Vannak hősök, akik alig várják, hogy világmegmentő küldetésre induljanak. És van Snöfrid, aki inkább teát iszik a kandalló mellett, zabkását főz, és nagyon reméli, hogy senki nem zavarja meg a nyugalmát. Persze, ez szinte garancia arra, hogy valaki hamarosan kopogtat az ajtaján egy sürgős és kalandos ügyben. Andreas H. Schmachtl immár harmadik alkalommal nyűgöz le minket ezzel a szőrös, mogorva, de végtelenül szerethető főhőssel. Az óriásfa teljesen fantasztikus titka ismét visszavisz minket abba a csodás, meseszerű világba, ahol barlangok, varázslatos fák, különös lények és váratlan fordulatok várnak. S a hősiesség most is abból áll, hogy Snöfrid mégis elindul, pedig nagyon nem szeretne.... 
A kötet a Manó Könyvek gondozásában és Szalay Zsuzsanna fordításában olvasható.

Ahogy lenni szokott, Snöfrid éppen úgy él, ahogy szeret: csendben, magányosan, békében. De persze ez az állapot nem tarthat sokáig, ugyanis megjelenik egy különös látogató, aki egy óriásfáról beszél, és nem is akármilyenről! A fa mágikus és legendás, melyhez egy ősi titok kapcsolódik. Hősünk tehát útnak indul, még ha morgolódva, kicsit kelletlenül is. De végül mindig pontosan odaér, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az útja során új lényekkel találkozik, régi barátokra bukkan, veszélyekkel és rejtélyekkel néz szembe, s mindez a tőle megszokott, csendes, sztoikus, mégis nagyon szerethető módján.
A végén persze ismét bebizonyosodik, hogy nem a méret, hanem a hangerő, és nem a bátorság, hanem a szív és a szándék számít.

A Snöfrid-sorozat sajátos varázsa abban rejlik, hogy egyszerre kínál izgalmas, lendületes cselekményt és mély, megnyugtató hangulatot. A történetekben van kaland, veszély és felfedezés, de a stílus sosem várok harsánnyá. Olyan, mint egy meleg takaró egy esős, őszi délutánon. Egyszerűen csak jólesik beleburkolózni.
Általában nem szoktam szeretni, de itt nem zavart az elbeszélő hangja, aki folyamatosan kikacsint az olvasóra. Csupa játékosság, humor és önirónia. A szöveg remekül működik felolvasva is, mert annyira ritmusos, élő és kedves. Ideális esti mesének, közös olvasásra vagy kezdő önálló olvasásra is.

S persze mindig fontos az üzenet, mely most is annyira szép. Még pedig az, hogy a legnagyobb titkok is felfedezhetőek, ha bátrak vagyunk, ha nyitott szemmel nézünk a világra és ha hajlandóak vagyunk küzdeni azért, amit helyesnek tartunk. 

Persze nem szabad megfeledkeznünk a gyönyörű illusztrációkról sem, melyek szinte minden oldalon ott vannak. Bájosak, a szereplők mozgékonyak, kézzel rajzoltak, és tökéletesen visszaadják a könyv hangulatát. Úúú, most, hogy így belegondolok, el tudnék képzelni egy hatalmas, Snöfrides böngészőt. De jó lenne!

Egy a lényeg, ha olyan könyvet keresel, amely tele van kalandokkal, varázslattal és szerethető karakterekkel, akkor Az óriásfa teljesen fantasztikus titka garantáltan elnyeri a tetszésedet. Mert ez a történet nemcsak gyerekeknek szól, hanem minden olvasónak, aki szívesen engedi el magát egy varázslatos világba, tele felfedezésekkel és titkokkal. Mert már jól tudjuk... a legnagyobb titkok megoldása gyakran ott rejlik, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Vörös áfonyás zabkeksz

Természetesen most is a zabpehelyé a főszerep! Az első kötet mellé zabkása készül, hisz ezt szereti Snöfrid a legjobban. A második kötet mellé egy főzés nélküli kókuszos kását készítettem, most pedig egy zabpelyhes keksz került a könyv mellé. Bármivel felturbózhatod, amit a kamra polcain fellelsz, nálam vörös áfonya és natúr tökmag került a tésztába.Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 1 tk. sütőpor
• 1 csipet só
• 10 dkg zabpehely
• 20 dkg vaj
• 15 dkg nádcukor
• 2 tojás
• 1 marék vörös áfonya
• 1 marék natúr, sótlan tökmag

Először habosra keverem a vajat a cukorral és a tojásokkal. Egy másik tálba összekeverem a lisztet, a sütőport, a zabpelyhet és a sót, majd apránként hozzáadom a vajas részhez. A végén beleszórom a vörös áfonyát és a tökmagot és vegyítem a tésztában.
Vizes kézzel a masszából nagyobb diónyi golyókat formázok, melyeket egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezek. Figyelek arra, hogy legalább 3-4 cm-re legyen egymástól, mert sülés közben terülnek. A tetejüket egy kanál segítségével kicsit lelapítom, majd 180°C-ra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöm a kekszeket. Amikor a szélük kicsit pirulni kezd, már jó. Ekkor még nagyon puha a tészta, de ahogy hűl, egyre omlósabb lesz. Hideg tejjel isteni, de amit igazán szeretek benne, hogy jól szállítható finomság, ezért tízórainak vagy uzsonnának csomagolva tökéletes. Ráadásul dobozban tárolva sokáig eláll. Persze csak ha marad...

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Snöfrid rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek is szól. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a sorozat harmadik részére sem. Bár mindannyian tudjuk, hogy Snöfrid nagyon szereti a csendet, de mostanra már le sem tagadhatná, hogy a kalandok bizony a lénye részévé váltak. Ebben a részben egy mesés óriásfát ismerhetünk meg, melynek ágai között különböző fantasztikus lények tanyáznak. De vajon milyen titkok és kalandok várnak Snöfridre ebben a könyvben? Tartsatok öt bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mostani nyereményjátékunkban Adreas H. Schmachtl könyveiből szemezgettünk. Minden állomáson megtaláljátok egy általa írt könyv fülszövegét, nektek pedig nincs más dolgotok, csak hogy a könyv címét beírjátok a megfelelő helyre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A turné állomásai:
10.06.  Csak olvass!
10.07.  Szembetűnő
10.09.  KönyvParfé
10.11.  Könyv és más
10.12.  Veronika's Reader Feeder