Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Varró Zsuzsa - Varró Dániel - Domján-Udvardy Melinda: Áfonyka

Áfonyalekváros-zabpelyhes galette

2020. június 25. - KönyvParfé

afonyka.jpg

Ha hiszed, ha nem, tündérek léteznek. Könnyen lehet, hogy már te is találkoztál néhánnyal, csak nem tudtál róla! Nem minden tündér magas és nádszál vékony, mint ahogy azt a Magyar népmesékben láttuk/olvastuk gyerekkorunkban, hanem vannak egészen másmilyenek is. Vegyük például Áfonykát, ezt az apró, kerekded erdei tündért, aki olyan könnyű, mint egy pillangó. Bogyókék a haja, levélzöld a szeme, és szeplőkkel tarkított fitos orra van. Varró Zsuzsa meséjének főszereplője egy rendkívül bájos teremtés, aki mókuspulcsijával és nyúlcipellővel a lábán, a kedvesség és a jóság megtestesítője. De most komolyan, lehet egy ilyen színes egyéniséget nem szeretni?

A történet egy télutói reggelen veszi kezdetét, amikor is Kökönye, a mókus, fütyörészéssel ébreszti fel Áfonykát mély álmából. Persze tündérük nem mérges, hisz mint mindenben, ebben is meglátja a jót. Hamar benépesül az erdő, előbújnak az állatok és egyszeriben élettel telivé válik minden körülötte.
Ám Áfonyka nem számol Böhöm Ventivel, a hóbortos, furcsa szavajárású és heves szélifjúval, aki felkapja és messzire fújja. Tündérünk most sem esik kétségbe, inkább igyekszik a legjobbat kihozni ebből a helyzetből is. Ahogy próbál visszatalálni otthonához, érdekesebbnél érdekesebb lényekbe botlik, többekben igaz barátokra lel. Találkozik a falánk Bertukával és Zontág Dezsővel, az őszhozóval, valamint a titokzatos Erdőnyelővel és Filoméla kisasszonnyal is. Ezek a találkozások szinte mindig nagy mókázásokba csapnak, mert Áfonykának különböző feladatokat kell megoldania, melyekhez ügyességre és kreativitásra lesz szüksége. De egy erdei tündéren nem foghat ki semmi, hisz mindent megold, amolyan tündér módra. Persze néha be kell vetni egy kis varázserőt is...

Rég olvastam ilyen kedves mesét. Ez a történet nemcsak helyes, de nagyon eredeti és friss is, ugyanakkor csupa melegség. Cseppet sem unalmas, mindig történik benne valami, és soha nem lehet tudni, milyen kalandban lesz része legközelebb Áfonykának. De nincsenek benne követhetetlen bonyodalmak és épp ez az erőssége. Sikerült egyszerűnek maradnia, és épp ez teszi annyira zseniálissá, hisz a kevesebb néha több.
A zseniális szöveg, a számtalan nyelvi lelemény és az a végtelen fantázia, mellyel íródott, elvarázsolja a kicsiket és a nagyokat.

Áfonyka rendkívül elfogadó, és ha problémával találja szembe magát, azonnal a megoldást keresi. Okosan és éretten áll a feladatokhoz, ugyanakkor varázserejét csak ritkán használja. A gyerekeknek nagyszerű példakép lehet ez a kis tündérlány, hiszen vagánysága és talpraesettsége mellett csupa jóság. Olyan mesehős, akit szívesen hallgatnánk egy bögre forró csokoládé mellett, és akivel szeretnénk bebarangolni az erdőt.
Emellett azt is megtanulhatjuk tőle, hogy jónak lenni jó, és nem a külcsín számít, hanem a belbecs.

A mesében fel-felbukkan néhány versbetét, melyet Varró Dániel írt. Ezek szépen illeszkednek a történethez, de önmagukban is remekül megállják a helyüket. Tökéletesen kiegészítik a mesét, csakúgy, mint Domján-Udvardy Melinda illusztrációi, melyek nemcsak hangulatban passzolnak a történethez, de hihetetlenül szépek is.

Áfonyka története először 2015-ben jelent meg a Holnap Kiadó gondozásában, majd 2017-ben újabb kiadást élt meg. 2016-ban hangoskönyv is készült belőle, melyet Für Anikó előadásában hallgathatunk meg. Azoknak ajánlom ezt a könyvek, akik szeretik a kedves történeteket, a talpraesett mesehősöket, az egyedi és vicces megoldásokat, és a tavasz hangulatát. 

Kedvenc idézetek:

Nos hát, Áfonyka tündér, pontosabban tündérke, méghozzá az erdei fajtából. Aprócska és gömbölyded – legalábbis gömbölydedebb, mint ahogy szerintem ti a tündéreket elképzelitek, mégis könnyű, mint egy pillangó vagy egy mákgubó, de semmiképp sem nyom többet egy gesztenyénél. A haja bogyókék, a szeme levélzöld, az orra fitoska; fitoska orra körül pedig temérdek világszép szeplő virít.
Egy bizonyos erdő bizonyos szegletében lakik, ahol rendszerint az első tavaszi kakukkszótól addig, amíg az utolsó szem őszi bogyók is mind el nem fogytak a bokrokról, jön és megy, tesz és vesz, énekel és táncol, nézelődik és lábat lógat, beszélget az állatokkal és a növényekkel, a patakokkal, a felhőkkel meg a lábnyomokkal, mindenkihez van egy jó szava, és így mindig jól is mennek a dolgok az erdőnek ebben a szegletében, ahogy menniük kell.

– Mit akartál mondani az előbb? – kérdezte Áfonyka.
– Akartam mondani valamit? Nem emlékszek – mondta Bertuka. Egy hímzett, rózsás zsebkendőt vett elő a zsebéből, és megtörölte vele a száját. – Arra nem szoktam emlékezni, ami volt, csak arra, ami lesz.
– Hát, hogy amiért megkínáltalak a legfinomabb lekvárral, és ilyen szépen elbeszélgettem veled…
– Ja, igen – mondta Bertuka. – Nagyon megdicsérlek.
– Köszönöm – mondta Áfonyka.
– De most már viszont tényleg mennem kell sajnos – folytatta nagyot sóhajtva Bertuka. – Rettentő sok a dolgom. Mondd, hogy mars a dolgodra!
– Mars a dolgodra, Bertuka – mondta Áfonyka szófogadóan.
– Frászkarika! Inkább hasrafekszek – mondta erre Bertuka. Elővarázsolt a zsebéből egy nagy, kockás takarót és leheveredett rá.

– Szörnyű éhes lehetsz! – sopánkodott Rizike néni, és sürgölődni kezdett Áfonyka körül. – Mit ennél? Mit innál? Kérsz szamócalekvárt? Somkompótot? Pipacsszörpöt? Berkenyelepényt? Mogyorópogácsát? Buktát? Birsalmasajtot?

Áfonyalekváros-zabpelyhes galette

A cím miatt, vagyis Áfonyka neve miatt egy áfonyás édességet képzeltem el a mese mellé. Legyen szép, kerek és mindenképpen erdei gyümölcs kerüljön bele. Nem kellett sokáig gondolkodni, hiszen az áfonyalekváros-zabpelyhes galette szerintem tökéletes hozzá. Pillanatokon belül elkészül, nem sok macera van vele. Csupán az okoz gondot, hogy ne fald fel azonnal, mikor kiveszed a sütőből.1_21.jpgHozzávalók:

  • 20 dkg liszt + a nyújtáshoz
  • 10 dkg hideg margarin
  • 1-2 ek porcukor
  • fél citrom leve és reszelt héja
  • csipet só
  • 4-5 ek hideg víz
  • 1 púpos ek zabpehely
  • sűrű, darabos áfonyalekvár

A lisztet összekeverem a porcukorral, a sóval és a citrom reszelt héjával. Belekockázom a hideg margarint és gyors mozdulatokkal morzsalékos tésztává dolgozom. Hozzáadom a fél citrom levét és annyi vizet, amennyitől összeáll a tészta. A cipóból kiveszem a negyedét és beledolgozom a zabpelyhet. A két tésztadarabot legalább 30 percre hűtőbe teszem. Miután letelt az idő, lisztezett felületen kb. 28 cm átmérőjű kerek lappá nyújtom a nagyobb tésztát, és villával kicsit megszurkálom. Óvatosan ráhelyezem egy sütőpapírral kibélelt tepsire, hogy könnyebb legyen vele dolgozni a továbbiakban.
Most jöhet a tetejére a sűrű, darabos áfonyalekvár, melyet egyenletesen rákenek, és erre morzsolom rá zabpelyhes tésztát is. De a munka ennyivel még nem ér véget, mert a tészta szélét kb. 2 cm szélesen behajtom, végül kevés növényi tejjel megkenem az oldalát. 200°C-ra előmelegített sütőbe helyezem és 22-25 perc alatt megsütöm. Langyosan valami mennyei édesség!

ParféTipp: Próbáld ki a másmilyen lekvárral is, és szórd meg kedvenc a gyümölcseiddel!p1080554.jpgp1080541.jpgp1080551.jpgp1080540.jpgp1080556.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr3215588302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.