David Safier Gyilkosság Uckermark sötét szívében című könyve egy hamisítatlan cozy mystery. Ez a történet konkrétan imádnivaló, még ha egy kicsit elsőre fura is. Ha valaha eljátszottál a gondolattal, hogy mihez kezd egy világhírű politikus nyugdíj után, akkor most figyelj! Spoiler: gyilkosságokat old meg. Méghozzá pompásan.
Ha valaki azt mondja nekem, hogy Angela Merkel egy kis faluba költözik, majd egy gyilkossági ügyben nyomozni kezd, valószínűleg legyintek. De miután elolvastam a regényt, egészen hihetőnek találtam ezt a lehetőséget. Sőt, az ötlet teljesen levett a lábamról. Ez a könyv egy külön kis univerzum, mely tele van humorral, nosztalgiával, abszurditással és meglepően sok szívvel. A kötet a Figura Kiadó gondozásában és Nádori Lídia fordításában jelent meg 2023-ban.

Ki mondja, hogy a nyugdíjas évek unalmasak? Ugyan már! A regény kiindulópontja egyszerű: Angela Merkel, Németország volt kancellárja, végre visszavonul. Elhagyja Berlint, és férjével, valamint hű mopszával vidékre költözik. Itt az élet elvileg nyugodt, lassú és kiszámítható. Angelának végre van ideje olvasni, kertészkedni, süteményt sütni, kutyát sétáltatni... csakhogy Merkel asszony unatkozik. Rettenetesen. Hiányzik a politika, a napi kihívások, szóval amikor a kis falu kastélyában egy rejtélyes haláleset történik, nyomozásba kezd. Érthető, hiszen ha valaki egyszer 16 évig vezette Európa egyik legerősebb országát, nehezen kapcsol ki teljesen.

Safier mesterien egyensúlyoz a szatíra és a szerethető bohózat határán. Nem gúnyolja Merkelt, inkább egyfajta alternatív valóságban mutatja meg, milyen lehet egy nagyon is emberi Angela. Aki nem mindig tud mit kezdeni a hétköznapokkal. Aki próbálja házimunkával és könyvekkel körbevenni magát. Aki kicsit szorong, kicsit magányos, de közben iszonyú okos és mindig két lépéssel előrébb jár a többieknél.
S közben mindezt ismerős krimiklisékkel vegyíti: a falu összes lakója gyanús, a rendőrség csetlik-botlik, van egy nagy kastély, annak egy különc lakója, sőt még titkos szobákról is olvashatunk. Komolyan, ha Agatha Christie újraírta volna magát német politikai vígjátéknak, valami ilyesmi született volna.

Vajon Angela Merkel lesz az új kedvenc nyomozónk? Könnyen lehet. És nem csak azért, mert az ő karaktere már önmagában is ikonikussá vált, hanem azért, mert ebben a könyvben valóban működik nyomozóként. Okos, jó megfigyeló, ravasz, és olyan csavaros logikával oldja meg az ügyet, amire Poirot is büszke lenne. De mindezt nem gőggel vagy nagyképűséggel teszi, hanem kíváncsisággal, valamint az unalom ellen folytatott személyes küzdelemmel.
És hadd emeljem ki a kutyát, Putyint, aki simán a regény egyik csúcspontja. Ha bírod a kutyákat (különösen a cinikus, makacs, pofátlanul aranyos fajtákat), akkor ez a zsemleszínű mopsz lesz az új kedvenced!

Természetesen ez nem az a regény, amely világrengető kérdéseket boncolgat. Nem fogsz könnyekig meghatódni vagy mély, filozófiai felismerésekre jutni. Ám amit ígér, azt tökéletesen hozza: szórakoztat, megnevettet, és egy estére elvisz egy olyan világba, ahol még Angela Merkel is képes újraértelmezni önmagát. Ez pedig - valljuk be -, egészen felszabadító érzés. De közben azért néha meg is pendít komolyabb húrokat, mert a történet mélyén ott van a kérdés: Mit kezdjünk magunkkal, ha már nem az vagyunk, akik mindig is voltunk? Mi történik, ha a munka, a státusz, a címek mögül eltűnik minden? Ki marad?

Ha szereted a cozy crime műfaját, ha Agatha Christie, Richard Osman vagy Alexander McCall Smith regényei közel állnak hozzád, ezt a sorozatot is kedvelni fogod. Ha pedig politikától megcsömörlött könyvmoly vagy, aki kíváncsi arra, milyen lenne egy alternatív világ, ahol Merkel asszony nyomoz egy kis faluban, akkor pláne olvasd el. És ha egyszerűen csak szeretnél egy estére kiszállni a világ zajából, és egy mosolygós, furcsa, szerethető könyvbe bújni, Miss Merkel ott lesz veled. Meg Putyin is. Teát és sütit is kapsz. És egy gyilkossági ügyet. Mi kell még?

Angela Merkel burgonya levese

A regényben főhősnőnk inkább süteményeket sütött, de pár éve attól volt hangos a német sajtó, hogy Angela Merkel megosztotta a kedvenc ételének receptjét, melyet otthon, saját maga is nagyon sokszor készít. Ez pedig nem más, mint egy isteni póréhagymás-burgonya leves. Arra gondoltam, hogy én is elkészítem, annyit változtatva rajta, hogy mellé nem debreceni kolbászt sütöttem, hanem annak növényi alternatíváját. Persze a leves élvezeti értékéből ez mit sem von le...Hozzávalók:

• 2 kis fej vöröshagyma
• 1 ek vaj
• 1 csipet só
• kb. 800 g burgonya
• 1 póréhagyma
• 5 csésze zöldség- vagy húsleves (kb. 1,25 liter)
• 1 dl tejszín
• 1 tk csípős mustár
• 2 tk szárított majoránna

A vöröshagymát megpucolom és apróra kockázom. A burgonyát meghámozom és kockákra vágom. A póréhagymát megtisztítom, felkarikázom és alaposan megmosom. Egy nagy lábosban felhevítem a vajat és rádobom a vöröshagymát. Üvegesre pirítom, majd hozzáadom a burgonyát és a póréhagymát. 2-3 percig párolom, végül mehet rá a zöldséglevese. Alaposan összekeverem és lefedve kb. 25 percig főzöm. Ekkor már jó puha lesz a hagyma és a burgonya is. Sózom és hozzáadom a mustárt is. Botmixerrel krémes állagúra turmixolom és belelöttyintem a tejszínt. Hagyom egyet gyöngyözni, leveszem a tűzről és még forrón tálalom. Ilyenkor mehet hozzá valamilyen sült virsli vagy kolbász, és megkoronázható a leves teteje még egy kevés mustárral. A ropogós héjú kenyérről se feledkezz meg, de jól áll ennek az ételnek a császárzsemle és a bajor perec is.