Egyáltalán nem mozgok otthonosan az LMBT könyvek világában, mert valahogy soha nem fogott meg eddig egyik történet sem. Becky Albertalli első regénye mégis felkeltette a kíváncsiságomat, a Simon és a Homo Sapiens-lobbi egy ideje várólistás már nálam. Az ismeretségi körömben többen áradoztak róla, rengeteg jó kritikát kapott, így amikor megláttam a könyvtárban nem is volt kérdés, hogy kikölcsönöznöm. Ráadásul egy nagyon klassz piros borítót kapott, és egy egyszerű, de figyelemfelkeltő grafikát. A hátoldalát pedig Oreo kekszek díszítik… hát ki tud ennek ellenállni?

A történet főszereplője a tizenhat éves Simon. A fiú harmadikos gimis, jó tanuló, rendezett családi körülmények között él, van két lánytestvére és a szülei is egész normális arcok. Vannak barátai, színjátszó körbe jár és szereti a zenét. Tipikus hétköznapi srác, egy valami mégis megnehezíti a hétköznapjait… mégpedig az, hogy meleg. Készül a coming-out-ra és bár tudja, hogy a szülei jól fogadják majd a bejelentését, úgy érzi, még nem készült fel erre a beszélgetésre.
Van egy titkos levelezőtársa, bluegreen116, akiről annyit tud, hogy ugyanabba a suliba jár, évfolyamtársa és szintén meleg.
E-mailezéseikben megosztják egymással legbensőbb gondolataikat, örömeiket, félelmeiket, és kerülnek egyre közelebb egymáshoz.
Egy szerencsétlen véletlen folytán levelezéseiket meglátja a suli egyik pletykafészke Martin Addison, aki ezután zsarolni kezdi Simont.
Nem árulja el a titkát, ha összehozza Abby-vel, a fiú egyik közeli barátnőjével… Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Kinek mesélhet erről? És vajon kicsoda Blue?

A borítón ez olvasható: „Őszinte, időtlen és a végén tuti sírni fogsz.” Ne dőlj be neki… időtlennek egyáltalán nem nevezném, és biztosan nem fogsz bőgni rajta. Ez egy könnyed, sokszor humoros YA regény, mely érint néhány komolyabb témát is, ugyanis a coming-out mellett önmagunk elfogadása és felvállalása szintén központi szál. Nyugi, nem fog a történet fejbe kólintani, és nem is ez a célja, de talán egy kicsit elfogadóbbá tesz.

Remek ötletnek tartom, ahogyan váltakoznak a fejeztek. Simon mesél a hétköznapjairól, a családjáról, a barátairól, a suliról, majd a következő részben a Blue és közte zajló e-mail váltásokba tekinthetünk bele. E kettő váltakozásából bontakozik ki a történet, és bár nem éreztem mindig hitelesnek, mégis sokszor megmosolyogtatott.

Érdekes belegondolni, mennyivel könnyebben meg tudunk nyílni, ha egy kitalált nick név alatt beszélgetünk egy vadidegennel az érzéseinkről. És a coming-out témája is elgondolkodtató. Valóban nem lehet könnyű elő állni és felvállalni ezt az egészet, és nehéz dolog lehet, hogy kinek, mikor és hogyan mondja el az ember.
De ami a leginkább tetszett a történetben, az a nyitottsága. Jó lenne, ha valóban úgy működnének a dolgok, ahogyan az írónő leírta, jó lenne egy olyan világ, ahol nem számít a vallás, a bőrszín vagy a nemi identitás.

Kedvenc idézetek:

Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal.

Oké, először is, az Oreo abszolút külön ételcsoportnak számít.

– Mi az a dementor?
Ne már, ezt nem hiszem el!
– Nora, többé nem vagy a testvérem.
– Akkor biztos valami Harry Potter-dolog – mondja.

Csak úgy mellesleg, nem gondolod, hogy mindenkinek coming-outolnia kéne? Miért a heteró az alapbeállítás?
Egyszer mindenkinek színt kellene vallania egy kínos esemény keretében, akár heteró, akár meleg, akár biszex vagy akármi az illető. Csak mondom.

Oreo kekszes fagyi

Simon imádja az Oreo kekszet. Képes lenne ezt enni reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára és vacsorára. Eme mániájának többször hangot ad, próbálja meggyőzni Blue-t, hogy az Oreo igenis egy külön ételcsoport, melynek helye van az emberek kiegyensúlyozott étrendjében. Szerinte az Oreo-diéta működhet, hiszen az Oreo müzliszelet egészen egészségesnek hangzik, nem? Ebédre Oreo pizzát adna mindenkinek, leöblítve egy kis oreós tejturmixszal, vacsira meg budás Oreot. Nem bánnám, ha Simon lenne a dietetikusom! :)
A könyv mellé fagyit készítettem, mert napok óta érezni a levegőben a tavaszt és ilyenkor már jól esik néhány gombócot elnyalogatni. Természetesen Oreo keksz is került bele....
A recept nem az én érdemem, a Kifőztük oldalán találtam rá. Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom. És Simon szerint egészséges is!
Hozzávalók:

• 50 dkg mascarpone
• 2 dl hideg tejszín
• 15 dkg porcukor
• 15 dkg oreo keksz
• 1 vaníliarúd

A tejszínt kevés porcukorral kemény habbá verem. A mascarponét kikeverem a maradék cukorral és a vanília kikapart magjaival, majd óvatosan beleforgatom a tejszínhabot.
Beletördelek 10 dkg kekszet, végül az így kapott krémet 30 percre fagylaltgépbe teszem, és készre keverem. A fagylaltot a maradék összetört keksszel dobozba rétegezem, fagyasztóba teszem. Ha nincs fagyigéped, akkor sincs gond, tedd egyenesen a fagyasztóba, de fél óránként kavard át a masszát egy párszor. Tálalás előtt 20 perccel kiveszem és poharakba adagolom. Díszítésnek természetesen néhány karika Oreo kekszet teszek.