Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Yann Martel: Pi élete

Paradicsomos vöröslencse-krémleves

2015. október 09. - KönyvParfé

pi_elete.jpgElőször a könyvből készült filmhez volt szerencsém, melyet utólag kicsit bánok, mert nem igazán sikerült olvasás közben elvonatkoztatnom tőle. Már a film is eléggé megosztó, de a könyvről sokkal több negatív kritikát olvastam/hallottam. Igazán vitaindító és gondolatébresztő! A mozis verziót személy szerint nagyon szeretem, a képi világa, a zenéje és a mondanivalója nekem iszonyatosan tetszik. Nem olyan régen kézbe vettem a könyvet, mert kíváncsi voltam, hogyan meséli el az író a történetet, és hogy milyen pluszt képes még adni az írott verzió. Mivel a filmet korábban láttam, a képzeletem nem tudott teljes mértékben elrugaszkodni, de sok mindenre rávilágított és a lassú haladás egy kis elmélkedésre késztetett. Előre figyelmeztetlek, csak akkor nyomj a TOVÁBB gombra, ha már olvastad, vagy láttad a filmet, mert szerintem képtelen leszek SPOILER nélkül írni erről a regényről. Nos, felkészültél?

A főszereplő Pi Patel, aki szülei és közeli ismerősei szerint is bogaras fiú. Születésénél fogva hindu, de tizenhat évesen elhatározza, hogy emellett keresztény és moszlim is lesz. Sikerül keresztülvinnie az akaratát: megkeresztelkedik és beszerez egy imaszőnyeget. Ez a különös fiú a Piscine Molitor nevet kapta, ezért az iskolában Pisisnek csúfolják a gyerekek. Ezért ő lerövidíti a nevét és a táblára is felírja a piszkálódóknak: π = 3,14.
Pondicerry-ben laknak, egy állatkertben, ahol az édesapja a tulajdonos és a vezető. Sajnos az állatkert nem jövedelmező, ezért úgy döntenek, felszámolnak mindennel és Kanadába költöznek. A példányok egy részét Észak-Amerikába viszik, így a család egy teherhajón utazik az állatokkal. Ez a Cimcum nevű hajó egyik éjszaka viharba kerül, és a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Csak Pi Patel éli túl, valamint egy zebra, egy orángután, egy hiéna és egy bengáli tigris.
A vallásos és vegetáriánus fiú egy mentőcsónakban hánykolódik a vízen, és kezdetét veszi egy hosszú és veszélyes utazás. Igencsak észnél kell lennie, mert a több mint kétszáz napos hányódás alatt kénytelen lesz együtt élni egy két és fél mázsás tigrissel. Ráadásul ételt és italt is szereznie kell, ha nem akarja, hogy a vadállat – Richard Parker – őt falja fel. Vajon mi történik? Mit lehet csinálni egy ilyen hosszú út alatt? Miféle kalandok várnak rájuk? Ki lehet bírni ezt az utazást ép ésszel?

Szerintem ez egy jól megszerkesztett regény, fokozatosan építkezik és készít fel a végén lévő csattanóra. Azért vannak gyengeségei is! Ami számomra egy kicsit sántít az Pi, aki szeretni akarja Istent, de nem akar választani, ezért fordul több vallás felé. Amikor az anyjának magyarázza, hogy Isten országába bármely útlevél érvényes, akkor ezt egy kicsit ellentmondásosnak érzem, hiszen ha bármilyen jó, akkor minek neki három? Itt nem tudtam eldönteni, hogy Pi-ben melyik az erősebb: a hit, vagy a hinni akarás.

A könyv két történetet mesél el. Az első egy hihetetlen kaland, a másik pedig, amit a regény utolsó oldalain olvashatunk egy szörnyű, sokkoló verzió. Az elsőben az író elmeséli, hogyan képes egy csónakban megférni egy fiú és egy vadállat. Kialakul köztük egy különleges kapcsolat, egy gyenge kis kötelék.
A másik elbeszélés ennél sokkal realisztikusabb, itt Pi nem állatokkal utazik, hanem emberekkel. Van köztük egy szakács, aki retteg az éhségtől, ezért a gyilkosságtól sem riad vissza és emberhúst fogyaszt. Megöli Pi anyját is. Pi már teljesen legyengült, látja ahogyan meggyilkolják az édesanyját, végül megöli a férfit és megeszi a halott belsőségeit, hogy életben maradjon.
Ezek után Martel pedig ránk bízza a döntést, hogy melyiket fogadjuk el, melyiket érezzük hihetőbbnek, valósnak.
(Ez valóban nehéz és én egy kicsit neheztelek rá ezért, mert az első történet több száz oldalon keresztül vitt, míg a második nyúlfarknyi hozzá képest.) De a kérdés akaratlanul is megfogalmazódik bennünk olvasás közben: az állatokkal, vagy az emberekkel utaznál? Nehéz lehet választani, az emberes és állatos csónak között, ugyanakkor Yann Martelnek igaza van abban, hogy az ember a legveszélyesebb az állatkertben.

Talán lesznek olyan hívők, akiket először felbosszant a könyv, hiszen egy ateista elé úgy tárja a mondanivalót az írás, mintha a hit egy képzeletbeli világ, vagy mese lenne.
De amint megértettem, hogy Pi maga a tigris, így már értelmet nyert minden és értettem a szimbólumokat. Miután elhangzik a második mese, az író meghagyja a döntés jogát az olvasónak. Melyik történet tetszett jobban? Melyik lehet az igaz és melyikben tudunk hinni?
Hiszen pontosan tudjuk, hogy a második, a szakácsos sztori történt meg valójában.
Amikor az elbeszélés végén az állat és az ember elváltak egymástól, a tigris ezért nem nézett vissza, mert ő valójában Pi-ben maradt. És itt az igazi szimbolika, mert Pi-nek már nem volt szüksége rá, mert megtanult élni vele. Innentől kezdve már nem volt az ellensége.
De most gondolj bele, ez a valóságban is így van! Nem vagyunk képesek szembeszállni egy tigrissel, hiszen sokkal gyengébbek vagyunk nála. Viszont Pi képes volt megszelídíteni ezt a vadállatot. Nem sikerült legyőznie, de más irányba tudta terelni, miközben óvatos maradt.
Szerintem sokaknak nem jött át az igazi mondanivaló, inkább azoknak sikerült, akik már megküzdöttek a saját „tigrisükkel”.
Az alapüzenet számomra eléggé szimpatikus: Igenis képes többféle vallás békében megférni egymás mellett.

Az író Spanyolországban született, jelenleg Kanadában él. Yann Martel ezzel a regényével egy csapásra híres lett, és megszerzett egy Booker-díjat is. A könyvből 2012-ben film készült, mely 4 Oscar-díjat és 1 Golden Globe-díjat zsebelt be.
A könyvet hazánkban az Európa Könyvkiadó adta ki, és Gy. Horváth László és Szász Imre fordította magyar nyelvre.

Kedvenc idézet:

A jegypénztár mögött apa vörös festékkel felpingálta a falra: TUDJA, MELYIK A LEGVESZÉLYESEBB ÁLLAT AZ ÁLLATKERTBEN? Nyíl mutatott egy keskeny függöny felé. Annyi lelkes, kíváncsi kéz húzta el a függönyt, hogy rendszeresen ki kellett cserélnünk. A függöny mögött egy tükör állt.

Nagy igazság, hogy akikkel találkozunk, megváltoztathatnak bennünket, néha olyan mélységesen, hogy utána még a nevünkben sem vagyunk ugyanazok.

Régebben templomokban imádkoztam, míg rá nem jöttem, hogy minden szent.

Paradicsomos vöröslencse-krémleves

Nagyon szeretem ezt a levest, mert nemcsak, hogy ízletes, de a vöröslencse, az őrölt római kömény és a citrom leve miatt különleges, illatos és ízes. Kicsit pikáns finomság; jól átmelegíti a lelket. Mellé kézzel gyúrt lepénykéket adtam, melyek csupán 3 összetevőből állnak: liszt, só, víz. Rugalmas tésztát gyúrtam az alapanyagokból és picit kiolajozott serpenyőben mindkét oldalát megsütöttem. A leves mellé tépkedtük, melegen nagyon finom, de hidegen kicsit megkeményedik. Nálunk ez a menü mindig hamar elfogy; egy ilyen szomorkás őszi napon még egy bengáli tigrisnek is jóleső lakoma. A eredeti leves receptet az Ízek és érzések magazin 2013. december-januári számában találtam, a lenti verzió már átesett egy KönyvParfés átalakításon.

pi_09.jpg

Hozzávalók:

  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 20 dkg vöröslencse
  • 1 doboz paradicsomkonzerv (Lehetőleg darabolt, de ha egészet találsz, az is jó, csak akkor tovább kell egy kicsit főzni.)
  • 1 leveskocka
  • 3 babérlevél
  • őrölt római kömény (Ha túl erőteljesnek érzed, vagy nem szereted akkor adj simát.)
  • bors
  • fél citrom leve
  • 1 evőkanál olaj
  • 8 dl víz

A finomra felaprított vöröshagymát az olajon megpárolom, majd hozzá adom a picire kockázott fokhagymát. Amikor kész, beleöntöm a paradicsomkonzervet és fedő alatt puhára főzöm. A lencsét alaposan leöblítem és hozzáadom a szétfőtt paradicsomhoz. Felöntöm 8 dl vízzel és belemorzsolom a leveskockát. Sózom, borsozom, rászórom a köményt, megöntözöm a citrom levével és a babérlevélről sem feledkezek meg. Addig főzöm, míg a lencse szépen meg nem puhul. Ha nagyon sűrűnek találom, adok hozzá egy kevés vizet. Botmixerrel egy kicsit rádolgozok, hogy szép textúrát kapjak; tálaláskor pedig megszórom felaprított petrezselyemmel. Lepénykével, naan kenyérrel, vagy rozsos veknivel tálalom.

pi_08.jpg

pi_03.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr777757408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lulma 2015.10.09. 21:39:15

Már vártam ezt a bejegyzést :) Hát igen, nehéz spoilerek nélkül írni erről a történetről... Azt hiszem nekem sem sikerült teljesen, mikor írtam róla. Hasonlóan éreztem én is, mivel előbb láttam a filmet. Valóban nehéz így elvonatkoztatni, de azért az üzenetét, illetve üzeneteit (mert szerintem több van, összetett mű) én is megértettem. Tetszik,hogy ugyanazokat az idézeteket választottuk, tényleg ezek voltak a legjobbak!
A krémleveseket pedig imádom, ma éppen egy aranyló őszi sütőtökkrémlevest készítettem. Ezt is meg fogom főzni, csak kömény nélkül,annak az ízét nem szeretem. :)

KönyvParfé 2015.10.13. 19:53:18

@Lulma: Valóban lehetetlen erről úgy írni, hogy ne meséld el a tartalmát. :) Olvastam a Te írásod is, de nem akartam kommentelni úgy, hogy tudom, hamarosan nálam is "terítéken lesz". Tényleg ugyanazok az idézetek!!! Ez nem tudatos volt. :) A krémlevest pedig nagyon ajánlom, nekem a kedvenc levesem. A sütőtökkrémlevest pedig megkívántam Tőled! Neki is látok... :)
süti beállítások módosítása