Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Nick Cutter: Mélység

Brutális brownie

2015. november 11. - KönyvParfé

melyseg_1.jpgElolvastam egy horror könyvet.
Igen.
Én.
Egy horrort!

Mostanában rengeteg gyerekkönyvet, meg csajos olvasnivalót vettem a kezembe, már az idejét sem tudom, mikor merültem bele valamilyen majrézós történetbe. Úgy éreztem, ideje egy kis kitérőnek. A két legutolsó hidegrázós élményem a Jurassic Park és Drakula gróf rémtettei, persze ez utóbbi inkább egy lájtos rémtörténet, horrorhoz vagy thrillerhez köze sincs. Stephen Kinget szeretem, bár az ő írásai közül a misztikus vonal jön be jobban, azok is eléggé megborzolgatják az idegeimet. Alapjában nem vagyok oda ezért a műfajért. Ha filmet kell választanom, biztosan messzire elkerülöm, helyette jöhetnek az idióta romantikus vackok, az akciók, na meg a sci-fik. Emlékszel még, hogy műfajismeret órán mit tanultunk a horrorról? Latin eredetű szó, azt jelenti, iszonyat, rémület. A főhős pedig mindig valamilyen borzalommal néz szembe. Nem hangzik valami bizalomgerjesztően, mi? Ehhez persze hozzájárulhat egy kis vér, néhány leszakadt testrész, imitt-amott pár belsőség, és a félelem. A félelem, ami fokozatosan körbevesz és pszichésen szép lassan hatni kezd rád. Kíváncsi voltam milyen lehet könyvben egy igazi, kőkemény horror. Vajon mennyire ijesztő?
Nick Cutter Mélység című könyvét Tillinger Zsófia fordításában október közepe óta olvashatja a hazai közönség. Én amatőr vagyok a témában, de miután a műfaj hozzáértői meg a laikusok is csupa jó kritikával illették, gondoltam, egy életem, egy halálom, lemerülök a Mariana-árokba!

Már a kezdés sem épp mókás. Képzelj el egy posztapokaliptikus világot, ahol az emberek felett átvette az irányítást a Kór. Ez egy különös betegség, képes leépíteni az embert testileg és mentálisan.
Szép lassan tesz tönkre. Először elkezdesz felejteni, nem ugrik be pár szó, vagy nem találod a kocsikulcsod. Később ezek az apró dolgok egyre komolyabbak lesznek, végül a tested egyszerűen elfelejt működni, elfelejtesz lélegezni és meghalsz. Gyógymód persze nincs, a kutatók értetlenül állnak a jelenség előtt.

De hirtelen megcsillan a remény! A Mariana-árok mélyén, tizenegyezer méterrel a Csendes-óceán alatt felfedeznek egy eddig ismeretlen anyagot, amiről az eddigi vizsgálatok kimutatták, képes meggyógyítani a betegségeket és a Kórt is legyőzi. Az ambrózia nevet kapja, mely a görög ambroszia szóból eredeztethető, jelentése annyit tesz "halhatatlanoké". Az óceán legmélyén felállítanak egy különleges laboratóriumot, a Trieste-t, ahol dr. Clayton Nelson, dr. Cooper Westlake és dr. Hugo Toy tanulmányozza ezt az új csodát. Ám hamarosan megszakad velük a kapcsolat. Ekkor lép a képbe Clayton öccse, Luke Nelson és Alice Sykes őrnagy, akik leereszkednek a mélybe, hogy kiderítsék, mi történt. Már a merülés alatt folyamatosan jönnek a baljós jelek, de amit lent tapasztalnak, az felülmúl minden képzeletet. 

A fő-főszereplő Luke, aki állatorvosként dolgozik és testvérével már nyolc éve nem tartják a kapcsolatot, mégis vállalkozik erre a küldetésre. Eközben végig meg kell küzdenie saját démonaival. Gyerekkora korántsem nevezhető felhőtlennek, az anyja kegyetlenkedései után a felnőtt kor sem hoz megváltást. Kisfia rejtélyes módon eltűnik, a házassága pedig darabokra hullik. A történetben ezek az események folyamatosan jelen vannak. Luke visszaemlékszik, újra és újra átéli a borzalmakat, míg szép lassan el nem kezd bomlani az agya.  Jönnek a hallucinációk, a rémálmok, melyeket a legedzettebb elme sem képes feldolgozni.

Érdekes, hogy a regény nem a Kórra éleződik ki, hanem a víz alatti borzalmakra. Nem bántam volna, ha a felszíni eseményekről több infót kapok. Cutter rendesen megvezetett, mert a sztori elején meggyőződésem volt, hogy a Kórral lesz valami (eddiginél is nagyobb) gikszer. Az összes horrorra jellemző klisé megtalálható benne, mégis folyamatosan nőtt bennem is a nyomás lapozás közben. Elég könnyen el tudtam képzelni a szitut. Tizenegyezer méternyi víz a fejem felett, az ennek megfelelő víznyomás, körülöttem csak a sötét óceán, és a bezártság érzése… Semmi pénzért nem vállalnám be ezt a kis vízi kalandot.

Kijelenthetem, hogy a horror/thriller nem lesz a kedvencem. Az persze nem az író hibája, hogy túl élénk a fantáziám. Jól van na! Cidri Mókus vagyok és nincs gyomrom ehhez. Épp Halloween napján fejeztem be a regényt, így már volt egy borús alaphangulatom. Ehhez párosult, hogy egyedül voltam a lakásban és lehúzott redőnyök mellett, a takaró alatt bújtam és izgultam végig a történet befejezését. A szél fújt kint, fura kattogások hallatszottak az ajtó felől, én meg egyre jobban kikészültem. A regénnyel már majdnem végeztem, amikor a lámpa is elkezdett sercegni, ekkor megfogadtam, hogy amíg haza nem ér valaki, ki nem teszem a lábam a szobából. Még mosdóba menni sem voltam hajlandó! Orromig húztam a puha takarót és reméltem, hogy egyik sarokban sem lesnek rám fügebábok…
Azt hiszem, ez bizonyíték arra, hogy jó könyv. Totál begyulladtam. De hát ez volt a lényeg, nem?

A könyvről még annyit, hogy őrült módon olvasatja magát. Azon kaptam magam, hogy a könyvmolyok szokásos mantráit ismételgetem.
- Na még egy oldalt!
- Már csak pár lap van a következő fejezetig.
- A következő fejezet rövid, belekezdek.
- Vááá! Ez pont egy izgalmas rész, nem hagyhatom abba pont itt!

Egy biztos, ha Nick Cutternek új könyve jelenik meg, arra ráteszem a mancsom. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet ezt még jobban fokozni, meg persze az idegeimet is edzenem kell… Kezdő lépésként, majd napsütésben kezdek neki az olvasásnak és csokit majszolok közben. Abból baj nem lehet. 

+1 érdekesség a végére: Nick Cutter csak egy írói álnév, az igazi Craig Davidson. A korábban megjelent Rozsda és csont című novelláskötetéből film is készült, melyet Jacques Audiard rendezett. 

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak. Ha szereted a horrort, nem vagy ijedős és szívesen olvasnál egy víz alatt játszódó, vérfagyasztóan félelmetes történetet, akkor KATT ide és rendeld meg. Garantáltam ideglelős élményben lesz részed!

Kedvenc idézetek:

A nő előrehajolt az ülésen, és közel tolta az arcát Luke-hoz.
- Leheljen rám!
- Mi?
- Azt mondom, hogy leheljen rám. Gyerünk, ne kéresse magát!
Luke engedelmeskedett – túlságosan megdöbbentette a kérés ahhoz, hogy visszautasítsa. Al beleszimatolt.
- Rendben, jó lesz. Nincs rosszabb, mint összezárva lenni egy rossz leheletű fickóval négy órán át.
Luke már kuncogva fújta ki a levegőt.
- Van Tic Tac a táskámban.
Alice rákacsintott.
- Még jobb.
Ha le kell merülnöm tizenegy kilométerrel a vízfelszín alá – gondolta Luke -, akkor ez az Alice Sykes ugyanolyan jó társaság, mint bárki más.

Nem ugyanaz a víz itt lent.
A víz, ami kifolyik a mosócsapból vagy bugyog a játszóterek szökőkútjain. Kádakat és medencéket tölt meg, na és persze az óceánt – azonban egy bizonyos mélységben a víz sorompóként választja el az ember mindattól, amire emlékszik, amiről azt hiszi, ismeri.
Csapdába kerül benne, a játékszerévé válik.
Az összpontosítás szétmállik. A gondolatok megváltoznak. A nyomás.
A nyomás.
A lélek nem tud vele mit kezdeni. Nem is kellene, hogy tudjon.
Az embert nem erre alkották. Megvan az oka, hogy nem él itt lent semmi.
Vagy legalábbis semminek sem szabadna.

Brutális brownie

A regény kihozta belőlem a félelmet és a borzongást. Az ilyen témájú könyvekhez valamilyen sötét, sűrű, nehéz és tömény édességet képzelek el. Ha egy kicsit ragacsos, az külön bónusz! A brownie jó választás, nem? Ha felszeleteled, olyan, mint a tenger felszín alatti sötétje. Általában vaníliafagyit adok mellé, most mascarpone krémmel tálaltam. A vizet, a kékre színezett krém jelképezi, próbáltam hullámos mintát adni neki. A sütibe horror mennyiségű cukor van, és a mascarponébe csöpögtetett kék ételszínezék mennyisége is ijesztő. De az íze brutál. A recept nem saját, a mindmegette.hu-n akadtam rá.  Az viszont tuti, hogy eddig ez a legjobb brownie recept, amit valaha otthon kipróbáltam. Ha az izgalmakat nem is, ezt bizony bírta a gyomrom, mert amikor valamilyen borzongatót olvasok, kell valamilyen szupercukros finomság.melyseg_06.jpgHozzávalók:

  • 26 dkg étcsokoládé
  • 10 dkg vaj
  • 4 tojás
  • 30 dkg cukor
  • 14 dkg liszt
  • 10 dkg dió (Az eredeti recept durvára darabolva írja, én megdarálva tettem bele.)

Krém:

  • 2 dl habtejszín
  • 25 dkg mascarpone
  • 2 evőkanál porcukor
  • kék ételfesték 

Az étcsokit beletördelem egy lábasba, hozzákockázom a vajat és gőz fölött egyneművé olvasztom az egészet. Langyosra hűtöm, majd belekeverem a szobahőmérsékletű tojásokat és a kimért cukrot. Jó alaposan összekeverem, majd mehet bele a liszt, végül a darált dió. Egy kisebb tepsit sütőpapírral kibélelek és beleöntöm a csokis masszát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 18-20 perc alatt megsütöm. Nem kell neki több idő, az a lényeg, hogy a belseje egy kicsit ragacsos maradjon, hiszen hűlés közben szilárdulni fog egy picit. Langyosra hűtve könnyen szeletelhető.

A krémhez kemény habbá verem a tejszínhabot, bele mehet a porcukor, a mascarpone, majd szép simára dolgozom az egészet. (Nem teszek több cukrot hozzá, mert a brownie elég édes. Ha nagyon édesszájú vagy, ízesítsd bővebben.) A krém 1/3-át külön veszem és kék ételfestéket csepegtetek bele. A fehéren maradt részt rákenem a felkockázott sütikre, majd mehet rá a kék színű. Épp csak egy keveset teszek a tetejére, majd egy hurkapálcával körkörös mozdulatokkal összeforgatom a két színt.

Tudom, sokan kiborulnak az ételfestéktől és szerintem soha nem fogom lemosni magamról, hogy mindenbe ezt használom otthon... de a móka kedvéért egyszer-egyszer ki lehet próbálni. Ennyi igazán belefér. Ha viszont végképp stornózod, a brownie-t azért próbáld ki és egyél mellé fehér mascarpone krémet, vagy vaníliafagyit.melyseg_22.jpgmelyseg_23.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr48043880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Ann 2015.11.13. 12:38:15

Húú, imádom a brownie-t, és a kék krém rajta nagy ötlet! :)

Anna Ann 2015.11.13. 12:42:14

Azt hiszem, a könyv is vonz, de jövőhét vasárnapra meg van már, hogy mi lesz a süti. Köszönöm! :)

KönyvParfé 2015.11.19. 11:28:44

@Anna Ann: Csak akkor olvasd, ha bírja a gyomrod. Jó kis biohorror! :D

Anna Ann 2015.11.20. 08:28:49

@KönyvParfé: Elvileg bírja, de köszönöm a figyelmeztetést :)

Kacsura 2015.12.11. 13:51:27

A könyv vacak. Én imádok olvasni, mondhatni bármit, vagy majdnem bármit, és nem sokszor bántam meg, ha megvettem egy könyvet. Nos, ez azon kevés alkalmak egyike.

Ha valaki izgalmasat akar, mondhatni félelmeteset, akkor ajánlom John Connolly-t. Neki fantasztikusan jó stílusa van, az ő könyveit tényleg falni lehet.

A Mélység nem csak hogy nem unalmas (néhány gyomorforgató részt van csak benne), de egyszerűen az író nem jól ír.

KönyvParfé 2015.12.11. 14:04:11

@Kacsura: Igen, a goodreads-en olvasgatva is azt láttam, hogy ez a könyv eléggé megosztja az embereket. Én ritkán olvasok ehhez hasonló könyveket, így nem tudom, hogy ez ebben a kategóriában milyennek számít. Nem lett a kedvencem, viszont nem is mondanám rossznak. Köszi az ajánlást, John Connolly-val megpróbálkozom. A végén meg ki tudja? Akár meg is szerethetem a horrort/thrillert. Köszi!