, hogy ezen a nyáron munkába áll, kicsit önállósítja magát, keres egy kevés pénzt és elszabadul a szülői „felügyelet” alól. Tervben van még egy kis kaland és csajozás is, mint ahogyan a korabeli srácok a nyarakat töltik. A munkával szerencséje van, mert már az első helyen alkalmazzák. Ez egy üdülőtábor, mely jó döntésnek tűnik és rengeteg izgalmas lehetőséget rejt. A lincolnshire-i Skegness tökéletesen alkalmas ehhez, de a helyszín kiválasztása abszolút tudatos. Egy fekete-fehér fotó lapul a srác pénztárcájában, rajta egy fiatal, húszas éveiben járó férfi látszik, aki a tengerparton áll és sötét fürdőnadrágot visel. Ez az egyetlen kép, mely a biológiai apjától maradt. A fénykép hátulján pedig egy ceruzával írt szó: Skegness. David csak annyit tud, hogy valami tragédia történt itt, de a pontos részleteket nem osztotta meg vele az anyja. Érzi, hogy van még valami a háttérben, tudni akarja, hogy mit titkolnak el előle.

A part igazán csábító, az újdonság varázsa pedig felettébb vonzó, ám rá kell jönnie, hogy ez mégsem olyan álommunka, amilyennek elsőre képzelte. Érdekes belenézni az itt dolgozók életébe, a kis játékokba, amik a felszín alatt zajlanak. Kicsit olyan, mintha egy cirkuszban járnánk, ahol megannyi fura figura megtalálható. Móka Mikik, énekes virtuózok, szexi lányok, férjük által elnyomott nők, mindezek (néha cikisen) retró köntösbe csomagolva. David pedig szép lassan megismer mindenkit és a kezdeti naivitás után megtanulja, hogy nem minden az, aminek látszik.
Mert itt mindenki mesterkedik valamiben, nyerészkedni akar a táborozókon. A táborfelügyelők és a munkatársak már belefáradtak a napi rutinba, kezdenek besokallni a vendégek szórakoztatásától, elegük van az ócska versenyekből és ez a véget nem érő monotonitás rányomja a bélyegét a mindennapokra.

A kezdeti álmoskás indítás ellenére nekem tetszett a könyv. Nosztalgikus volt belelátni az 1970-es évek üdülőtáborába és szerintem Joyce nagyszerűen megragadta a lényeget. Persze találsz a könyvben egy kis románcot is. David két nővel is szerelmi afférba bonyolódik: Terrivel, aki egy féltékeny szörnyeteg felesége, és Nikkivel, aki egy roppant csinos, yorkshire-i fiatal lány. Viszont az izgalmak még korántsem érnek véget, mert a beilleszkedési kényszer egy szélsőséges csoportba sodorja, belebonyolódik a Nemzeti Front felemelkedésébe. A politikai és faji feszültségek fortyognak, a téma pedig igencsak ismerős lehet. A feszélyezett helyzet szinte tapinthatóvá válik, nem csak az országban, hanem David életében is. De akad itt még más is! Vajon ki lehet az a kísérteties, sötét öltönyös férfi, akit egy kisfiúval lát néha a homokos parton? Valóságosak, vagy csak a képzelete játszik vele?
Mindeközben a katicák özönlenek, egyre többen jönnek, noha nem lehet tudni, hogy valóban a meleg miatt, vagy a baljóslatú fordulatokat vetítik előre. Persze a katicabogár szimbolika is, de hogy mit szimbolizál, erre neked kell rájönnöd!

A fordítást Komló Zoltánnak köszönhetjük, szerintem jól visszaadta a könyv hangulatát.
Az írás stílusa egyszerű, ugyanakkor lebilincselő. Fantasztikus korrajzot kapunk és Graham Joyce szellemtörténete ideális nyári olvasmány. Néha komor, de a humor ezt szépen oldja, a változatos karakterek pedig üde színfoltok ebben a napszítta, álmoskás üdülőben. A politikai háttérért és a misztikus vonalért hatalmas piros pont, azt pedig megígérhetem, hogy az utolsó fejezet bőven kárpótol a kezdeti lassúságért.

A könyvet köszönöm a GABO kiadónak. Ha kíváncsi lettél rá, szívesen elolvasnád, KATT ide és rendeld meg!

Kedvenc idézetek:

Félreálltam, és derültséggel vegyes hitetlenséggel figyeltem, amikor egyszer csak azt éreztem, hogy valami csiklandozza a bal kezem kisujját.
Egy katicabogár szállott rá.
Élénkpiros volt, fekete pöttyökkel, a hétpettyes változat, ahogy gyerekkorunkban hívtuk. Nem tudom, miért van, de a teremtés valamennyi bogara közül a katica az egyetlen, amelytől a legtöbben sem irtózni nem irtóznak, sem agyonütni nem akarják. Talán mert úgy ismerik, mint a kertészek barátját. Nem is tudom. A kék égbolt felé emeltem, hogy megkönnyebbülten szemügyre vegyem. Olyan volt a napbarnított ujjamon, mint egy gyöngyszem, egy ékszer, egy csepp vér. Összecsücsörítettem a számat, és már éppen el akartam fújni, amikor valaki gyengéden megérintette a kezem fejét, hogy megállítson.
Terri volt az. A takarító Terri, a felmosórongyos-vödrös énekes, Karóbahúzó Vlad felesége. - Ne - mondta. - Előbb el kell mondani a rigmust.

A reggelizőasztaloknál is a katicákról folyt a szó. Még senki nem látott ehhez fogható rajzást. Valaki azt mondta, volt egy év, amikor zengőlegyek lepték el a környéket. Másvalaki kijelentette, azért van ez, mert elszaporodtak a levéltetvek, a katicák pedig levéltetvekkel táplálkoznak. Egy harmadik azt állította, hogy a szárazság az oka, a katicák vizet keresve özönlenek a tengerpartra. Én semmi olyan bölcsességet nem tudtam a katicákkal kapcsolatban, amivel hozzájárulhattam volna az élénk vitához.

A katicaviharok lecsendesedőben voltak, de a talajt mindenfelé elborították a tetemeik. A munkásokat mozgósították, hogy a bogarakat söpörjék takarosan piramis alakú kupacokba, amelyeket aztán majd eltávolítanak. Az egyik férfi papírzsákba lapátolta őket. Soha életemben nem láttam még ennyi rovart. A sáskajárásról szóló bibliai történetekre emlékeztettek.
Viszont a rengeteg bogártetem látványa számomra arról árulkodott, hogy az őrületnek vége. Hibáztam, és ezt tudtam is.

Katicás szendvicsek

Nem csak a címben, de a történetben is folyamatosan jelen vannak a katicák. Mivel én is nagyon szeretem ezeket az élénkpiros, fekete pöttyös bogarakat, arra gondoltam, miért is ne kerülhetnének az asztalunkra? Az ötlet nem saját, kismillió helyen láttam már, de ezt egyszerűen nem tudtam kihagyni. Jól passzol a könyvhöz és finom, mutatós előétel. Tematikus partikhoz, gyerekzsúrokhoz ideális falatok, ráadásul finom és egészséges!katicak_eve_01_1.jpgHozzávalók (12 kisebb koronghoz):

  • rozskenyér
  • 1 kis pohár tejföl
  • 10 dkg feta sajt
  • rukkola
  • 6 koktélparadicsom/datolya paradicsom
  • 4 fekete olívabogyó

Nálam szeletelt rozskenyér az alap, de használhatsz mást is. Keksszel is remekül működik a dolog, vagy szeletelt bagettel, amit akár meg is piríthatsz.
Fogok egy nagyobb pogácsaszaggatót és 12 kis kört vágok a szeletekből. (Természetesen bármilyen formát használhatsz, a lényeg úgyis a katicabogarakon lesz.) Miután ezzel megvagyok, elkészítem a szendvicskrémet. A 10 dkg feta sajtot összetöröm, majd a tejföllel simára keverem és megkenem ezzel a kencével a kenyereket. Mehet rá a rukkola és ezekre helyezem a katicákat. A paradicsomokat hosszában félbe vágom és  a feleket középen egy éles késsel bemetszem. Figyelek, hogy ne vágjam szét teljesen! Egyet-egyet ráhelyezek a falatokra, majd jöhet rá az olívabogyó. 3-at hosszában és keresztben elvágok, így minden negyed 1-1 fej lesz. Ezeket a paradicsomokhoz illesztem, majd jöhetnek a pöttyök. A megmaradt fekete bogyót apróra feldarabolom és a piros "páncélokra" helyezem a darabkákat. Szépen megállnak, de ha bizonytalan vagy, akkor egy éles késsel metsz bele a zöldség húsába és helyezd bele a fekete darabokat. (Megjegyzem, ez elég macerás.) Végezetül a rukkolák szárából tépkedek 24 kisebb részt, ezek lesznek a katicák csápjai, melyeket a fejek alá csúsztatok.
Ezek után nincs más dolgunk, mint figyelni, hogyan tűnnek el a katicák a tányérokról. Jó étvágyat!

ParféTipp: Feta helyett használhatsz túrót, vagy rikottát. Ízesítheted zöldfűszerekkel, reszelt sajttal, de szinte bármi jó lehet hozzá, amit otthon találsz.
+ 1 tipp: Rukkola helyett bazsalikomlevél is mehet rá, vagy saláta darabok. Nagyon ráérősek fetából szemeket is készíthetnek.katicak_eve_03_1.jpgkaticak_eve_13_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr548107354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lulma 2015.11.29. 10:17:15

Az összefoglalót olvasva nekem is a Dirty Dancing jutott róla eszembe. Nyári vagy esetleg még most a téli kikapcsolódás idejére lehet, hogy beszerzem, érdekesnek tűnik. A szendvicsek pedig nagyon cukik lettek :)

KönyvParfé 2015.11.29. 19:23:59

@Lulma: Köszönöm! És képzeld, még finomak is voltak. :) A könyv tényleg érdekes, ha teheted, akkor szerezd meg. De minél hamarabb, mert tudod: Winter is coming! :D
süti beállítások módosítása