Az elmúlás, a halál az élet természetes velejárója. Azt mondják, ha egy szerettünket elveszítjük, véglegesen búcsúzunk tőle. Mégis, amikor kimegyünk a temetőbe, virágot viszünk a sírokra, gyertyát gyújtunk és beszélünk a halottainkhoz, közel érezzük őket magunkhoz. A gyászt mindenki másképp dolgozza fel, ha gyerek is van a családban, talán még nehezebb átvészelni ezt az időszakot. Vannak akik kérdeznek, tudni akarják, hogy mi lesz ezután; mások bezárkóznak, nem akarnak beszélni az érzéseikről. A szülőknek fokozottan kell figyelniük rájuk, és támogatniuk kell őket abban, hogy könnyebben tudják megélni a gyászt és feldolgozni a veszteséget. A gyermek- és ifjúsági irodalomban már szép számmal találni olyan könyveket, melyek a halál és az elmúlás témájával foglalkoznak. Rosemarie Eichinger Esznek-e a halottak epertortát? című kisregényének témája szintén e köré épül, történetét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták.

A tizenkét éves Emma édesanyja korán meghalt, a kislány azóta apjával él egy kis faluban, egy pici, temető melletti házban. Az apa sírásó, és amolyan temetői mindenes - gondozza a sírokat és rendben tartja a kertet is. Emma minden szabad percét a sírok között tölti, sokat elmélkedik a halálról. Sokat is tud róla és érdekli más kultúrák temetési szokásai is. Gyakorlatilag a téma megszállottja, és egy két lábon járó lexikon.
A temetőben beszél az elhunytakhoz, és történeteket talál ki róluk, melyeket egy naplóban vezet. Az iskolában furának tartják, barátai nincsenek, egészen addig, míg egy nap nem találkozik Peterrel a temetőben. Peter ugyanabban az iskolában tanul, mint ő, csak egy osztállyal feljebb. Nemrégiben elvesztette ikertestvérét, Martint, aki leesett a garázs tetejéről és azonnal meghalt. Peter szüleit annyira megviselik a történtek, hogy nem figyelnek a fiukra, az otthoni légkör pedig egyre elviselhetetlenebb, ezért a fiú mindennap órákat tölt a temetőben. Emma egy nap odamegy hozzá, és megpróbálja kirángatni a letargiából, végül úgy dönt, szülinapja alkalmából tortázni viszi a fiút. S ha már betértek a híres Stravinsky cukrászdába, vesznek Martinnak is egy szelet süteményt. A sütit kiviszik a temetőbe, megeszik az édességeket és mindenféléről beszélgetnek. Egy idő után egyre több időt töltenek együtt, és kezdik megkedvelni egymást, végül lassan barátokká válnak és mindketten megtalálják a kiutat a temetőből az életbe.
De egy kis csavar azért van a történetben, ugyanis miközben Peternek meg kell birkóznia bátyja elvesztésével, Emmának Therese Funk miatt fáj a feje. A nő a gyámügyről érkezik hozzájuk, miután apját feljelentette valaki "Kiskorú gondatlan veszélyeztetése miatt". Funk kisasszony egyáltalán nem szimpatikus a kislánynak, és azt sem érti, édesapja miért pirul el annyiszor, amikor beszélgetnek...

Rosemarie Eichinger komoly témát választott, s mindezt nagyon újszerűen ültette át ebbe a könyvbe. Az írónő szórakoztató könnyedséggel és sok érdekességgel mesél arról, amely első pillanatban nehéz dolognak tűnhet.
Emma és Peter is elvesztett valakit, igaz a fiú fájdalma még nagyon friss. A könyvben lévő felnőttek is küzdenek a veszteség ellen, Emma apja egyedülálló szülő, Peter szülei pedig nemrégiben elhunyt fiukat gyászolják.
Már az a tény, hogy egy szülő megéli a gyermeke halálát, borzalmas. De az, amikor egy ikertestvér egyik felével történik a tragédia, és ránézve mindig az elvesztett fiút juttatja eszükbe, szerintem ez különösen kegyetlen dolog. Ezzel persze Peter is tisztában van.

Emma igazi lázadó, mindenről megvan a véleménye, karakán kislány. Azonnal megragadja az olvasók szimpátiáját, és nagyon vicces, amikor beleolvashatunk a gondolataiba. Peter félénk, szótlan típus, gyakorlatilag Emma teljes ellentéte. Azért szerettem nagyon az ő karakterét, mert azt sugallja ezzel az írónő, hogy a fiúk is érezhetnek és gyászolhatnak. És ezzel nincs semmi probléma, sőt!

Rövid, ugyanakkor eléggé szokatlan és humoros könyv, amelyben a halál, a gyász és a barátság egyesül, és mindezek mellett érdekes információkat is kapunk különböző kultúrák temetkezési szokásairól is. 
Jól szedett, könnyen olvasható, a téma miatt 10 éven felülieknek ajánlott!

Kedvenc idézetek:

- Komolyan ez lesz a vacsora? Céklaleves?
Kérdezni is kár volt. Az apja mindig komolyan beszél, ha ételről van szó.
- A cékla nagyon egészséges. Vasat csinál - világosítja fel a lányát Severin Blum, körülbelül ezredszer.
A hernyó is egészséges, mert fehérjében gazdag, mégsem eszi senki. De ezt Emma inkább nem mondja ki hangosan. Még a végén kiderül, hogy apának van egy titkos hernyóreceptje. Inkább csak kétségbeesetten néz rá.
- Jó, akkor csinálok neked egy rántottát, annál több borscs marad nekem!

Nyolc napja Peter mindennap kimegy a temetőbe. Mindennap! Azelőtt talán egyszer, ha kint járt. Amikor még kicsi volt, az anyjával meglátogatták Ernának, a nagynénjének a sírját.
Most pedig naponta kijön, és leül a testvére sírjához. Hova is menne? Otthon kibírhatatlan. Olyan csönd van, hogy meg lehet tőle süketülni. Az anyja egész délután Martin ágyán fekszik. Még az ágyneműt sem cserélte ki. A földön még mindig ott hever Martin levetett farmerja, az íróasztalán nyitott könyv. Peter nem akar otthon lenni. Délelőtt az anyja van kint a sírnál, ő délután. Az apja nem megy ki a temetőbe.
Peter leül, és... Gondolkodik, emlékezik, figyel, koncentrál? Fel akarja támasztani Martint a gondolat erejével? Egyik sem. Csak leül, és ennyi. Peter fejében üresség van. Mint a Szaharában. Elment a karaván, és ő ott maradt, csak a dűnék, meg homok, ameddig a szem ellát. 

- Figyelj, apádnak előbb-utóbb találnia kell valakit! Nem sirathatja az anyukádat élete végéig. Az élet megy tovább akkor is, ha valakink meghal. Valahogy megy tovább. Hát nem?

Mascarponés-fehércsokis epertorta

Bár a könyv címe eléggé beszédes, tudni kell, hogy Emma egyik kedvenc sütije a Stravinszky-féle epertorta. Nos, ezt a receptet sajna nem sikerült megszereznem, ezért az én egyik jól bevált epertortám receptjét osztom meg veled. A könnyű piskóta és a fehércsokis-mascarponés töltelék igazi aduász, ha vendégeket vársz, vagy csak egy kényeztető édességet ennél. Az illatos, lédús eper pedig még inkább megfejeli ezt a kompozíciót...Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 db tojás
• 1 csipet só
• 1 csepp citromlé
• 5 ek kristálycukor
• 1 ek vaníliáscukor
• 6 ek finomliszt
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 30 dkg fehércsokoládé
• 40 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 60-70 dkg eper

Először a piskótát készítem el, ehhez sütőpapírral kibélelek egy 26 cm-es átmérőjű kerek tortaformát. 
A tojások fehérjét és a sárgáját szétválasztom, a fehérjét egy keverőtálba öntöm, beleteszem a sót, a citromlevet, és az egészet közepesen kemény habbá verem. Ezután kanalanként hozzáadom a cukrot, majd amikor az összes benne van, még legalább egy teljes percig verem. Végül mehet bele a tojások sárgája is.
Ha már elég kemény a massza, kanalanként beleforgatom a sütőporos lisztet, de figyelek rá, hogy ezt gyorsan és óvatosan dolgozzam el a habban. Az egész mehet a formába és a 180 ºC-ra előmelegített sütőbe.
Kb. 10 perc után visszaveszem a hőmérsékletet 150 ºC-ra, és sütöm tovább 3-5 percig.Tűpróbás ellenőrzés ajánlott! Amikor jónak ítélem, lekapcsolom a sütőt és még egy kicsit bent hagyom a sütit. Az ajtót nem nyitom ki, nem zavarom a pihenésben. Végül rácsra teszem, amikor kihűlt, töltöm. A piskóta egyébként előző nap is elkészíthető, semmi baja nem lesz a felhasználásig.

A krémhez először alacsony hőfokon, gőz fölött megolvasztom a fehércsokit. Kicsit hagyom hűlni, majd folyamatos keverés mellett apránként hozzáadom a mascarponét, végül az előzőleg keményre felvert tejszínhabot is. A massza 1/3-át félre teszem, a többihez pedig hozzáadom a már megtisztított és felkockázott epret. Nem kerüljön bele az összes, maradjon a torta tetejére is díszítés gyanánt. 
A piskótát három részre szelem és a fehércsokis-epres krémmel megtöltöm. A tetejére rásimítom a félretett krémet és eperrel díszítem. Pár órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. Mmmmm, mennyei édesség....

ParféTipp: Bőven tettem krémet a tortába, de ha csak a felébe teszel gyümölcsöt és a többivel bevonod a sütit, úgy is nagyon dekoratív édességet kaphatsz. 

+1 Tipp: A piskóta készülhet kakaósan is, ebben az esetben keverj a liszthez 2-3 evőkanál holland kakaóport.