Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Szabó T. Anna - Rofusz Kinga: Senki madara

Csörögedaru

2016. március 18. - KönyvParfé

senki_madara_1.jpgEmlékszel még, milyen volt az első nagy szerelem? A hasadban a pillangók kitartóan repdestek, és egy kicsit átformálódtál. Próbáltál önmagad lenni, közben idomulni a másikhoz. Édes, mámorító érzéssel élted meg a közös pillanatokat, és átadtad magad ennek a boldogságnak. Az első szerelem nyomot hagy az emberben, még ha ritkán is tart ki egy egész életen át. De milyen érzés az, ha szerelmünk nem akar egészen a miénk lenni? Mi történik akkor, ha az, akit szeretsz, titkolózik? Mi az önzés, és mi az igaz szerelem? A szeretet erős kötés, de könnyen válhat béklyóvá. Hogyan lehet anélkül szeretni, hogy birtokolni akarnád a másikat? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) a Senki madarában egy szegény, magyar, árva fiú és egy japán festőlány szerelméről, két magányos ember egymásra találásáról mesél.
Ez a kisregény mindenkinek szól, aki kész meglátni és megtanulni a lényeget:

 Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

Az írónő fogott egy japán mesét, és miközben megtartotta a keleti motívumokat, megtöltötte a magyar népmese elemeivel. Különleges történet, melyben megfér egy pusztán élő juhászfiú és egy messzi földről érkező kimonós lány. Tátos, a szegény árva, és a gyönyörű, de kiismerhetetlen Darulány, Tori szerelme szép és szomorú, sok helyen álomszerű. Mindketten távol élnek a többi embertől és a természetben érzik otthon magukat. 
Varázslatos történet, olvasás közben gombóc nő a torkodban. A fiúnak meg kell tanulnia, hogy a lány művészete magányt kíván. Amikor fest, nem lehet mellette, mert Tori Senkivel akar lenni. Nem egyedül, hanem Senkivel!Az egész szövegen érződik, hogy egy költőnő tollából született, hiszen ritmusa, dallama, lüktetése van. Érdekes, hogy bár a történet egyszerű, még sincs benne semmi manír, semmi felesleges. Ennek ellenére gyönyörű hasonlatokat találni benne, melyek fokozzák a vizuális élményt. Olvashatsz áldozatvállalásról, szabadságvágyról, és megtudhatod, hogy milyen az elengedni tudás művészete. Mert ha szeretsz valakit, nem akarod magadhoz láncolni, hiszen azt szeretnéd, hogy boldog legyen.

Az élményt tovább erősítik az illusztrációk. Rofusz Kinga rajzai csodálatosak, a grafikák szoros egységet alkotnak a történettel. Sokszor hallani azt, hogy egy kiadó gondozásba vett egy kiadványt, de ennél a könyvnél tényleg érezni, hogy gondozták és tökéletesre tervezték. Egyszerűen jó hozzáérni, lapozgatni, elmerülni a rajzok részleteiben. Kifejezetten illik rá az a szó, hogy szemet gyönyörködtető; a színei harmonikusak és megnyugtatóak. Nagyon szépen festi le, hogy milyen a szerelem és a fájdalom. 

Visszaolvasva a leírásomat, rengeteg jelzőt használtam. Magamhoz képest túlságosan is sokat. Szép, szomorú, varázslatos, gyönyörű, kiismerhetetlen, különleges, álomszerű. Egyikkel sem csaptalak be, hidd el, ez mind igaz. Ezeken kívül benne van a magány, a düh, a félelem, a szeretet és még ezernyi érzés.
Már olyan sokan írtak erről a könyvről, annyi mindent elmondtak róla, és én is dobálózhatok a szavakkal, mégis nehezen tudom megfogalmazni az érzéseimet.
Vagy talán mégis... egy hasonlattal... olyan, mint egy mély lélegzetvétel a hideg, csípős, reggeli levegőből. Jólesik vele teletölteni a tüdőd, és közben érezni, hogy élsz!
Mert ez maga az élet.

A kiadvány Magvető Könyvkiadó és a Vivandra Kiadó közös kiadásában jelent meg. IDE kattintva megrendelheted.

Egy észrevételem azért még lenne... mindenhol azt látom, hogy 56 oldalasnak tüntették fel, pedig az 51. oldalon vége a számozásnak és a történetnek is, utána már csak egy illusztráció található, és egy üres lap. Igazából ez már csak szőrözés, nekem így is, úgy is 51 oldalas. És bár rövid könyv, remélem, nagyon sokan fogják még olvasni.

Kedvenc idézetek:

Tátos nem volt együgyű. Csak éppen nem azt nézte és nem azt látta, amit a többiek.

Ahogy telt a lassú tél, Tátos annyira megszokta a lány közelségét, hogy naphosszat bent ült vele a kunyhójában. Nem járta a pusztát, ahogy szokta; még a furulyáról is megfeledkezett. Mint akit megbabonáztak, folyton csak őt nézte volna: ahogy reggelenként a Napnak fordítja az arcát; ahogy öltözik, ahogy vizet tölt, ahogy felemeli a két karját, hogy lágy, körkörös ívben megcsavarja és feltűzze a haját. Tori mindent nyugodtan és méltósággal csinált: mint akkor, tánc közben, gondosan odafigyelt a mozdulataira, kimért volt, finom és fegyelmezett. Csak éjszakánként volt lobogóan kiszámíthatatlan, mintha ilyenkor kicserélték volna: fehéren fénylett a sötétben, a haja síkosan simogatott, a bőre forró volt, a hangja rekedt.

Uccu nem jött mögötte, nem hallotta a lépteit és a lihegését; sem élők, sem holtak nem jártak a nyomában, még a saját árnyéka sem. Magában volt megint, mint gyerekkorában a városi utcán; ment és a földet bámulta. Akkor jobban szeretett egyedül lenni, de most már valakié volt: fázott nélküle.

A fiú a papírdarvakra gondolt: már csak ötvenhét volt hátra. Itt maradsz, velem leszel, enyém vagy.
– Senkié vagyok – szólalt meg Tori, pedig Tátos biztosan tudta, hogy nem mondta ki hangosan a kívánságát.

Fájdalmas öröm volt: elengedve megtartani.

Csörögedaru

Mi mást is készíthetnék ehhez a könyvhöz, mint darut! Külföldi oldalakon már láttam hasonlót, de ott vékony rétestésztából hajtogattak origami madarat. Bár szeretem az elborult dolgokat, ez azért még rajtam is túltesz, így valami szolidabb megoldást kerestem. Végül maradtam a csörögefánk tésztájánál, mert vékony, könnyen formázható és egyszerű vele dolgozni. Külön kivágtam a szárnyakat, a fejet és a farkincát, majd égetett cukorral összeragasztottam. A fánk receptje ezer éve megvan a titkos dobozomban. A lényeg, hogy bevált, és bár ritkán készítem, nagyon szeretjük, mert isteni csemege.
Azt hittem az elgondolás macerás lesz, de csak a vagdosás vesz el némi időt, a többi szinte gyerekjáték. Csak egyre vigyázz! A karamell nagyon forró, óvatosan dolgozz vele!daru_03_1_1.jpgHozzávalók:

  • 3 tojássárgája
  • 2 evőkanál tejföl
  • 1 púpos evőkanál porcukor
  • csipet só
  • 30-35 dkg liszt
  • olaj a sütéshez
  • 3-4 evőkanál kristálycukor a karamellhez

A tojások sárgáját felverem egy nagyobb tálban, hozzáadom a tejfölt, a cukrot és a sót, majd apránként belekeverem a lisztet. Alaposan összedolgozom, addig gyúrom, amíg szép, sima, jól formázható tésztát nem kapok. Letakarom és kb. fél órát pihentetem.

Felhasználás előtt a tésztát még egyszer átgyúrom, majd lisztezett deszkán nagyon vékonyra kinyújtom. Éles késsel kivágom a formákat, majd bő, forró olajban mindkét oldalát megsütöm.

Ohó! A sablont IDE KATTINTVA letöltheted. Ezúton is köszönöm a főkóstoló mesteremnek a segítséget, ugyanis a kép tegnapelőtt este készült.(És miután kellőképpen okosak, maximalisták és számtech zsenik vagyunk, rá is ment néhány óránk.) :)

A sablonon láthatod, hogy a madarat 4 háromszögből állítottam össze. Két szárny, egy hosszabb farktoll és a fej. A daru feje egy részből áll, így azt a képen/fotókon is láthatod, hogy behajtottam. Óvatosan helyezem az olajba, hogy ne deformálódjon el sütés közben. Lecsepegtetem, alaposan leitatom róla a zsiradékot, majd amikor már langyosra hűl, összeállítom a madarakat. Először a "ragasztót" készítem el, ehhez addig melegítem egy serpenyőben a kristálycukrot, míg karamellizálódni nem kezd. A rajzon vastagítottuk az összeillesztendő részeket, hogy lásd, mit mihez rögzítettem. Először a szárnyakkal kezdem, majd a fejjel, végül a farkincával. Az égetett cukor nagyon hamar megszilárdul, így gyorsan kell dolgozni. Közben persze vigyázok, ne égessem meg magam! Ebből a mennyiségből kb. 12-14 daru lesz. Egyenként tenyérnyi nagyságúak, helyes kis origami madarak.

ParféTipp: A tésztába tehetsz 1 evőkanál rumot, vagy rumaromát. Tálald porcukorral és lekvárral.daru_1_1.jpgdaru_2_1.jpgdaru_3_1.jpgdaru_4_1.jpgdaru_5_1.jpgdaru_6_1.jpgdaru_7_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr28148718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Ann 2016.03.20. 08:31:29

Fantasztikus! Ahogy összeraktad a tésztát, és milyen szépen egybemaradt :D Gratulálok!

KönyvParfé 2016.03.20. 12:06:17

@Anna Ann: Köszi! A karamell olyan ragacs, ami összetart mindent. :) :)

bpapa · olvassbele.com 2016.07.31. 10:45:51

Kedves Könyvparfé,
A könyvkritikád olyan gyönyörű, hogy nagyon szívesen közreadnám másodközlésben az olvassbele.com oldalon. Akár igen, akár nem, kérlek, privátban válaszolj az olvassbele@gmail.com címre. -- Bpapa