Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Lauren Child: Sohadesoha nem eszem paradicsomot

Kilövellő vulkán, avagy a krumplipüré dicsérete

2015. július 29. - KönyvParfé

sohadesoha_nem_eszem_paradicsomot_1.jpgLauren Child Charlie és Lola sorozata 2000-ben indult Angliából. I Will Not Ever Never Eat a Tomato címen jelent meg, mely akkora tetszést aratott a gyerekek körében, hogy a könyvekből rajzfilmsorozatot készítettek. Magyarországon eddig két kötet jelent meg a Csimota Gyerekkiadó jóvoltából. Az egyik a már fent említett Sohadesoha nem eszem paradicsomot, a másik pedig a Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! A képről már biztosan kitaláltad, hogy a paradicsomos könyvet hoztam. Ez azoknak a szülőknek lehet segítség, ahol a lurkók nem esznek meg semmit. Előfordulhat, hogy a gyerek étvágytalan, vagy valóban nem szereti a táljára kiporciózott ételt. Aranyszabály, hogy semmit sem szabad erőltetni, mert ezzel csak rontunk a helyzeten. Ne legyenek nagy elvárásaink, és attól sem kell megijedni, ha a gyerkőc nem eszik hatalmas adagokat. Egy gyerek pocakja kisebb, nem fér bele annyi, mint a felnőttek bendőjébe, ezért soha ne dorgáljuk meg azért, mert hagyott a tányéron valamit. A dackorszak normális, Te is, én is keresztül estünk már ezen. A gyerek ízlése is folyamatosan változik, ezért ne lepődjünk meg, ha egyik nap két pofára tömi a brokkolit, míg másnap a fejünkhöz vágja. A lényeg, hogy ne erőltessünk semmit. Ilyenkor bizony kell egy hatalmas adag… türelem! Jön a dac és ezek a kis hálátlanok kóstolás nélkül dobják a padlóra a sütőtökpürét, felhúzott orral mondanak nemet a nyers zöldségekre és ordítást vált ki egy kis merőkanál főzelék is. Anyák és apák hiába járják el a spenóttáncot, szemük fénye csak azt látja, hogy az a fura színű lötyi a tál alján nem túl bizalomgerjesztő. Jókat derülünk, ha ezt filmekben vagy vicces reklámokban látjuk. De mit csináljunk éles helyzetben? Ilyenkor bizony kell egy pici leleményesség és huncutság.

Legyen játék az étkezés, hogy könnyebben menjen az evés. Erre a szituációra építkezik ez a könyv is. A sorozat főszereplője két testvér, Lola és Charlie. Charlie hét éves, míg Lola öt. Néha a nagyobb tesónak kell vigyáznia a kicsire, ilyenkor a szülők arra kérik, adjon vacsorát a huginak. Igen ám, de ez korán sem könnyű feladat, mert Lola nagyon válogatós. Nem eszi meg a répát, mert az a nyulaknak való és a borsó is tiltólistás, mert túl kicsi és túl zöld. Nem szereti a krumplit, a gombát, a spagettit, a tojást, a virslit, a karfiolt, a káposztát, a babot, a banánt, a narancsot, az almát, a rizst, a sajtot és a halrudacskákat. De amit biztosan sohadesoha nem eszik meg, az a paradicsom. Charlie-nak muszáj valamilyen trükkhöz folyamodnia, mert ugye enni azért kell valamit! Miután Lola kijelenti, hogy a fent említett dolgokat nem hajlandó elfogyasztani, Charlie megnyugtatja:

Micsoda szerencse! Ugyanis ilyesmit mi nem tartunk itthon.

Lola kétkedve nézi a répát, mely most már nem is répa, hanem jupiteri ropogtató. A zöldborsó zöldföldi zöldbigyó lesz, mert a bigyók zöldből vannak és az égből potyogtak le; a halrudacskák pedig tengeri rágcsává avanzsálnak, mert a mélyvízi áruházból hozták őket és ezek a sellők kedvencei. Nekem legjobban a krumplipüré elnevezése tetszik, mert az nem más, mint a Fuji vulkán csúcsáról szüretelt felhőhab. Lola annyira izgatott lesz, hogy ezeket az egzotikus vagy vicces elnevezésű ételeket megkóstolja, majd el is tüntetni. Rájön, hogy a felhőhab finom, a répa is ehető és a zöldborsó sem az ellensége.

A történet igazán aranyos, de azért ejtsünk szót az illusztrációról. Az írónő saját maga készítette a könyv rajzait. Először furának tűnhet, mert a képeket akár egy 4-5 éves gyerek is kreálhatta volna. A borító képe sem a legjobb, a testvérpár szemeit inkább félelmetesnek, mint kedvesnek mondanám. A címlapra nyomtatott hatalmas, pixeles paradicsommal sem sikerült megbarátkoznom. De a 3-6 éves gyerekek szeretik és ez a lényeg. Az elgondolás jópofa és nem véletlenül lett Kate Greenaway-érem és a Norfolki Gyerekkönyv-díj nyertese.

Ha nálatok is gondot okoz az evés és kedvet kaptál a könyvhöz, ITT belelapozhatsz és meg is rendelheted!

Kedvenc idézet:

Most kivételesen nem idézetet hoztam. A bevezetőm elején már írtam, hogy a Charlie és Lola könyvek Angliában a mai napig tarolnak és mese sorozattá nőtte ki magát. Sajnos ez nálunk nem látható, de a neten azért megnézheted a részeket. Angol nyelvű, de egyszerű. A gyerekek is megértik és nem csak vicces, de kitűnő a kisebbeknek nyelvtanuláshoz. Meg a nagyobbaknak is.

Kilövellő vulkán, avagy a krumplipüré dicsérete

Már annyit dumáltam arról, hogy milyen jó, amikor az evésbe egy kis játékot csempészünk. A könyvben a kedvenc részem a Fuji vulkán, így arra gondoltam, elkészítem krumplipüréből. De hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, lávát kilövellő vulkánná változtattam. Ehhez paradicsomszószt használtam.

vulkan_07.jpg

Hozzávalók:

A paradicsomszószhoz:

  • 1 üveges paradicsomsűrítmény
  • 4 csapott evőkanál liszt
  • 5 evőkanál olaj
  • cukor

A püréhez:

  • krumpli
  • víz
  • vaj
  • tej

A krumplipüré elkészítését nem igazán taglalnám. A lényeg, hogy a krumplit megpucolom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Amikor már elég puha, akkor leveszem a tűzről, leöntöm róla a vizet és 5 percig fedő alatt pihentetem, majd összetöröm. Ezután mehet bele a szobahőmérsékletű vaj és a tej. Arányokat nem szeretnék írni, mert annyi mindentől függ, hogy mennyi vaj és tej kell a pürébe, hiszen már a burgonya fajtája is más-más. A Krumplipüré Készítő Nagykönyv azt írja, hogy személyenként 20 dkg burival kell számolni és vajból 3-5 dkg, míg tejből 4-6 kanálnyi legyen. A KKN is tévedhet, érdemes folyamatosan kóstolni, fűszerezni. Tehetsz bele borsot, szerecsendiót, fokhagymát, pirított hagymát. Ez már tényleg csak ízlés dolga, és függ az otthon talált extráktól is. 

Akkor jöjjön a paradicsomszósz. Először a lisztből és olajból világos rántást készítek. Kicsit hűtöm, majd beleöntöm a paradicsomsűrítményt és kétszeres mennyiségű vizet adok hozzá. Ízlés szerint sózom, cukrozom, majd összeforralom az egészet. Rettenetesen egyszerű és még finom is. Fogok egy tányért, rálapátolok egy halom krumplipürét és egy kanál segítségével hegyet formázok belőle. A csúcsába egy kisebb üreget vájok és beleöntök egy kevés paradicsomszószt. Hagyom, hogy lefolyjon a pürétömb oldalán, így olyan lesz, mintha épp kitörne a láva. Fogom a villám/kanalam és belapátolom az egész tányér vulkánt. Fincsi!

vulkan_08.jpg

vulkan_03.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr497632562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.