Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Gimesi Dóra - Gyöngyösi Adrienn: Csomótündér

Összecsomózott cipős keksz

2016. június 23. - KönyvParfé

csomotunder.jpgPszichológiai ismereteinkből már hallhattunk a társas kapcsolatokról. Tudjuk, hogy az ember társas lény és másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. Azt is tudhatjuk, hogy ha valaki magányos, vagy rosszul működő kapcsolatban él, az teljes mértékben kihat a mindennapokra, és legtöbbször lelki betegségekhez vezet, mely a testi egészségre is veszélyes. Persze a társas kapcsolatok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem vagyok pszichológus, nem is szeretnék belemerülni a témába, de az tény, hogy ha egészséges, harmonikus családban/kapcsolatban élünk, az meghatározza az életünk minőségét. Ha nem klappolnak a dolgok, minden zavarossá válik, sokszor a saját viselkedésünket sem értjük, csak annyit tudunk, hogy valamin változtatni kell. De vajon mit érzékel ebből egy kisgyerek? A kicsik számára még talány a férfi és nő közti kapcsolat, és a házasság. Mindig kérdés, hogy talált egymásra apa és anya, és hogy mi a szerelem, meg az is, hogy miért romolhat meg köztük a viszony.
A héten Gimesi Dóra könyvét, a Csomótündért hoztam, mert nagyon kedvesen és különlegesen mesél arról, hogy az érzések néha összegabalyodhatnak, a kapcsolatok pedig többféleképpen működhetnek.

Először is szeretném tisztázni, hogy ezek nem kimondottan klasszikus történetek. Bár itt is vannak királylányok, királyfik és óriások, mégis eltérnek a népmesei tanításoktól, ugyanis az írónő a mindennapi valóságból merít és a mai problémákra keres válaszokat. A könyvben öt történet található: Csomótündér, Tíz emelet boldogság, Istipisti és a kővirágok, Hessmese és a Tündér ballonkabátban. 
Nagyon kedvesek a mesék és szerethetőek a szereplők, még úgyis, hogy mindenféle alak megtalálható a történetekben. Nem mesélek az összes karakterről, de a két kedvencemre mindenképpen ki szeretnék térni. Az egyik a Csomótündér, a másik pedig a Tíz emelet boldogságból Jankó, az angyalföldi tízemeletes.

Talán Te tudtad, de kérlek nézd el nekem eme hiányosságomat, hisz én ebben a könyvben hallottam először a Csomótündérről. Öreg már, bőven elmúlt 500 éves, hajába pókhálók gabalyodtak, a dereka is sokszor fáj már, és az orrán egy 38 dioptriás szemüveg virít. A neve Apollónia, és ő az egyik legjóságosabb tündér egész Tündérországban. Rengeteget dolgozik: köt, gombolyít és csomóz. Hogy mit? Hát cipőfűzőket! Királyfik és királyleányok cipőfűzőit kötözi és csomózza össze, akik ezek után összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ám egy végzetes szerda reggelen megtörténik a baj, ugyanis Apollóniának otthon marad a szemüvege és nem látja rendesen a papirost, melyen az összekötözni való párok nevei szerepelnek. Tévedésből rossz cipőfűzőkre tesz csomót, de erre majd csak évek múltán derül fény, amikor reklamálni megy hozzá két magányos fiatal: egy szomorú királyfi, és egy kisírt szemű királykisasszony. De mit lehet tenni ebben az esetben? A csomót nem olyan egyszerű kioldani, a házasságból pedig megszületett az ifjabb Menyus, aki a szülők szeme fénye. 

Ugye milyen érdekes? Itt egy tündér, aki sosem téved, most mégis egy szerencsétlen ballépés miatt hiba csúszik a gépezetbe. Most akkor mi legyen? Jó, ha a gyerek minél hamarabb látja, hogy nem csak a hagyományos családforma létezik. Nem mindenki úgy él, hogy van egy apa, egy anya és a közös gyerekek. Napjainkban már bőven látni példát mozaikcsaládokra, mely olyan családforma és életközösség, ahol a szülő és a gyerekei az új partnerrel alkot egy családot, esetleg az új párnak szintén vannak gyerekei. A családok újrarendeződhetnek, két szülő helyett négy szülőt kap a gyerek, de mind nagyon fogja szeretni. Ifjabb Menyus is tudja, hogy nem tévedésből jött a világra, hiszen nagyon várták már a jöttét. Bár a két felnőtt nem találta a közös hangot, ennek ellenére őt a világon mindennél jobban szeretik.

A következő mese egy angyalföldi tízemeletesről szól, aki igazából egy óriás, és reménytelenül szerelmes lesz. Laknak óriások Berlinben, New Yorkban és a világ minden táján, de történetünk főszereplője Jankó, aki történetesen Pesten él. A hölgy, aki iránt azonnal lángra lobban a szíve szintén óriás, és igaz, hogy Óbuda nincs a világ másik végén, mégis elkeserítő a helyzet. Ők ugyanis nem járkálhatnak szabadon, a lábuk belegyökerezett a földbe, a gerincükből lépcsőház lett, így helyet változtatni sem képesek. Egymást érik a szerelmes levelek és versek, egyre többször történik a házban csőtörés, mely a szerelmesek sírása miatt következik be, de nem találnak megoldást arra a problémára, hogyan kerülhetnének közelebb egymáshoz. Végül egy kislány, látva a boldogtalanságukat, telefonál a Tündérországházba és az Ügyeletes Tündértől kér segítséget, aki haladéktalanul küld egy varázslatot. Mert néha szükség van egy kis varázslatra, ha már kilátástalan a helyzet. Igaz, hogy a végén nem lesz hetedhét országra szóló lagzi, mégis élettársi "viszony" alakul ki a két tízemeletes között, hiszen így is lehet harmonikus és teljes egy kapcsolat.

A mesekönyv nyelvezete gördülékeny és nagyon sok vicces név, kifejezés szerepel benne. Az illusztrációk gyönyörűek, a csodálatos rajzokat Gyöngyösi Adriennek köszönhetjük. Remekül visszaadta a történetek hangulatát, a képeken is átjön a csodaszép mesevilág és a humor. Nagyon aranyos és kedves mesék, melyek nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is képes elvarázsolni. Egy kivetnivalót találtam csak benne... hamar vége lett, és én úgy olvastam volna még.

Ha kíváncsi lettél a könyvre, a Pagony oldalán belelapozhatsz és meg is rendelheted! Viszont egyre vigyázz! Miután elolvastad, biztosan másképpen fogsz tekinteni a tízemeletesekre, és ha majd azt hallod, hogy valami elromlott a lakásokban, az első gondolatod rögtön az lesz, biztosan szerelmi bánata van.

Kedvenc idézetek:

Voltak egyszerű esetek, amikor az adott királyleányok meg az adott királyfiak sülve-főve együtt voltak maguktól is. Együtt jártak a Királyi Egyetemre, a Királyi Könyvtárba meg a Királyi Moziba, ketten ittak meg egy krigli málnaszörpöt és egymásnak dőlve andalogtak a holdfényben a Gellérthegyen. Ilyenkor a Csomótündérnek könnyű dolga volt: odalopakodott csendben a Királyi Egyetemre, Királyi Könyvtárba, Királyi Moziba, és egy óvatlan pillanatban - hopp! - jól összekötötte a királyleány meg a királyfi cipőfűzőjét. Azok meg, mivel sülve-főve együtt voltak maguktól is, észre se vették sokáig, hogy össze lettek kötve - amikor aztán észrevették, addigra már rendszerint összekötötték az életüket házasság útján is, a földi hagyományoknak megfelelően.
Akadtak azonban nehéz esetek is. Olyan királyfiak meg királyleányok, akik egymásnak lettek ugyan teremtve, de sehogy se sikerült nekik egyszerre lépni. Jól jött ilyenkor a széttéphetetlen örökcsomó - ha a királylány balra ment volna, a királyfi meg jobbra, csak megfeszült a cipőfűző, és - hopp! - jött az elkerülhetetlen hasraesés. Hasraesésből összenevetés, összenevetésből feltápászkodás - rendszerint ennek is házasság lett a vége.

Sok furcsaságot láthattak, akik aznap éjjel nem tudtak elaludni. Hajnali fél kettő tájban egy magas, karcsú tízemeletes sétált végig az Árpád-hídon, ringó, óvatos léptekkel, hogy fel ne ébressze a lakóit. Jankó a messzelátóval már messziről látta, hogy közelednek: Etelka szépséges alakja egyre nagyobb és nagyobb lett, aztán már látni lehetett a pöttöm kislányt is, amint az erkélyről integet, és gumicsizmáján vidáman röpködnek a pillangók.
- Hát eljöttél? - kérdezte Jankó Etelkától, mert a szerelmesek gyakran kérdeznek olyat, ami nyilvánvaló.
- Hát el - mondta Etelka, és lesütötte háromszáz ablakszemét, majd elhelyezkedett Jankó mellett egészen közel.

Összecsomózott cipős keksz

Nagyon tetszett az összes mese, de az egyik legnagyobb kedvencem, a könyv címének választott Csomótündér. Szeretném azt hinni, hogy valóban így találnak egymásra a szerelmesek. Kell lennie egy lapnak, ahol mindenki neve mellett szerepel egy név, aki majd élete végéig társa lesz. És persze léteznie kell a Csomótündérnek is, aki összekötözi a cipőfűzőket, hogy az összeillő párok egymásra találjanak és örökre együtt maradjanak. Ezért arra gondoltam, most én leszek egy kicsit Apollónia és kekszből cipőket készítek, majd összecsomózom a fűzőiket. csomotunder_01.jpgHozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 20 dkg vaj/margarin
  • 25 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor

A cukormázhoz:

  • 1 darab tojás fehérje
  • 15-20 dkg porcukor
  • pár csepp citromlé
  • piros és zöld ételszínezék

Valamint a legfontosabb összetevő:

  • színes spagetti gumicukor

Először is a vajat elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a cukrot, sütőport, vaníliás cukrot és a tojásokat. Jól összedolgozom, közepes keménységű, rugalmas tésztát kell kapjak. Ha esetleg nem akarna összeállni, egy pici tejfölt, vagy tejet teszek bele. Ezután letakarom és fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. 

Eközben sincs lazsálás, elkészítem a cipők sablonját. Egy A4-es, fektetett lapra szépen elfér egy pár cipő. Ha nem megy, használd az egyik tornacipőd talpát, rajzold körbe, majd vágd ki a mintát. Nem ördöngösség, hidd el, menni fog!

Mire ezzel végzek, már jöhet is ki a tészta a hűtőből. Lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságúra nyújtom, ráhelyezem a sablonokat, és egy éles késsel körbevágom. Óvatosan beleteszem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd egy szívószál segítségével kis lyukakat vágok rajta, ugyanis ezeken fognak átmenni a cipőfűzők. 160°C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm. 

Amikor szépen pirulni kezd az oldala, már jó. Először puha, de mikor kihűl a tészta, keményebb lesz, így könnyebb lesz rátenni a mázat.
A bevonathoz kemény habbá verem a tojás fehérjét és annyi porcukort adok hozzá, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjak. Hozzá keverek néhány csepp citromlevet is. Az egész akkor jó, ha a máz megáll a habverőn és egyáltalán nem folyik, nem csöpög. Egy keveset habzsákba töltök és a cipők körvonalát óvatosan megrajzolom. Húzok egy vonalat az orrnál, a kivágott lyukak köré is és a bebújós részt is elkészítem, majd kitöltögetem a mázzal.
A maradék masszát két részre osztom, az egyikbe pár csepp piros, a másikba pedig zöld ételszínezéket csepegtetek. Jól elkeverem, majd szintén 1-1 habzsákba töltöm és a cipőket kiszínezem velük. Ha bizonytalan vagy, fogpiszkálóval ügyesen lehet dolgozni a sarkoknál.
Mikor végeztem, már csak várnom kell. Legalább fél napig hagyom száradni a cipőket, majd amikor már megszilárdult a bevonat, belefűzöm a spagetti gumicukrokat.
A rózsaszínbe piros, a világoszöldbe zöld fűzőt tettem, majd jól összecsomóztam őket, mint Apollónia, mert messziről látni, hogy ezek a cipők egymásnak vannak teremtve! :)
csomotunder_03.jpgcsomotunder_04.jpgcsomotunder_05.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr488806738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZsófiBea 2016.06.25. 09:24:00

Kedvet kaptam a könyvhöz. És bár eleinte jót mosolyogtam azon, milyen jó móka lennne csomótündérként huncutkodni egy kicsit, tovább olvasva rájöttem, hogy komoly következményei lennének. A cipők szuperek, a cípőfűzők pedig ötletesek! Talán azóta már neg is kóstoltad. :) Bea

KönyvParfé 2016.06.25. 11:04:44

@ZsófiBea: Biztos vagyok benne, hogy tetszene a könyv, nagyon aranyosak és bájosak a mesék és a rajzok. Igazad van, nem mindig olyan egyszerű ez a Csomótündéres dolog, bár azért én dolgoznék eme munkakörben. Ha a szemüveg mindig fent van, akkor baj nem lehet, ugye? :) Köszönöm, és a cipők is köszönik. Mert még mindig megvannak. Egyszerűen képtelen vagyok beleharapni, és annyira viccesen néznek ki az asztalon. De a cipőfűzőket megkóstoltam! Azok nagyon finomak. :D