Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Evelien De Vlieger - Wendy Panders: Az új barát

A fejetetején torta

2015. december 03. - KönyvParfé
az_uj_barat_1.jpg

Mindenki tudja, hogy családot nem választhatsz, de barátokat igen. Persze, marha nehéz, mert ez nem úgy működik, hogy besétálsz a sarki kisboltba, és kérsz pár dekát ebből és abból, majd a saját szájízed szerint összegyúrod a neked megfelelő lelki társat. Ez ennél egy picivel komplexebb folyamat. Nem is lehet igazán elmagyarázni, hogy mi is a barátság. A barátot az élet sodorja az utadba, és amikor két ember találkozik, akkor már lehet érezni, hogy egy láthatatlan erő összeköti-e őket, vagy sem. Ez ritka pillanat, és az emberek többségének nincs is igazi barátja. Szomorú. Pedig a barátok fontosak, mert őszinték veled, meghallgatják a problémáidat, jóban és rosszban kitartanak melletted, képesek barackot adni a fejedre, ha hülyeséget csinálsz, ugyanakkor ennek fordítva is működnie kell. Ennek az egész életen át tartó kapocsnak a bizalom és a kölcsönösség az alapja. Mert az igazi barát mindig őszinte!
A képen láthatod, hogy Evelien De Vlieger könyvét hoztam, Az új barátot. A főhős egy kisfiú, aki arra keresi a válaszokat, milyennek kell lennie egy barátnak.

A nyári szünetben Félix, életében először táborba megy. 1 hétig lesz távol, 6 éjszakát kell idegen helyen aludnia. De amitől a leginkább fél, hogy nem ismer senkit, nem lesz ott egyetlen barátja sem. Anyukáját faggatja, kérdezgeti, hogy mi lesz majd a táborban, de nem kap egyértelmű választ. Csak ennyit mond: „Majd lesz új barátod. Összejön az, viszont a barátért meg kell dolgozni.”
Dolgozni, dolgozni. Hogyan? Hogyan jön össze egy barát?
Anya tanácsadóként dolgozik és állandóan dossziékat vezet, innen veszi Félix az ötletet, hogy ő is írni fog egyet. Elővesz egy üres füzetet és ráírja: Az új barát?
Kicsit bizonytalan, miképpen is kezdeni. A címlap kész, minden egyes betű jól kidolgozott, a kérdőjel egy kettévágott giliszta. De hogyan tovább? Ekkor szöget üt a fejében, hogy csinál egy listát. Beleírja a kedvenc ételeit, a kedvenc fővárosait, a kedvenc játékállatait. Felkerül a lapra az is, mit vár a tábortól. Várja a kalandot, a tábortüzet és azt, hogy felavathatja az új hálózsákját. És azt is feljegyzi, amitől tart egy picit. Fél attól, hogy egyedül lesz, honvágy tör rá és magányosan fog telni a szünidő.
Mert Félix magányos kisfiú, az iskolában csúfolják és kinevetik. Minden egyes oldalon egyre jobban beleláthatunk a gyerek lelkébe. A szülőktől nem kap elegendő figyelmet, anyja állandóan dolgozik, az apukája sokat utazik.
Igaz, otthon szeretik, de nagyon keveset foglalkoznak vele, így az idősekhez fordul. A halott nagypapa képe végig jelen van, érezhető, hogy szeretetteljes, bensőséges kapcsolat volt köztük. A kisfiú folyton maga mellé képzeli őt, beszélgetnek egymással, így nem is csoda, hogy a kedvenc helye a nagypapa műhelye. Együtt dolgoznak a dosszién és ahogy telnek a napok, Félixet egyre jobban aggasztja ez a barát kérdés.
Végül elérkezik az indulás napja.

Evelien De Vlieger zseniálisan írja meg a folytatást, ugyanis nem mesél a táborban történtekről. A sztori hét nappal később folytatódik, amikor Félix megérkezik. A táskája pedig tele van kincsekkel és történetekkel. Magával hozott egy gomolyag véres ruhát, egy vizes zoknit, egy papírba csomagolt fogat, másfél pár gumicsizmát, egy fél pár szandált, ami nem az övé, egy kupacnyi homokot és egy kevés sódert.
Meg egy kavicsot!
A kavics egyik oldalán P, a másik oldalán F betű szerepel. (F = Félix, P = Péter)
Igen, megtörtént a csoda! Félixnek van egy barátja, aki hús-vér ember, és aki minden várakozást felülmúlt.

Nagyon tetszett a történet, engem megvett kilóra. Érdekes belegondolni, egy gyerek mennyit görcsölhet azon, hogy barátja legyen. Ez még nehezebb, ha kirekesztett és magányos. Félix pedig az, emellett nagyon kreatív kisfiú és hihetetlenül élénk a fantáziája.
A könyvhöz készült illusztrációt Wendy Panders készítette. Először fura volt, de ahogy lapoztam, rájöttem, hogy mennyire passzol és milyen erős egységet alkot az írással. Akárhányszor belenézek, mindig megakad a szemem egy-egy újabb - eddig fel nem fedezett - apró részleten. Érdekes utazás a Barátság-sziget körül, mindez egy gyerek szemével.

Én szerencsésnek érzem magam, mert 2 igazán jó barátom is van. Az egyik messze lakik tőlem, sajnos ritkán találkozunk egymással, de tudom, hogy ha gáz van, rá bármikor számíthatok. Az e-mail nem olyan, mintha átugranék hozzá és egy meleg tea mellett kidumálnánk a problémákat, de azért még ilyen távolságból is érzem, hogy itt van mellettem és érdekli, mi történik velem. Fontos nekem, remélem ezt érzi és tudja. A másik barátom a társam. Ő ismer a világon a legeslegjobban és őt szeretem a világon a legeslegjobban. (Meg a joghurtos Milkát, de azért ez nem ugyanaz.) Ő sem habozik "megmosni a fejem", ha szamárságot csinálok. De remélem, hogy ez fordítva is így van. Igyekszem!
Szóval a barátok fontosak, és ha már 1 embert a barátodnak tudhatsz, akkor gazdag vagy.

Félix történetét Alföldi Mari fordította magyar nyelvre és azt gondolom jól visszaadta ezt a könnyed, humoros elbeszélést. A regény 6-9 éveseknek íródott, ajánlott egyéni olvasásra is.
A saját példányomat köszönöm a Csimota Kiadónak. Az oldalukon belelapozhatsz a kiadványba és meg is rendelheted. KATT, ha kíváncsi lettél rá!

Kedvenc idézet:

Félix rajzol, nagypapa pedig véleményt mond. Aztán fordítva. Általában egyetértenek. Fontos, hogy a koponyacsont nagyon erős legyen, nehogy verekedés közben be tudják törni. A feje legyen jól forgatható, hogy jól halljon, ha az osztályban valamit odasúgsz neki. A homloklebenyben lesz egy új tekervény, amivel jól meg tudja gondolni, hogy neki van a legszuperebb barátja. Az ízlelőbimbókat védőréteggel kell ellátni, hogy meg tudja enni, amit te nem szeretsz. A csuklója legyen rugalmas, hogy könnyedén tudjon integetni. A térdízület kenése legyen alapos, hogy jól tudjon gólt rúgni. Jó, ha elég hosszú a karja, hogy bármikor át tudja karolni a válladat. És milyen legyen a csípője? Az úgy legyen beállítva, hogy tudjon Vivaldi Négy évszakjára táncolni.
- Vivaldi Négy évszakjára, nagypapa?
- Igen, kisfiam, hidd el nekem!

Kis idő múlva Félix átnézi a munkáját. Hű, de jó, gondolja. Teljesen olyan, mintha igazi lenne.
- Köszi, nagypapa!
- A kis dolgokra nagyon oda kell figyelni, kisfiam. Fontosak a részletek.
Félix szépen összehajtja a papírt, és a vázlatot beteszi a füzetébe.
Ez azért már valami.

A fejetetején torta

Van egy jelenet a könyvben, amikor Félix és az anyukája sütit sütnek. A kisfiú dönti el, hogy milyen édesség legyen, a választása a Fejetetején tortára esik. Méricskélnek, öntögetnek, kavargatnak és ahogyan ennek lennie kell, az egész konyha a feje tetejére áll. Olvasás közben élénken láttam magam előtt, ahogyan fesztelenül kevergetnek, viccelődnek egymással. 
Képletesen ez a süti tényleg olyan, mint egy jó barát. Mert egy lelki társ is képes a feje tetejére állítani az egész életedet.

Recept leírás egy az egyben a könyvből, stílszerűen fejre állítva. Jópofa, mi?

az_uj_barat_parfe_01.jpg

FIGYELEM! A fenti recept tesztelve, de azért némileg módosítottam rajta, hogy még tökéletesebb legyen. Szerintem az 1 bögre barna cukor RENGETEG! Egy fél bögrével borítottam bele a tortaformába, de még így is eléggé édes. A vaj mennyiségét szintén a felére csökkentettem, a többi belement a tésztába. Nyugi, elbírja és a vajtól csak még jobb az íze. Egyébként a tészta első osztályú, szerintem nagyon finom.
A cukormennyiség miatt javaslom, hogy olyan ananászkonzervet válassz, amely alacsony cukortartalmú, de a legjobb a cukormentes verzió.
Még sohasem készítettem ilyen fejetetején dolgot, de működik! Szépen ki lehet borítani a sütit a tepsiből, pedig tartottam tőle, hogy beleragad az egész. És ahogy a vaj és a kicsit megkaramellizálódott barna cukor lefolyik a tészta oldalán, az... hmmm.... mennyei!
Még annyit, hogy ha kapcsos formát használsz, kívülről tegyél rá alufóliát, hogy ne folyjon ki sütés közben a zsiradék.
Végezetül egy jó tanács: Hagyj a barátoknak is!fejetetejen_torta_04_1.jpgfejetetejen_torta_10_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr167849292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.