Szeretem a jó sorozatokat, talán ez azért van, mert kamaszkoromban jófajta tévéműsorok mentek a tévében. Az azonban biztos, hogy a Szívek szállodájához nálam csak nagyon kevés sorozat ér fel, már többször végignéztem az összes évadot. Nem tudom, mi lehet titka, talán az, hogy még mindig képes teljesen elvarázsolni az a jellegzetes kisvárosi miliő. Valamint kedvelem a főszereplők közti különleges anya-lánya kapcsolatot és a hadarós, vicces párbeszédeket is. Mostanában többször belebotlani tematikus szakácskönyvekbe, melyek népszerű filmekre és sorozatokra építenek. Nemrégiben megjelent a 21. Század Kiadó gondozásában a hivatalos Gilmore Girls szakácskönyv, mely nemcsak, hogy jó étel- és italreceptekkel van tele, de hangulatában is visszarepít bennünket Stars Hollowba, hogy újra találkozhassunk kedvenc szereplőinkkel.

Valahányszor hétvégente egy énekes tehetségkutató műsorra kapcsolok, mindig megállapítom, hogy Jennifer Lopezt, Beyoncét és Whitney Houstont nem lenne szabad utánoznia az előadóknak. Mert ez a három nő akkora tehetség, hogy képtelenség lemásolni őket, így bárki aki próbálkozik velük, csak halovány utánzattá válik. Vajon mi lehet a titok? Hanna Faber életrajzi ihletésű regényében a legendás Whitney Houston alakja elevenedik meg, az olvasó pedig bepillantást nyerhet a kezdetekbe és abba, hogyan lett minden idők legtöbbet díjazott női előadóművésze. Az Always Love You című kötet a Kossuth Kiadó Különleges sorsok - Regényes életek sorozatában és Nimila Ágnes fordításában jelent meg.

Az adventi időszak az egyik kedvenc időszakom. Bár azt nem szeretem, hogy sokkal korábban sötétedik, de azt igen, amikor kigyulladnak a karácsonyi fények a házak ablakaiban. December elsejétől elkezdek alapozni az ünnepekre, előkerülnek a szekrény mélyéről a csúnya karácsonyi pulcsik és a csillogós, bohókás fülbevalók is. Ilyenkor fogékonyabb vagyok a Hallmark filmekre is, melyeket egyébként űber gagyinak tartok, de mégis hozzátartozik ezekhez a hetekhez. Az olvasnivalókkal is ez a helyzet, hiszem minden mennyiségben jöhetnek a karácsonyi történetek. Decemberben általában újra elolvasom Charles Dickens Karácsonyi énekét, ezen kívül falok mindent olyan könyvet, amely a szeretet ünnepével kapcsolatos. Mint például Becca Freeman nemrégiben megjelenő könyvét A karácsonyi árvák klubját.

Tudtad, hogy az advent szó a latin "adventus Domini" kifejezésre utal? Ez valami olyasmit jelent, hogy az Úr érkezése, az Úr eljövetele. De mondhatjuk azt is, várakozás, hiszen karácsonykor a Messiás érkezését ünnepeljük, addig pedig négy héten keresztül igyekszünk méltó módon ráhangolódni az ünnepre; díszbe öltöztetni a lelkünket, figyelmünket még inkább magunkra és szeretteinkre fordítani, és egy kicsit lecsendesedni. Michala Ries 24 nap karácsonyig című regényének főszereplője Nina, aki az adventi időszakot kihasználva próbál rájönni arra, hogy mit szeretne az élettől, mire vágyik és hová tűnt az a régi énje, akit anno annyira szeretett. Játékos és vicces formában teszi mindezt, mégis lelkének legmélyebb zugába is beleláthatunk.

A romantika határozottan nem halott. Ha pedig elolvasod Ashley Poston Halott romantika című regényét, te is rájössz majd, hogy igazam volt. A szerző első, gyönyörűen megírt regénye, egy meghitt történetre sikerült, mely szól a hazatalálásról, a családról, a gyászról, a veszteségről és az igaz szerelemről. De ha még mindig bizonytalan vagy, akkor is tegyél vele próbát, ha kedveled a szellemtörténeteket, a kisvárosi romantikát, a kiszámíthatatlan érzelmi csúcspontokat, és az Addams Family hangulatot. Ütős, mi?

Amikor elkezdtem olvasni Ali Hazelwood legújabb romantikus regényét A szerelem elméletét, már az első fejezet után megszólalt a fejemben a L'art pour l'art Társulat örökbecsű nótája, melynek címe Hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént. Az írónő előző könyveinél is azt éreztem, hogy ugyanarra a sémára építkeznek, de nem gondoltam, hogy ennél is pöccre pontosan ugyanazt kapom. Persze én vagyok a balga, hiszen annak ellenére, hogy már az Eszméletlen szerelem sem nyűgözött le annyira, sikeresen beleszaladtam ebbe itt. Nem tudom, hogy miben reménykedtem, talán a borító és a fülszöveg visz el mindig... Mindenesetre, ha nincsenek nagy elvárásaid egy regénnyel szemben és szeretnél a tutira menni, akkor ez igazán neked íródott. Mert abban biztos lehetsz, hogy ha egy Ali Hazelwoodot olvastál, akkor mindet olvastad.

Ha családi ünnepekről és együttlétekről van szó, azonnal eszembe jut gyerekkorom terülj-terülj asztalkái, melyeket mindig valamilyen jeles ünnepen ült körbe a rokonság. Márpedig esemény mindig akadt, lehetett szó szülinapról, házassági évfordulóról, keresztelőről vagy búcsúról, mi megültük azt. És a jó beszélgetésekhez természetesen elengedhetetlen volt a jó étel is, így mindig nosztalgikusan gondolok vissza anyu házi süteményeire, mama töltött husijára és a hatalmas kondér halászlére, melyet a nagypapám főzött karácsony tájékán a nyári konyhában. Finy Petra Almás pite című mesekönyve ezeket az emlékeket elevenítette fel bennem, ugyanis a családdal töltött közös idő, az ünnepek és a finom ételek köré épülnek a történetek.

Amikor először hallottam a hygge-ről, az első gondolatom az volt, hogy a fenébe kell ezt a szót kiejteni? Szerintem még most is sokszor rosszul használom, noha a gugli fordítója szerint valahogy így hangozna: hüge. A második gondolat, mely átsuhant az agyamon, hogy ez biztos valamilyen trendi hipszter-irányzat, egy kérész életű felkapott újdonság, amelyről pár év múlva már ciki lesz beszélni. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis ez korántsem új keletű dolog, hisz a dánok már több száz éve élvezik ezt a trendet. Meik Wiking Hygge című könyve azt mutatja be, hogy miért Dánia a világ legboldogabb országa. A szerző a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, és többéves kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.