Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Márai-Gundel palacsinta

Gundel-palacsinta

2019. június 26. - KönyvParfé
gundel_banner.jpg
Nem tudom, te hogy van vele, de ha palacsintáról van szó, én olyan leszek, mint Gombóc Artúr. Szeretem feltekerve, rétegezve, háromszögbe hajtva, kakaósan, meggyesen, mákosan, diósan, baracklekvárral megkenve, édesen vagy sósan, juharsziruppal meglocsolva, csokiszósszal nyakon öntve... egyszóval ez a csintalan édesség bármilyen formában jöhet.
Korábban elindítottam a Gasztrokalandok rovatot, és anno a Pavlova tortácskák nagy sikert arattak. A mai bejegyzésben megint egy olyan finomságot hoztam, melynek történetéről érdemes olvasni. Hölgyeim és uraim, terítéken a Gundel-palacsinta!

Egyes helyeken csokiszósszal meglocsolva, diótöltelékkel, enyhén rumos ízű lángoló palacsintaként szervírozzák, noha az eredeti receptnek aligha van köze ehhez a finomsághoz. Sőt, elszeretnék oszlatni egy tévhitet is, ugyanis a Gundel-palacsinta nem az 1956-ban elhunyt híres vendéglős, Gundel Károly titkos receptjeinek egyike, hanem Márai Sándor, jobban mondva felesége nevéhez köthető. 
A Kassán született író, költő húszévesen ismerkedett meg Metzner Ilonával, vagyis Lolával. 1923-ban összeházasodtak, és a leírások szerint az anyakönyvi hivatalból kilépve, belefutottak Karinthy Frigyesbe. 1940. októberét írtunk, amikor Karinthy Rendelés előtt című novellájából színdarab készült, és Márai is meghívást kapott feleségével az eseményre.

A premier utáni bankettre nem akartak üres kézzel érkezni, ezért Lola, családjának egyik jól bevált desszertjével kedveskedett a vendégeknek. Nem is gondolta, hogy a dióval, mazsolával töltött csokis palacsinta ekkora sikert arat majd. A meghívottak között tartózkodott Gundel Károly is, akinek annyira ízlett ez az édesség, hogy Márai-palacsinta néven felvette vendéglője étlapjára. Az évek során kicsit változtak az összetevők, finomítottak rajta egy keveset: az eredeti egyáltalán nem lángolt, és elég markánsan érződött benne a rum íze.

Több leírásban olvastam, hogy 1949-ben, a Márai házaspár emigrációját követően nem szerepelhetett Márai-palacsintaként az étlapon, ekkor keresztelték át Gundel-palacsintává. Természetesen ennek az isteni desszertnek a mai napig töretlen sikere van, és a Gundel étterem étlapján állandó helyet foglal el.

Gundel-palacsinta

Kicsit csaltam, mert nem az eredeti receptet sütöttem meg, hanem egy vegán verziót választottam, vagyis tej- és tojásmentesen készültek. Próbáld ki te is, mert iszonyatosan finom!
2_13.jpgHozzávalók:
A tésztához

  • 60 dkg liszt
  • fél csomag sütőpor
  • egy csipet só
  • 5 dl növényi tej
  • 8-9 dl szénsavas víz
  • kb. fél dl olaj

A töltelékhez:

  • fél kg darált dió
  • 1 dl növényi tejszín
  • 25 dkg nádcukor
  • mazsola (ízlés szerint)
  • 1 narancs vagy citrom reszelt héja

A csokiöntethez:

  • 2,5 dl víz
  • 5 dkg nádcukor
  • 5 dkg kakaópor
  • 1 tk keményítő
  • 10 g növényi margarin
  • rum, rumaroma (opcionális)

Az olajon kívül a palacsintatészta hozzávalóit csomómentesre keverem. Ha túl sűrűnek érzem, egy kevés szénsavas vízzel vagy tejjel dúsítom. Ha hígabb a kelleténél, lisztet teszek hozzá. Nehéz belőni, mert liszt és liszt között is sok különbség van, de úgyis érezni fogod sütés közben, hogy milyen az állaga.
A palacsintasütőben kevés olajat forrósítok és egy merőkanálnyi tésztát oszlatok el bele. Mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

A töltelékhez a tejszínt és a cukrot összemelegítem. Az egészet a darált dióra öntöm, belereszelek egy narancs/citrom héját, hozzádobok egy marék mazsolát és alaposan összekeverem. Ha nem elég krémes, növényi tejszínnel, vagy pár kanál növényi tejjel lazítom.

A csokiöntethez felteszem melegedni a vizet és a cukrot. Ha már kezd forrni, beleöntöm a kakaóport és a keményítőt, majd sűrűre főzöm. Amikor már jó krémes, leveszem a tűzről, hozzákeverem a margarint és ízlés szerint öntök hozzá egy kevés rumot vagy rumaromát.

És ezután jön a palacsinták összerakása: megkenek mindegyiket egy kanálnyi diós töltelékkel, félbe hajtom, majd még egyszer, hogy takaros kis háromszögeket kapjak. Tányérra helyezem őket, meglocsolom a csokiöntettel, megszórom egy kevés durvára darabolt dióval és puszilom is be. Mennyei finomság, és rendkívül addiktív...3_10.jpg4_8.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr1213683688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Komojtalan 2019.06.30. 14:32:38

Nem is gondoltam hogy az 1900 -as években már volt növényi tej/szín, margarin, nádcukor. A tejet egy négylábú állat adja, abból készítenek normális tejszínt és margarint. De ha már így elrontod akkor jó lesz bele a dejó is.

KönyvParfé 2019.06.30. 21:10:19

@Komojtalan: DEJÓ, hogy ezt leírtad! :)