Szeretem a sci-fit, igaz hard science fictiont már nagyon rég olvastam. Kevesen írnak jót ebben a műfajban és a legtöbb író ott rontja el, hogy a tudományos magyarázatok nem pontosak és sem elméletben, sem gyakorlatban nem kivitelezhetőek. Márpedig a hard sci-fi alapja ez! El kell hinnem, hogy ha ez valóban megtörténne, akkor a tézisek helytállóak és én életben maradok. Ez a könyv pedig pont azt adta, amit annyira vártam tőle. Nemcsak kőkemény és realisztikus, de baromi izgalmas és szórakoztató is. Andy Weir nálam elnyerte az év sci-fi-je díjat, mert remekül van összerakva a történet és mindezek mellett olyan humora van, hogy szétröhögtem a fejem olvasás közben. Az alapötlet egyszerű: végy egy asztronautát, dobd ki a Marsra, hagyd egyedül és nézd meg, hogy mi történik.

A főszereplő Mark Watney. Mark egy igazi fenegyerek, egy asztronauta, (majd később űrkalóz)! A sztori úgy kezdődik, hogy hat nappal ezelőtt Mark és társai megérkeznek a Marsra. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen előttük már kétszer is járt ember ezen a planétán. Nem is lenne probléma ezzel a rutinlátogatással sem, ha nincs a porvihar, mely majdnem végez a főhősünkkel. Elszakad a legénységtől, a társai azt hiszik meghalt, az időjárás miatt pedig a többiek kénytelenek evakuálni. Így marad Mark egyedül egy idegen bolygón. Egyes-egyedül. A kommunikációs antenna meghibásodott, így nem tud kapcsolatot teremteni sem a Földdel, sem az űrhajójával. Az élelmiszerkészlete 100 napra elegendő, és a meghibásodott berendezések, vagy a könyörtelen környezet bármikor végezhet vele. Foglaljuk össze, mije nincs Marknak: elég élelmiszere, elegendő vize, levegője, biztonságos helye, kommunikációs eszközei.  Egy marsi nap valamivel hosszabb, mint a földi, így hősünknek egy valamije azért mégis van, amiben nem szűkölködik. Ez pedig az idő. A kezdeti kétségbeesés hamar elmúlik, hiszen a túlélési ösztönök feltámadnak. Számba veszi a lehetőségeit, oszt-szoroz. Kiszámolja, hogy meddig tartanak ki az erőforrásai, végignézi az ellátmányt, megbuherál pár berendezést, szét is szed ezt-azt, hogy az alkatrészeket egyéb funkciókra bírja.  A következő misszió érkezéséig 4 évet kellene kibekkelnie a Marson, ehhez a rendelkezésére áll egy kevés Földről hozott termőföld, krumpli, némi mérnöki tudás, a botanika és kémia ismerete, a talpraesettsége, valamint a humorérzéke. 

A könyv több szálon fut. Olvashatjuk Mark naplóbejegyzéseit, közben pedig a Földön is zajlanak az események, így az olvasó betekinthet a NASA működésébe is. Ez utóbbi tele van klisékkel, de én ezt egyáltalán nem bánom, mert a többi rész bőven kárpótol érte. 

Weir nagyszerűen kitalálta Mark karakterét. A srác hétköznapi figura, pont mint Te vagy én. Igaz, hogy a NASA-nak dolgozik, de ez ne tévesszen meg! Ha szembe jönne veled az utcán, vagy leülne melléd a kocsmában egy sörre, nem mondanád meg, hogy ő egy asztronauta. Watney  okostojás, egy szenzációs humorú kocka, aki kellő érthetőséggel avat be különböző tudományágakba. Beszél az energiatakarékosságról, a marsjárókról, krumplitermesztésről és az oxigénért felelős rendszerekről. De ez ne riasszon meg! Természetesen és érthetően magyaráz, így ha ott ragadnál egy idegen planétán, tudni fogod, hogy mit kell tenned. Mark egy infantilis fickó, de nagyon szerethető a szarkazmusáért és a sokszor trágár humoráért, melyek hatásos ellenszerei az egyedüllétnek és a depressziónak.

A könyv születése sem mindennapi! Andy Weir kezdetben ingyenesen elérhetővé tette honlapján A marsi fejezeteit. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel 2011-ben e-könyv formátumban megjelentette, és nevetségesen kevés összegért bárki letölthette az internetről. 2014 februárjában látott napvilágot a nyomtatott verzió, amely azonnal felkerült a sikerlistákra. Igazán nagyot robbant a könyvpiacon ez a sci-fi, mert a durranás elért egészen Hollywoodig. Ridley Scott rendezésében már forgatják a filmváltozatot, és az sem mellékes, hogy Magyarországon zajlik a forgatás. Főszerepben Matt Damon látható majd és a premiert november végére tűzték ki. Én már alig várom, hogy lássam ezt a marsi túlélőshowt!

Kedvenc idézetek:

Igen, naná, hogy a ragasztószalag szinte teljes vákuumban is működik. A ragasztószalag bárhol működik. A ragasztószalag mágia, amit bálványozni kellene.

A NASA-val folytatott beszélgetésem a vízvisszanyerőről unalmas volt, és tele technikai részletekkel, úgyhogy leegyszerűsítem neked:
Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét?
NASA: (ötórányi tanácskozás után): Nem. Elbaszod, és meghalsz.
Úgyhogy szétszedtem.

Csodálatos, hogy egy rakás szarrágó a Földről magyarázza nekem, a botanikusnak, hogyan neveljem a növényeimet. 
Többnyire figyelmen kívül hagyom őket. Nem akarok arrogánsnak tűnni, de én vagyok a legjobb botanikus a bolygón. 

Főtt krumpli (majdnem) a Marsról

Mark számításai szerint az élelmiszerkészletek nem fognak kitartani a megmentéséig. Túlélési ösztönei és botanikus végzettségének segítségével sikerül burgonyát termesztenie a Marson. Mivel én a Földön lakom és nem nagyon tudok marsi atmoszférát kialakítani otthon, így egy kevésbé Mac Gyver-es megoldást alkalmaztam. Muszáj volt leegyszerűsítenem a dolgokat, ezért elszaladtam a piacra és vettem néhány szem új burgonyát. Fontos a nagyság, ezért a kicsi és közepes méretekre vadásztam, hiszen Mark krumplijai sem letten teljesen kifejlett példányok. Ez van! A lustaság legyűrt, momentán képtelen voltam elmenni a Marsig. Bocs.Hozzávalók:

• 4-5 szem kisebb szem burgonya
• 1 kisebb tál
• víz
• só

Fogtam egy edényt majd beledobtam héjastól a homoktól megtisztított burgonyákat. Felöntöttem annyi vízzel, hogy a zöldséget ellepje. Sót szórtam bele, végül addig főztem, míg a krumplik meg nem főttek. Elronthatatlan. Jól jegyezd meg! Ha más bolygóra vetődnél, mindig legyen nálad krumpli. Életmentő lehet!