Egyél velem könyvet!

KönyvParfé


David Baddiel: Tökéletes ​szülő kerestetik

James Bond partifalatok

2017. július 25. - KönyvParfé

james_bond.jpgMég akkor is, ha nem akarjuk bevallani, mindannyiunknak volt olyan korszak az életében, amikor azt kívántuk, bárcsak máshová születtünk volna. Az én szüleim is utálatosak voltak, ezt akkor éreztem leginkább, amikor elküldtek az esti mese után aludni, vagy arra kényszerítettek, hogy szakadó hóesésben viseljem a kötött sapkám és a kétujjas kesztyűm. Ó, hogy mennyire utáltam ezeket hordani! Arra vártam, hogy végre felnőtt lehessek, és azt csinálhassak, amit én akarok. David Baddiel Tökéletes szülő kerestetik című ifjúsági regénye arra keresi a választ, milyennek kell lennie a megfelelő anyának és apának. Egyáltalán létezik tökéletes szülő?

Tovább

John Corey Whaley: Nagyon ​logikátlan barátság

Cheddar sajtos burgonyagolyók

2016. december 17. - KönyvParfé

logikatlan_baratsag.jpgJohn Corey Whaley a Kobak című regényével lett ismert hazánkban, most pedig megérkezett új könyve, a Nagyon logikátlan barátság, amely a Maxim Kiadó gondozásában jelent meg. Ha már eleged van a sulis románcokból, meg a szokásos szerelmi szálas történetekből, akkor ezzel érdemes lesz próbálkoznod. Egy realisztikus young adultról van szó, és ahogy a szerzőtől már megszokhattuk, most is egy érdekes témát dolgozott fel, és szerethető karaktereket alkotott.

Tovább

Alan Bradley: Amikor ​a csontok suttognak… (Flavia de Luce rejtélyei 5.)

Fokhagymás "csontok" paradicsomos mártogatóssal

2016. október 07. - KönyvParfé

amikor_a_csontok_suttognak.jpgAdam Bradley Flavia de Luce rejtélyei című sorozatával eddig csak szemezgettem a könyvesboltokban, de most végre a kezeim közé kaparintottam a most megjelent ötödik részét. Kicsit féltem tőle, mert nem tudtam, mennyire kell képben lennem az előzményekkel, szerencsére sikerült követnem a történetet. (Azért ha még nem olvastál Flaviáról, akkor kezd az első résszel, mert úgy az igazi. Ezt én is pótolni fogom.) Nos, ha csak a kötetek borítóját nézed, akkor is láthatod, hogy ez nem egy szokványos ifjúsági regény. Mindegyiken megjelenik a kotnyeles főszereplőnk Flavia, aki engem egy kicsit az Addams Familyből Wednesday Addamsre emlékeztet. Hosszú, sötét haja varkocsba kötve, fekete ruhában és fekete-fehér, csíkos harisnyában látható, amolyan fura, kissé különc tizenéves lány benyomását keltve, ezzel is erősítve a kicsit sötét, gótos hatást. A most megjelent rész borítóján természetesen megint feltűnik, ám mellette egy bizarr, gázmaszkos ember is helyet kap. A címéről már ne is beszéljek! Amikor a csontok suttognak… Bevallom, félve kezdtem bele, de sikerült minden várakozásomat felülmúlnia. Egyszerűen imádtam!

Tovább

G. Szász Ilona - Szegedi Katalin: A Mindentvarró Tű

Anyukám sajtos pogácsa receptje

2016. január 26. - KönyvParfé

a_mindentvarro_tu.jpgEgy tavalyi bejegyzésemben már olvashattál G. Szász Ilona és Szegedi Katalin mesekönyvéről, az Álomszövő Penduláról. Nekem hatalmas kedvenc lett, mert szerintem a mese és az illusztrációk nagyszerűen kiegészítik egymást és valóban szemet gyönyörködtető, csodás kiadvány. Már egy ideje fent figyel a polcomon a páros előző munkája, A Mintentvarró Tű, így arra gondoltam, ehhez is készítek valami finomat! Ha a borítóra pillantasz, láthatod, hogy nem mindennapi mesekönyv. Különös hangulata van, mondhatni nosztalgikus. A régi korokat idézi a színeivel, a megsárgult fotókkal és az öreg varrógéppel, meg a gyöngyházas gombokkal. Lapozgatás közben azért sokszor elgondolkodtam azon, vajon gyerekkönyvet tartok-e a kezemben, vagy egy mesekönyvet felnőtteknek. A Szegedi Katalinra jellemző pöttyös minta vissza-visszaköszön a lapokon, az pedig, hogy már a borítón is megjelenik,  csak hab a tortán. De nézzük is, miről szól!

Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében, a Borostyán utca egyik színes házában élt Málika, a híres varrókisasszony…

Tovább

Caroline Pedler – Steve Smallman: Ugye nincsenek szörnyek?

Sós szörny keksz

2015. március 04. - KönyvParfé

ugye_nincsenek_szornyek.jpgValaki azt mondta, hogy ha egy kisgyerek elkezd félni a sötéttől, az azt jelenti, hogy fejlődik a képzelete. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én képzeletem akkor folyamatosan fejlődik. Nem igazán szeretek sötétben lenni, kiskoromban pedig még ijedősebb voltam. Gyerekszemmel azt gondoltam, hogy a sötétség elrejt, elfed dolgokat. Ezért is volt könnyű elképzelni, hogy szörnyek, mumusok és más ijesztő lények jöhetnek elő az ágyam alól, vagy a szekrény mögül. Gondolj csak bele! Micsoda alakja van egy állólámpának a sötétben! És még nem is beszéltem a vállfára akasztott fehér ünneplős blúzról, ami a komód oldalán lógott néha. Pont úgy nézett ki, mint egy felém repülő szellem. Brrrr! 

Tovább