Joanne Harris minden bizonnyal boszorkány. Úgy képzelem, a konyhájában egy hatalmas fekete üstben, egész álló nap forró, sötét csokoládé rotyog, és a házát kakaó, vanília és fahéj illata lengi körül. Bizonyára falatnyi süteményeket és bonbonokat készít, melyeket meghint kakaóporral, hozzáad egy csipetnyi varázslatot; és miközben kavar, formáz, süt és kóstol, történeteket talál ki. Különleges történeteket, amelyek tele vannak titkokkal, illatos fűszerekkel, színekkel és izgalmas ízekkel. Olvastam tőle a Szederbort és az Ötnegyed narancs című regényét, de a Csokoládé-trilógiával régóta adós voltam magamnak. Nem is értem, hogyan maradhatott ki eddig, hiszen a sorozat első kötetéből készült filmet annyira szeretem. A Libri Kiadó gondozásában idén új köntöst kapott a könyv és miután ez egy gasztroregény, kutya kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam.

A titokzatos Vianne Rocher és kislánya Anouk, Húshagyókedden érkeznek Lansquenet-be. Ez a bájos francia falucska minden szempontból ideális arra, hogy folyamatos vándorlásukat megszakítsák, és végleg letelepedjenek. Vianne, a falusiak megrökönyödésére egy picike, de annál barátságosabb boltocskát nyit, mégpedig a La Céleste Praline-t, amely egy parányi kávézóval kombinált csokoládébolt. A helybeliek ezt rossz szemmel nézik, kiváltképp a falu papja Francis Reynaud, aki szerint szentségtörés egy ilyen üzlet. A templomból pont rálátni a boltra, melynek kirakatában hívogatóan sorakoznak a finomabbnál finomabb nyalánkságok. Az atya szemében ez maga a földi hívság és csábítás, de a nő bűne ennél is súlyosabb: Vianne egyedülálló anya, és még csak misére sem jár!
A plébános szerint az asszony súlyos veszélyt jelent a nyájára, és ha nem is nyíltan, de prédikációiban ellene beszél.
A helység lakói hamarosan két részre szakadnak; a begyöpösödött gondolkodásúakra, és azokra, akik elfogadták az új jövevényeket és barátságot kötöttek a mosolygós, színes ruhákat viselő csokoládéárussal. A nő mindenkit szívesen lát az üzletében, kedves az betérőkkel, cserébe a vendégek történeteket, néha sötét titkokat osztanak meg vele.
Nos, a közhangulat megalapozva, de az igazi bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor vándorló cigányok érkeznek hajóval a faluba, és egy ideig maradni szeretnének. A lakosok őket sem fogadják valami szívélyesen; a csapat vezetőjét, a magának való vörös hajú férfit származása és életmódja miatt sokan elítélik. Ó, és ha ez még mind nem lenne elég, Vianne Húsvétkor Csokoládéfesztivált szeretne tartani, ez pedig végleg két részre osztja a falusiakat. Csokoládéfesztivál Húsvétkor? Na, ez aztán a szentségtörés!
De a legfontosabb kérdés: Vianne és Pére Reynaud képesek egymás mellett élni ebben a kis közösségben?

A könyv hasonlít a filmhez, mégis nagyon különbözik tőle - és a maga nemében nekem mindkettő tetszett.
Úgy látszik öregszem, ugyanis azt veszem észre, egyre jobban szeretem a lassú folyású történeteket. Ez a regény pontosan olyan, mint egy falat minőségi csokoládé, amely apránként olvad csak szét a szájban. Az írónő sietség nélkül mutatja be a komor várost, a lakóit és a felszín alatt megbújó problémákat, de mindezt olyan ízesen teszi, hogy öröm olvasni a sorokat. 

Harris a hétköznap varázslatok királynője, ebben a regényében is kicsit összekuszálja a szálakat, megszórja egy kevés egzotikus fűszerrel, beletesz egy-egy váratlan fordulatot és már be is csalt a varázslatos világába.
Azt szeretem még nagyon, hogy könyveiben a finom hangulat mellett, a napjainkban megjelenő nehézségekkel is foglalkozik. A Csokoládéban például az egyedülálló anyák gondjai, és a bevándorló csoportok intoleranciája jelenik meg.

A regény keserédesen végződik, számomra mégis tele van ígéretekkel. Kíváncsi vagyok a következő részre, biztosan hamarosan olvasni fogom.

Ó, és egy jótanácsot még had adjak a végére: Mielőtt kinyitnád a könyvet, készíts magadnak egy hatalmas bögre forró csokoládét, és nem árt mellé pár kocka étcsoki sem. Ezután keress egy kényelmes helyet, vackold be magad és merülj el Joanne Harris különleges és varázslatos világában! 

Vianne fűszeres forró csokoládéja

Az étel elkészítésénél nem volt kérdés, hogy a fő alapanyagom a csokoládé lesz. Olvasás közben elképzeltem, ahogyan majd gőz fölött olvasztom a csokikockákat; temperálom a folyós, kakaós masszát, melyből miniatűr bonbonokat gyártok, melyeket majd falatnyi, csillogó papírokra helyezek. Vásároltam néhány igazán klassz szilikonos formát, és ellátogattam egy könyvtárba is, hogy felkutassak néhány különleges receptet. Igen ám, de amikor a polcok között randalíroztam égi útmutatást kaptam... épp a vámpíros könyvek mellett haladtam el, amikor a polc tetején mit látok meg? Na mit? Joanne Harris A francia konyha című szakácskönyvét. A francia ételekben sokszor találkozni fokhagymával, így nem igazán ütköztem meg azon, hogy valaki a vámpíros szekcióba helyezte el ezt a pazar kiadványt, inkább szerencsés és különös véletlennek tartottam, hogy észrevettem. Belelapozva már tudtam, hogy a bonbon túl snassz választás lenne, és helyette  inkább Vianne fűszeres forró csokoládéját készítem el. A könyvben sokszor említi az írónő ezt az italt, főszereplőnk többször készíti, kortyolja, és persze kínálja a betérő vendégeknek. A lenti recept egy az egyben a könyvből és elöljáróban annyit, hogy óvatosan kell vele bánni, mert rettenetesen addiktív!Lehet, hogy a csili Európába már nem népszerű csokoládés ételekben, de számomra ez az édes-fűszeres forró csokoládé a legjobb reggeli ital. Gazdag, sötét és élénkítő hatású, így ebédig jól elvagyok vele.

Előkészítés: 10 perc
Főzési idő: 15 perc
6 személyre

• 400 ml zsíros tej
• fél vaníliarúd hosszában félbevágva
• fél rúd fahéj
• 1 csípős csilipaprika félbevágva, kimagozva
• 100 g étcsokoládé (70% kakaótartalom)
• finomítatlan barna cukor ízesítéshez
• tejszínhab, csokoládéreszelék, konyak vagy Amaretto a tálaláshoz

Öntsük a tejet egy edénybe, adjuk hozzá a vaníliarudat, a fahéjat, a kimagozott csilipaprikát, és kis lángon forraljuk 1 percig.
Reszeljük bele a csokoládét, és addig keverjük, amíg elolvad. Ha muszáj, adjunk hozzá cukrot, de jobb, ha nem teszünk bele. Vegyük le a lángról, és hagyjuk 10 percig állni, majd vegyük ki belőle a fűszereket, tegyük vissza a lángra, és lassan melegítsük forráspontig.
Nagy bögrében tálaljuk tejszínhabbal, csokoládéreszelékkel és egy kis konyakkal.Vianne ismeri a kedvenc nassolnivalód, a Libri Könyvkiadó pedig új köntösben jelentette meg Joanne Harris regényét, a Csokoládét. Természetesen, mi sem maradhatunk ki az édes kényeztetésből! A Blogturné Klub három bloggere ered a messzi tájakról érkezett Vianne és Anouk története nyomába. S ha a turnéval tartasz, nyereményjátékunkkal akár te is bezsebelhetsz egy új Csokoládét a Kiadó felajánlásában.

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Bár már jócskán elhagytuk a húsvétot, a könyvhöz tartozó nyereményjátékunkban egy kis csokikeresésre invitálunk Titeket - a kert helyett a könyvek birodalmába. Minden állomáson fülszövegrészletet találhattok, mely egy-egy olyan könyvet rejt, aminek címében szerepel a csokoládé szó. A feladat az, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok, melyik könyvről van szó, és a könyv szerzőjének nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Csokivadászatra fel!
(Figyelem! A beírt válaszaitokon nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A turné állomásai:
06.19.    Szembetűnő
06.21.    KönyvParfé
06.23.    Könyvvilág