
Észrevetted már, hogy a kortárs irodalomban egyre gyakrabban jelennek meg olyan művek, amelyek a modern társadalom működését, különösen a média és a fogyasztói kultúra hatását vizsgálják? Aisling Rawle A komplexum című regényét szintén ebbe a kategóriába sorolnám, ugyanis egyszerre izgalmas, feszültséggel teli és éles társadalomkritika is. A könyv egy különös, zárt világba vezeti az olvasót, ahol a valóságshow-k logikája keveredik a disztópikus túlélődrámával. Engem is szinte azonnal beszippantott az alapszituáció: egy sivatag közepén felépített zárt tér, húsz idegen ember, egy reality műsor, amiből nem lehet csak úgy kilépni - vagyis pont az a fajta felütés, ami automatikusan elindítja az olvasó fejében a találgatást. Vajon mi vagy ki áll az egész mögött? Meddig mennek el a szereplők? Mi lesz a csavar?
A kötet idén a 21. Század Kiadó gondozásában, és Borbély Judit Bernadett fordításában jelent meg.
Van valami Lily King regényeiben, amely egyszerűen beszippantja az olvasót. Elkezded olvasni a történetet és valahogy nem akaródzik elkészülni a szombati ebéd, vagy hátrasorolódik a tennivalók közé a porszívózás és a mosogatás is. Egyszerűen képtelenség letenni, pedig nem szól világmegváltó dolgokról. Nemrégiben megjelent a 

Szeretem azokat a könyveket, amelyek nem nagy szavakkal, nem világmegváltó gondolatokkal és sokkoló fordulatokkal ragadnak magukkal, hanem a csendjükkel. Jonas Karlsson
Vannak nevek, amelyek hallatán szinte automatikusan megjelenik előttünk egy másik név is. Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra vagy épp Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Ez utóbbiak a magyar kultúrtörténet elválaszthatatlan párosaként élnek, még akkor is, ha kettejük története tragikus véget ért, és ha a nőalak sorsa mindmáig egy kissé árnyékban maradt. Miklya Luzsányi Mónika regénye, az 
