Amikor először kezembe vettem a Budapest Gasztro című könyvet, nem tudtam pontosan, mire számítsak. Mi ez? Gasztrokönyv? Városkalauz? Történeti regény? Vagy mindez egyszerre? De már az első oldalak után világossá vált, hogy Kordos Szabolcs és Mautner Zsófia egy olyan különleges utazásra invitálja az olvasót, amelyben Budapest nem csupán egy hely, hanem élményekkel, ízekkel, illatokkal, történetekkel és hangulatokkal teli univerzum.
A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg idén.

A kiadvány egyik legnagyobb erőssége, hogy a fővárost a gasztronómia szemszögéből mutatja be, miközben a város történelmét és kulturális örökségét sem hagyja figyelmen kívül. Tévedés ne essék, itt nem éttermek listáját kapjuk, hanem valami sokkal többet. Az olvasó úgy érezheti, mintha a város különböző részein sétálna, helyi mesterekkel találkozna, és minden sarkon új ízekbe botlana.
Kordos Szabolcs részletgazdag leírásai az éttermekről és kávéházakról segítenek elképzelni a régi és mostani tereket, az atmoszférát és a vendéglátók személyiségét. Mautner Zsófia pedig a történetek és receptek révén olyan mélységet ad a könyvnek, amely túlmutat a puszta gasztronómiai útmutatón. Szinte hallani olvasás közben a sercegő olajat, érezni a frissen sült péksütemények illatát, és megtudhatjuk azt is, milyen történelmi események formálták Budapest étkezési kultúráját.

Szóval a Budapest Gasztro több, mint egy város- és étteremkalauz. Az igazi értéke a történetmesélésben rejlik. Az egyes fejezetek az étel és a város összefonódásáról szólnak. Hogyan formálta a történelem Budapest ízeit? Hogyan változott a vendéglátás a háborúk, politikai fordulatok, migrációk és kulturális erők hatására?
A könyvben található anekdoták könnyedek, mégis informatívak. Például megtudhatjuk, mi volt Kádár kedvenc étele, de olvashatunk a City Grill tündökléséről és bukásáról is. A Dobostorta történetét is körbejárjuk, de azt is megtudhatjuk, miért jár fél Hollywood pacalt enni a Keleti pályaudvar mögé. Ezek a részletek nemcsak izgalmasak, de mélyebb megértést adnak arról, hogy a gasztronómia hogyan tükrözi egy város identitását.

Természetesen receptek is találhatóak a könyvben, szerencsére nem a könyv végén és csak "gyűjteményes" formában, hanem az anekdotákba szőve. Így például egy történet Széchenyi és Deák fagylaltozásairól a Vörösmarty téren, egy gránátalmaszirupos vaníliafagyi receptjével zárul. Az olvasó itt nemcsak passzív befogadó, hanem aktív résztvevővé válik, vagyis kipróbálhatja a receptet, és ezzel saját otthonában is élvezheti Budapest ízvilágát.

A kötet egyfajta kulináris útikönyvként is működhet. Akár turistaként, akár helyiként olvassuk, hasznos tippeket kapunk, hol érdemes kávézni, vagy épp melyik kis bisztróban érdemes foglalni asztalt, ha autentikus ízekre vágyunk. Az útmutatások részletezettsége miatt az olvasó könnyen el tudja képzelni magát a városban, a könyv pedig segít abban, hogy a következő étkezés ne csak éhségcsillapítás legyen, hanem igazi élmény.

Kordos Szabolcs és Mautner Zsófia párosítása különösen izgalmas. Kordos a szakértő gasztronómiai szemmel, Mautner pedig könnyed stílussal és finom ételekkel és receptekkel színezi a fejezeteket. Ez a kettősség teszi a könyvet dinamikussá, mely hol információban gazdag, hol szórakoztató, hol inspiráló.
Ettől a "páros narrációtól" olvasás közben úgy érzi az ember, mintha két barát mesélne neki a városról, és közben minden alkalommal új ízekbe, helyekbe, történetekbe csöppenne.

A Budapest Gasztro nem csak az ízekre koncentrál, hanem a  hangulatokra is. A könyv lapjain végigsétálhatunk a Duna-parton, hallhatjuk a rakparti élet zaját, érezhetjük a belváros zsibongását, a kis utcák csendjét, és mindezt az ételek, italok, illatok és történetek világába ágyazva. Olvasva pedig akarva akaratlanul is megállunk egy-egy bekezdésnél, mert a leírás annyira vizuális és részletes, hogy szinte halljuk a sercegő vajat, vagy érezzük a frissen sült rántott húst.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnék jobban megismerni Budapestet, a kultúráját, történetét, és nem utolsósorban az ízeit. El tudom képzelni olyan turisták kezében, akik autentikus ízeket és helyeket keresnek, de helyiek is inspirálódhatnak belőle, ha netán hétvégi programokra vadásznak, és jobban megismernék a várost az ízek tükrében. De a hozzám hasonló gasztro őrültek polcáról sem hiányozhat, mert hihetetlenül érdekes, informatív, szórakoztató és szép kötet.

Szóval ha szeretnél úgy járni Budapesten, hogy minden falat, minden kávéscsésze, minden séta történetet meséljen, akkor ez a könyv a te útitársad legyen, mert a Budapest Gasztro a város ízeinek térképe, amely nemcsak a gyomrot, hanem a lelket is táplálja.

Szilvalekváros derelye

Természetesen nem lehet nem készíteni valami finomságot a könyvből, az alábbi recept szerepel is a könyvben. Annyi módosítást eszközöltem rajta, hogy libazsír helyett 5 dkg vajjal készítettem. Persze az élvezeti értékéből ez semmit sem von le...Hozzávalók (kb. 35-40 derelyéhez)

• 1 kg szétfövő burgonya (sárga héjú, pl. Ella fajtájú)
• 1 egész tojás
• 3 dkg libazsír
• kb. 25-30 dkg liszt és még egy kevés a szóráshoz
• 2 evőkanál búzadara

A töltelékhez

• kb. 35 dkg sűrű szilvalekvár

A tetjére

• 10 dkg vaj
• 20 dkg zsemlemorzsa (vagy panko és zsemlemorzsa vegyesen)
• fahéj, porcukor, darált mák

A burgonyát egészben, héjában, sós vízben, fedő alatt (kb. 45 percig) teljesen puhára főzzük. A megfőtt krumplit még melegen meghámozzuk, néhány percig hagyjuk állni, kigőzölni, hogy veszítsen a nedvességtartalmából, majd krumplinyomóval áttörjük. Annyira hűtjük le, hogy kézzel hozzá tudjunk nyúlni.

Még melegen hozzáadjuk a tojást, a libazsírt, az átszitált lisztet, a búzadarát és a sót. A liszt mennyisége a krumplitól függ, olyan tészta a cél, ami lágy, de nem ragad, és tudjuk formázni. Gyorsan összedolgozzuk, bucivá formázzuk.

A bucit négy részre osztjuk. Lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk, a széleket egyenesre igazítjuk, majd derelyevágóval vagy késse egyforma, kb. 5 centiméteres négyzeteket vágunk belőle. A fele kockára egy-egy kiskanálnyi (kb. 7 g) sűrű szilvalekvárt teszünk (habzsákból a legegyszerűbb). Beborítjuk egy másik négyzettel, a széleket összenyomkodjuk.

A derelyéket forró, lobogó, sós vízben kifőzzük. Addig főzzük, amíg fel nem jönnek a víz tetejére, kb. 8 percig. Miközben fő a derelye, elkészítjük a morzsát. Az olvasztott vajon ropogósra pirítjuk, majd a derelyét meghempergetjük benne. Tálaláskor megszórjuk fahéjjal és porcukorral, vagy darált mákkal és egy kevés porcukorral.

Fedezzétek fel Budapest ízletes arcát! Ebben a különleges könyvben Kordos Szabolcs történetmesélő szenvedéllyel kalauzol végig 19 ikonikus helyszínen - a legendás kávéházaktól a modern büfékig -, miközben Mautner Zsófia mesterien fűszerezi meg az utazást autentikus és újragondolt receptekkel. A Budapest Gasztro nem csupán egy kulináris kalauz, hanem gasztronómiai időutazás is: titkok, legendák és ízek egyetlen kötetben, amelyek révén a város története és ízvilága életre kel. Tartsatok bloggereinkkel a könyv blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés nyertes megnyeri a könyvet!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Játékunkban híres magyar édességek fotóit találjátok. A feladatotok, hogy a képek alapján kitaláljátok, melyik sütemény látható rajtuk, majd beírjátok a neveket a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új  nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A turné állomásai:
11.20.  KönyvParfé
11.21.  Hagyjatok! Olvasok!
11.25.  Könyv és más