Úgy örülök, ha ráakadok egy borzasztóan jó könyvre. Anna Kemp és Sara Ogilvie mesekönyve, a Zozó, a magányos szörny pedig nemcsak, hogy kedves történet, de még szép is.
De hát nézd meg ezt a borítót, hát nem fantasztikus? És még belülről nem is láttad, pedig az aztán zseniális!
Úgy látszik a gyengéim lettek a kedves szörnyek, hiszen az oldalon olvashattál már Shrekről és Varacskáról is. Most meg itt van Zozó, ez a melák, lila színű figura, aki inkább emlékeztet egy vajszívű nyugdíjas rockerre, mint egy félelmetes fenevadra.

Bár nemrégiben megjelent hazánkban Rita Falk Franz Eberhofe-sorozatának negyedik kötete, hozzám csak néhány hónapja jutott el a harmadik rész, a Sertésfej al dente. A Télikrumpligombóc és a Gőzgombóc blues után  már egészen otthonosan mozgok Niederkaltenkirchenben, ahol természetesen mindig történik valami. Régi ismerősként üdvözöltem újra Wolfit, a kocsmárost, Flötzingert, a "buheráló" szerelőt, Simmelt, a mészárost és természetesen az Eberhofer családot. Franz semmit sem változott az utolsó találkozásunk óta, Nagyi még mindig istenien főz, a házból esténként teljes hangerővel ordít a Beatles, és Leopold ugyanolyan "nyálas disznó", mint ahogy kedvenc zsarunk állítja.

Biztos vagyok benne, hogy Rick Riordan, a görög mitológia istene. Ezt a címet már senki sem veheti el tőle, hiszen az Olimposziak-sorozat óta tudjuk, hogy a mítoszok érdekes(ebb)ek és viccesek - persze csakis az ő előadásában. Minden egyes könyve kész felüdülés, a történetek végére általában megfájdul a hasam a sok nevetéstől.
Nos, a múlt héten a görög istenekről olvashattál egy rövid értékelést, most a Percy Jackson görög hősei című kiegészítő kötetet hoztam. Azt hittem, Riordan már nem tud újat mutatni, de tévedtem. Ez a pasi egy zseni!

Azt hiszem Jonathan Swift Gulliver utazásai című regénye volt az egyetlen kötelező olvasmány, amelyet nem tudtam maradéktalanul élvezni. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, és hiába világirodalmi remekmű, mégsem sikerült kellőképpen befogadnom. Tavaly újraolvastam és azóta egészen másként vélekedek róla, ugyanis most már képes vagyok olvasni a sorok között, észrevenni a burkolt társadalomkritikát, valamint a rejtett célzásokat, melyek sajnos ennyi év után sem vesztették el aktualitásukat. A Kolibri Kiadó 2014 tavaszán indította útjára a tíz kötetre tervezett Meséld újra! sorozatot, mely klasszikus történeteket dolgoz át és neves kortárs írók értelmeznek újra. Ezek a kötetek kifejezetten kamaszok számára íródnak, a cél pedig az, hogy a fiatalok megismerjék és megszeressék a híres műveket. Gulliver kalandozásai szintén a sorozat részét képezi, melyet Jonathan Coe mesélt újra.

Akik otthonosan mozognak a számítógépes játékok világában, bizonyára jól ismerik a Dishonored című lopakodós játékot, amely nemrég regényalakban is elérhetővé vált. Hazánkban az Agave Könyvek Kiadó gondozásában látott napvilágot, melyet Dishonored - A képmások ura címmel találhatsz meg a könyvesboltokban. A többszörös díjnyertes dark fantasy videojáték második része ősszel jelent meg, a könyv története pedig a játék első és második része között játszódik.

Először Hintafa oldalán figyeltem fel Pim és Pom - A nagy kaland című mesekönyvre, majd múlthéten egy random könyvtározás alkalmával szemtől szembe is találkoztam vele. Kétségtelen, hogy a színes borító magához csalogatja a kis olvasókat, és úgy látszik nekem is sikerült bedőlnöm neki.
Rögtön látni, hogy két cica a főszereplő, én pedig nagyon szeretnék egy aranyos kis puha cicust. Még a könyvtárban elolvastam, mert nem túl hosszú könyvecske, végül mégis úgy döntöttem, kikölcsönzöm...