Ha megkérdeznél, van-e kedvenc könyvem, biztosan sokáig hezitálnék a válaszon. Rengeteg regényt szeretek, és egy könyvmolynak képtelenség csak egyet kiemelnie a folyamatosan bővülő listából, hiszen annyi kiváló író és jó történet van. Minden kategóriában találtam már olyat, ami tetszett, és ami kevésbé felelt meg az ízlésemnek, és persze sokszor a hangulatomtól is függ, megfog-e egy könyv, vagy sem. De ha mégis fel kellene állítanom egy 10-es listát, a Szólít a szörny biztosan benne lenne. Még azt is megkockáztatom, hogy az első háromba tenném. Már tucatszor olvastam, mégsem tudom megunni, mert nem csak témájában és hangulatában fogott meg, de itt a külcsín is szemet gyönyörködtető. Többször említettem már, mennyire szeretem Patrick Ness írásait, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom. A könyv keletkezése sem mindennapi, ugyanis a regényt Siobhan Down kezdte el írni, de túlságosan korai halála miatt Ness fejezte be. 
A Szólít a szörny mintegy 40 országban jelent meg eddig, és akkora sikere lett, hogy valamennyi ifjúsági nagydíjat elnyerte Angliában.

A történet főszereplője a tizenegy éves Conor, aki rákban szenvedő édesanyjával él. Az anya állapota egyre romlik, a gyerekre pedig egyre nagyobb nyomás nehezedik. A kisfiúnak visszatérő rémálmai vannak, melyben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, bármennyire is próbálja megtartani. Ám az álomnak sosem tudja meg, mi lesz a vége... Egy éjszaka, nem sokkal éjfél után, megjelenik nála a szörny. Ez a szörny már nagyon öreg, vad és veszélyes dolgokat tud, most pedig hosszú utat tett meg, hogy beszéljen Conorral és elmondjon neki három mesét. Mindhárom elbeszélés rendhagyó és különleges, de a negyediket a fiútól várja, amelyben el kell mesélnie a saját történetét. Ez pedig veszélyesebb mindennél, mellyel Conor eddig találkozott. Ki kell mondania az IGAZSÁGOT. 
Az IGAZSÁGOT,  melyet még önmaga előtt sem mert elismerni soha.

A könyv nagyon olvasmányos, még ha vannak sejtéseid is olvasás közben, hogy mi lesz a vége. A szíved mélyén tudod, mi fog történni 12 óra 7 perckor... mégis nehéz félbehagyni, mert reménykedsz, hátha másképp lesz. Egyszerűen falni lehet az oldalakat, és ennek talán az lehet az oka, hogy bárki együtt tud érezni Conorral. Mindenki vesztett már el valakit, akit nagyon szeretett. A gyász, halál, elmúlás szerintem senkinek sem ismeretlen fogalom. Felnőttként is nehéz feldolgozni a fájdalmat, egy tizenéves fiúnak még nehezebb. Conor megmutatja, hogy a fájdalomnak rengeteg arca lehet. Láthatod dühösnek, frusztráltnak, keserűnek. Az iskolában magányos, elszigetelődik a többiektől, néhány srác még bántja is. A tanárok kivételeznek vele az édesanyja állapota miatt, diáktársainak ez is szemet szúr.

Nemcsak a regényben szereplő három mese, hanem az illusztrációk is különlegesek. Jim Kay tett róla, hogy a könyv ne csak a mondanivalójában, hanem kívül-belül is gyönyörű legyen. A fekete-fehér képek igazán élethűek és nagyszerűen visszaadják a mű sötét, komor hangulatát. Végig olyan érzésem volt, mintha a szörny valóban képes lenne kilépni a lapokról, és elvinni ebbe a fájdalmas és hátborzongató világba. 
A fő mondanivalója szerintem az, hogy vannak igazságok, melyekkel muszáj szembenézni, még ha tudjuk is, hogy fájdalmas, hiszen ha nem tesszük, legyűr minket. Ki kell mondani, bármennyire borzalmas is, különben sohasem leszünk képesek feldolgozni őket.

A könyv a Vivandra Kiadó gondozásában és Szabó T. Anna fordításában jelent meg. Csodálatos és szép történet, mely egészen különlegesen közelíti meg a halál és az elfogadás témáját. Mivel csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok róla beszélni... olvasd!

Hohó, még egy fontos infó, ugyanis a könyvből készül a film is, mely idén várható a mozikban. A szörnyet Liam Neeson alakítja majd, így én magamban már borítékoltam a sikert. Mivel hamarosan elárasztják a közösségi oldalakat a mozifilm előzetesek, így véletlenül sem ezt hozom most érdekességként, hanem a könyvhöz készült book trailert. Remekül visszaadja a könyv hangulatát. Abszolút kedvenc! 

Kedvenc idézetek:

A szörny – ahogy a szörnyek szokása – nem sokkal éjfél után jelent meg.

És ha senki nem vesz észre, mondta a szörny, akkor vajon létezel-e egyáltalán?

– És kezdtem arra gondolni, hogy mennyire szeretném, hogy vége legyen. Hogy végre ne kelljen folyton csak erre gondolnom. Hogy nem bírom már a várakozást. Nem bírom, hogy ennyire egyedül maradok vele.

- Meg tudod gyógyítani? - kérdezte Conor, keményebben.
A szörny lenézett rá. Nem tőlem függ.
- És Miért nem? - kérdezte Conor. - Házakat döntesz le és boszorkányokat mentesz. Azt mondod, hogy minden részed gyógyít, csak az emberek nem tudják kihasználni.
Ha anyádnak van még esélye a gyógyulásra, mondta a szörny, akkor a tiszafa hatni fog.
Conor keresztbe fonta a karját: - Ezt vegyem igennek?
A szörny ekkor olyasmit csinált, amit még soha.
Leült.
Teljes súlyát rázökkentette az iroda tetejére. Conor hallotta, amint nyöszörögnek a gerendák, és behorpad a tető. A szíve a torkában dobogott. Ha az iroda is tönkremegy, ki tudja, a nagyanyja mit csinál vele.
Talán börtönbe záratja. Vagy, ami még rosszabb, kollégiumba küldi.
Még mindig nem tudod, miért hívtál, igaz? kérdezte a szörny. Még mindig nem tudod, miért indultam meg. Nem mindennap indulok útnak, Conor O'Malley.
- Én nem hívtalak! - mondta Conor. - Hacsak álmomban nem. És ha mégis, akkor biztos, hogy csakis anya miatt szólítottalak.
Úgy gondolod?

Csupa csokis réteges pohárkrém

A téma és a grafika miatt valamilyen sötét édességet tudtam elképzelni a könyv mellé. Nehéz megmondani miért, de valahogy a csokira asszociáltam, és egy réteges pohárkrémet álmodtam meg hozzá. Íme!

Hozzávalók: 
Brownie morzsa

• 10 dkg étcsokoládé
• 12.5 dkg vaj
• 2 db tojás
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliáscukor
• 10 dkg liszt
• 1 púpos evőkanál kakaópor
• 1 kk sütőpor

Csokipudingos krém

• 1 csomag csokoládés pudingpor
• fél liter tej
• 10 dkg étcsokoládé
• 3-4 evőkanál cukor
• 1 dl habtejszín

Először a brownie-t készítem el. Egy tálba beleteszem a vajat és az összetördelt étcsokoládét, majd gőz fölött megolvasztom az egészet. Langyosra hűtöm, beleteszem a tojást, a cukrot, a vaníliás cukrot és jó alaposan összekeverem. Beleszitálom a kakaóport, majd apránként hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet. Ha dupla adagot csinálok, akkor egy 20 x 30 cm-es sütőformát használok, de mivel most kevesebbre van szükség, egy kisebb tepsit béleltem ki sütőpapírral és öntöttem tele a csokis masszával és 160 °C-ra előmelegített sütőben készre sütöm. Ha kétszeres mennyiséget készítek, 45-50 perc alatt megsül, ez most kisebb adag, nem kell neki annyi idő. Miután kivettem a sütőből, kihűtöm, majd egy villa segítségével morzsásra töröm. A pohárkrémek összerakásáig félreteszem.

A krémhez elkészítem a pudingot. Felmelegítem a tejet, hozzáöntöm a pudingport, a cukrot és felforralom az egészet, hagyom besűrűsödni a krémet. Eddig nincs benne semmi ördöngösség, ugyanúgy járok el, ahogyan a pudingpor zacskójának hátulján az elkészítés mutatja. Még forrón hozzáadom az apró darabokra összetördelt étcsokoládét és addig kavarom, míg el nem olvad a pudingban. Felverem a tejszínt és óvatosan hozzáadom a pudinghoz.

Ezután jön a rétegezés. A pohár aljára kerül egy kevés morzsa, rá pár kanál puding, erre megint egy adag tészta, majd újabb krém.. és addig rétegezem, míg el nem fogynak a hozzávalóim.
Ebből a mennyiségből 4 db 2 dl-es kispoharat tudtam megtölteni. (Nagyon finom csokis finomság, ezért nem véletlen, hogy a képen 4 pohár helyett csak 3-at látsz...)
Ha vendégeket vársz, előző nap is elkészítheted. Vedd ki a hűtőből, tedd eléjük, végezetül gyűjtsd be a dicséreteket.