Van valami különleges a nagymamák világában. Ez talán az apró történetek, a bölcsességek, a szagok, a receptek, és az emlékek összefonódása. Csepelyi Adrienn Nagymamám magyaráz című könyve éppen ezt a különleges világot tárja elénk, miközben egyszerre nosztalgikus és frissítő élményt nyújt az olvasónak. Ez a kötet nem csak egy memoár vagy szakácskönyv, hanem egyfajta kultúrtörténeti utazás is, amelyben a család, a hagyomány és a gasztronómia szoros egységet alkot. A kötet idén, a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyv erőssége, hogy egyszerre mesél és tanít. Csepelyi Adrienn, életének fontos pillanatait, nagymamája, valamint a körülötte élő idős asszonyok bölcsességeit, és a hagyományos magyar konyha titkait ötvözi ebben a formában, amely egyszerre olvasmányos és gyakorlatias. Az olvasó nemcsak megtanulja, hogyan készíthet el egy-egy hagyományos ételt, hanem azt is megtudja, milyen történetek, szokások és emlékek kapcsolód(hat)nak hozzá. A "magyaráz" kifejezés a címben nem véletlen, hiszen a nagymama, vagy az épp mesélő idős asszony, nem csupán instrukciókat ad, hanem regél, diskurál, tanít, így az egész egy kulturális és érzelmi élménnyé válik.

Adrienn stílusa barátságos, közvetlen és humoros. A nagymamák kedvesen-szigorú "magyarázatai" átjönnek a lapokon, miközben a szerző finom, személyes anekdotákkal fűszerezi a visszaemlékezéseket. Az olvasó pedig úgy érezheti, mintha a saját nagyiját hallgatná, miközben a hétköznapi élet titkait és bölcsességeit tanulja. A nyelvezet egyszerre ismerős és szerethető, így a könyv minden korosztály számára élvezetes lehet. Gyerekek, fiatal felnőttek, de akár nagyszülők is találhatnak benne inspirációt, és nosztalgikus örömöt.

A könyv egyik legszebb aspektusa a család és a hagyomány hangsúlya. A történetek mögött ott állnak az emberek, az ünnepek, a hétköznapi szokások, és az apró, szívmelengető pillanatok. És itt vannak a receptek is, melyek közül minden étel egy-egy történetet hordoz: legyen ez a nagymama kissé megbarnult, papírra írt feljegyzései, a konyhában eltöltött szorgos pillanatok, vagy épp a családi összejövetelek meghitt hangulata.

Amikor olvastam, visszaköszönt bennem a saját nagymamám hangja. Végig velem volt a magyar vidéki dialektus, a "jó tanácsok", amiket gyerekként ezerszer hallottam, s bár akkor viccesnek tűnhettek, de ma már tudom, hogy mögöttük generációk tudása bújt meg. A családi anekdoták, a múlt, a "mindenki ismer mindenkit" hangulat teszi még szerethetőbbé ezt a kötetet.

Sok kedves részem van a könyvben, jó volt olvasni a néphiedelmekről és a hagyományokról is. Ezek nem csak "furcsaságok" a ma élő embereknek, hanem portálok a múltba. Jelek arra, hogyan működött a közösség, milyen szabályok, értékek, élethelyzetek voltak. Talán a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy nem ítélkezik. Nem mondja azt, hogy ezek a dolgok már nincsenek, üres hagyományok vagy divatjamúltak. Inkább arra próbál rávezetni, hogy nézzük meg mi volt, mit tanultunk belőle, és mit viszünk tovább. Ez a hozzáállás inspiráló, hiszen nem múzeum-hangulatban, hanem élőként tekint a múlt darabjaira.

A Nagymamám magyaráz különleges a kortárs magyar irodalomban. Nem tipikus regény, hanem többgenerációs hanganyag, amely - formájában és tartalmában - a gyökereinkre, a beszédünkre, a "nagyszüleink magyarázataira" irányítja a figyelmet. A szerző nem nosztalgiáz üresen, hanem érzékenyen reflektál: mi maradt bennünk, mit vihetünk tovább? Ha belevágsz, figyelj arra, milyen érzéseket kelt benned ez a világ - vajon ismerős, vagy idegen, elfeledett, vagy visszavágyott? S azt is vizsgáld meg, hogy neked, személy szerint milyen részed van abban, hogy ez a tudás fennmaradjon, vagy átalakuljon valami mássá, de ugyanolyan fontossá.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekel a magyar nyelvjárás, az idősebb generáció kultúrája, valamint a családi történetek. Azok is szeretni fogják, akik mélyebben szeretnének foglalkozni a "ki vagyok?" családi-tengely mentén. Akik kíváncsiak arra, mi maradt bennünk a felmenőinkből, mik a gyökereink, s hogyan hatnak ránk az előző generációk. Ez a kötet elindíthat egy belső párbeszédet. De egyre figyelj.. lassan olvasd, ne rohanj vele. Adj időt a részeknek, hagyd, hogy beérjenek. Lehessen hozzájuk térni, többször vissza-visszanézni. S ha ez megvan, menj ki a konyhába, próbálj ki egy régi receptet, élvezd az autentikus ízeket és Te is merülj el egy kicsit a nosztalgiában.