Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

James Frey: Endgame – Toborzás

A Stonehenge nem piskóta!

2015. július 16. - KönyvParfé

endgame_1.jpg

Barátok és ismerősök a fejemre koppintottak. "Mostanában annyi gyerekkönyvet olvasol. Írj valami másról is! Hol marad a fantasy, a krimi vagy a romantika?" Nesze nektek! Most egy kicsit másféle könyvet hoztam. Hiszen végül is az a fő cél, hogy mindenki megtalálja a saját szájízének megfelelő olvasnivalót.  

A Végjáték elkezdődött. A jövőnk még íratlan. A mi jövőnk a ti jövőtök. Ami lesz, az lesz.

Ezekkel a szavakkal indul a regény. Nos, a világvégének eljövetelét, a Föld elpusztulását már sokan, sokféleképpen megjósolták. Rengeteg magyarázat, teória született arról is, hogyan születtek azok az építmények a Földön, melyek keletkezéséről semmi biztosat nem tudunk. Ilyenek a piramisok, a Stonehenge, a Cseréphadsereg, vagy akár a Göbekli Tepe. Ezért is különleges James Frey Endgame című könyve, mert ezt a két elméletet ötvözve, egy igazán zseniális és pörgős történetet hozott össze. Az Endgame első része, a Toborzás megpróbál magyarázatot adni ezekre a kérdésekre. Ez is egy teória, összeesküvés elmélet és ősi mondák egyvelege. Neked csupán azt kell eldöntened, hogy hiszel-e benne, vagy sem. Vajon van igazságalapja?

A sztori a következő. A Végjátékról mindig is tudtak az emberek és évszázadok óta felkészülve várták a jelet, hogy megtörténjen. Pontosítok! Nem minden ember, csupán 12 család, akik a kiválasztott vérvonalhoz tartoznak. Ők a Játékosok családjai. Ezek a játékosok 13 évesnél nem lehetnek fiatalabbak és 20 évesnél nem lehetnek idősebbek. Fiúk, lányok vegyesen készülnek a megmérettetésre. Egyikük sem rendelkezik természetfeletti képességekkel, viszont a legtöbben, születésük óta már arra készülnek, hogy részt vegyenek a Toborzáson, ezért keményen kellett edzeniük, tanulniuk. Bírniuk kell a fizikai fájdalmat, de ezek mellett bölcsnek, agyafúrtnak, gátlástalannak és kegyetlennek kell lenniük. Így vannak 12-en. Arra születtek, hogy megmérkőzzenek egymással. Ezért amikor eljön az idő és minden játékos megtapasztalja a becsapódó meteorok erejét, szembenéznek a pusztulással, útra kelnek és ezzel megkezdődik a Végjáték. A cél a következő: megmenteni a népüket és megmenteni a Földet. De ezt ne úgy képzeld el, hogy egy arénában élet-halál harcot vívnak! Különböző rejtvényeket kell megoldaniuk, a megfejtések pedig nehezek. A szereplőkkel számos várost és országot végigjárunk, eközben megismerkedünk más kultúrákkal, és olyan titokzatos régészeti csodákkal, melyekre az emberiség nem talál magyarázatot.

Frey sokszor realisztikusan ábrázol. A sztori egyszerre hihetetlen és hihető, izgalmas, kegyetlen és mégis tanít. Igen, tanít! Méghozzá arra, hogy az ember milyen pici pötty a világegyetemben, és hogy még mennyit kell fejlődnünk, tanulnunk. Összességében jó kis posztapokaliptikus regény, nekem nagyon tetszett. Mostanában nem szűkölködünk hasonló történetekben, divatba jöttek a disztópikus trilógiák. De Frey könyve egy kicsit mégis kirí közülük, hisz már stílusában is egy letisztult, rizsától mentes leírást kapunk. Egy percig sem lankad a figyelmed olvasás közben, erről gondoskodnak az akciódús jelenetek és a kicsit Battle Royal érzet.

A regény külföldön elég nagy promót kapott, így furcsa, hogy hazánkban nem kapták fel annyira. A könyv tele van kódokkal, rejtett információval, képekkel és beszámozott idézetekkel. Ha jól okoskodsz, ezek segítségével Te is nyerhetsz. A megfejtések korántsem egyszerűek, de ha ügyes vagy és kitartó, jól beszélsz angolul és érdekelnek az ősi kultúrák, akkor nevezz be. Így akár a tiéd lehet az 500.000 dollár, melyet virtuálisan is megnézhetsz a neten. Ez nem vicc, véresen komoly! Minden szükséges információt megtalálsz a könyv hátuljában és az Endgame hivatalos weboldalán. Good Luck!

Kedvenc idézet:

Amit a világon senki sem tud biztosan:
A gízai piramisok.
A Nazca-vonalak.
A Moai-csoport.

Stonehenge.

A Szfinx.
Machu Picchu.
Göbekli Tepe.
A carnaci kősorok.
Aramu Muru.
Ur-Nammu zikkurátja.
Teotihuacan.

Angkorvat.
Puma Punku.
A Cseréphadsereg.

A meroéi piramisok.
Sacsayhuamán.
A zambujeirói Nagy Dolmen.

A világon senki sem tudja.
De valaki, valami, valahol igenis tudja...

 A Stonehenge nem piskóta!

Mint ahogyan a fenti idézetből is látszik, rengeteg olyan megmagyarázhatatlan csoda van a világban, melyről csak találgathatunk, hogyan is készültek, hogyan is kerültek a Földre. Valódi csodák ezek, csuda izgalmas misztériumokkal. A misztikus dolgokról jut eszembe... Ettél már valaha megalit építményegyüttest? Szerettem volna megformázni a Stonehenge-et. Ahogy a képeken is látszik, ez most nem sikerült. :) Ha valaki esetleg kedvet kapna hozzá, akkor várom a fényképeket. Mások talán ügyesebbek lesznek nálam. Csokis szószt főztem a bögrés sütihez, kicsit utalva a menzás csokis piskóta rejtélyéhez, mely mindenkit visszavisz a pattanásos kamaszkori időkbe. A kakaós cucc a recept szerint elronthatatlan... azért kavarás közben maradtak bennem kétségek.

hegy_03.jpg

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 1 pohár joghurt
  • 1 pohár olaj
  • 2 pohár cukor
  • 3 tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 3 pohár liszt

A csokiöntethez:

  • 20 dkg margarin
  • 3 evőkanál kakaópor
  • 2-3 evőkanál cukor (ízlés szerint)
  • 9 dl tej
  • 2 púpos evőkanál finomliszt

A tészta végtelenül egyszerű. Előveszek egy nagyobb tálat, és minden hozzávalót a joghurtos pohárral mérve beleöntök. Először belemegy a joghurt, az olaj, a tojás és a cukor. Ezt jó alaposan összekeverem, majd apránként hozzáadom a sütőporos lisztet. Egy közepes méretű tepsit kivajazok és egy kanál lisztet szórok bele. Szépen belesimítom a nyers tésztát és 180 °C-on 35-40 perc alatt készre sütöm az egészet. 

Közben elkészítem a csokiöntetet. Felmelegítem egy edényben a margarint. Hozzáadom a kakaóport, a cukrot és a lisztet. Jó alaposan összekeverem, ne legyen csomós. Hozzáöntöm a tejet és addig keverem, a tűz fölött míg szépen be nem sűrűsödik az egész.

+ 1 jó tanács! Hagyni kell langyosra hűlni a tésztát, amit én nem tettem meg, így az egész épületegyüttesem morzsás lett, és a csokis rész is hagy némi kívánnivalót maga után. Tagadhatatlan, ronda lett. Viszont finom! Anyám, de szörnyen néz ki! :)

hegy_05.jpg

Kicsit elkeseredtem, ezért előszedtem a titkos nápolyis készleteket... Na, erre varrjál gombot!

hegy_15.jpghegy_20.jpg

hegy_16.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr607590456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Ann 2015.07.16. 11:58:49

Egyik kedvenc édességem volt :) Egyszerű és finom.

KönyvParfé 2015.07.16. 12:27:59

De jó, hogy benéztél hozzám! :) Finomnak finom volt, de küllemre nem igazán meggyőző! :) Holnap péntek. Már várom a Te bejegyzésedet is!

KönyvParfé 2015.07.22. 15:49:42

:))) Szerinted? Csakis csokiszósz lehet, nem? :)))