Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Jenny Colgan: Kalamajka ​a Piciny Csodák pékségében (Piciny Csodák Péksége 2.)

Olívás kenyér

2017. november 08. - KönyvParfé

3_41.jpg

Tavaly olvastam Jenny Colgan Piciny Csodák Péksége című regényét, és amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, majd kibújtam a bőrömből. Alig vártam, hogy megint Mount  Polbearne-ben járjak és hírt kapjak kedvenc szereplőimről, halljak a halászok felől és újra érezzem Polly Waterford frissen sült kenyereinek és péksüteményeinek ínycsiklandó illatát. Szerencsére a második rész sem okozott csalódást, sőt! A Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében hozta az előző színvonalát, én pedig jólesően merültem el újra ebben a bájos vidéki miliőben. A szigeten továbbra is barátságosak és segítőkészek az emberek, friss a levegő, a sirályok és a lundák pedig még mindig hatalmas szárnycsapásokkal veszik birtokukba a szikrázóan kék eget.

Mielőtt tovább olvasnál, szeretnélek figyelmeztetni egy-két dologra. Bár a könyv önmagában is megállja a helyét, hiszen az írónő nagy vonalakban felvázolja, hogy mi is történt az előző részben, azért mégis arra biztatnálak, ha még nem tetted meg, az elsővel kezd, mert sokkal nagyobb élményt fog nyújtani a Kalamajkás történet. A sorozat briliáns, talán az egyik legjobb chick-lit, amit az utóbbi időben olvastam, de ahhoz, hogy teljes mértékig megértsd és jólesően merülj el benne, az első könyvvel érdemes kezdened. Épp ezért, ha nem szeretnél spoilerbe futni, ne is olvass tovább, hiszen nem akarom elvenni a kedved.

Pollynak mindene megvan, amiről eddig álmodott:
- egy jóképű, figyelmes barát,
- egy csodálatos pékség,
- barátok,
- és egy saját otthon.
Huckle-lel egy gyönyörű szigeten élnek az újonnan megvásárolt világítótornyukban, és persze itt van Neil is, a kis lunda, aki családtaggá avanzsálta magát, és akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Az élet tökéletesebb már nem is lehetne, ugye? Sajnálatos módon ez az idill egyik napról a másikra veszélybe kerül.
Sajnálatos módon Mrs. Manse meghal, a pékséget pedig unokaöccse veszi kézbe. Ez nem is lenne baj, ha Polly és Malcolm egyetértésben tudna dolgozni, de a férfi csak a nyereséget hajszolja, a lány viszont nem hajlandó lejjebb adni az termékek minőségéből. A férfi rettenetesen idegesítő, nem is sikerül közös nevezőre jutniuk, így amikor Polly elveszti imádott munkáját, összeroppan.
A pénz kevés, valamit tenni kell, így arra a döntésre jutnak, hogy Huckley visszamegy Amerikába, hogy segítsen a családi gazdaságban és pénzt keressen. Pollynak muszáj valamit kiötlenie, így egy utazó pékséget próbál beindítani. Malcolm persze nem könnyíti meg a dolgát, minden egyes alkalmat megragad, hogy szabotálja az új üzletet.
Már ez is épp elég gond, de történik egy macskás baleset, melynek következtében Neil megsérül. A lány lelkiismeret-furdalása nőttön nő, s - bár nehéz szívvel -, úgy dönt, a kis madárnak jobb dolga lesz egy lundamenhelyen. A helyzet nem épp rózsás, se Huckley, se Neil nincs mellette, a világítótorony hideg és barátságtalan, Malcolm ellenséges és feltűnik a színen az özvegy Selina is. Pollynak erősnek kell maradnia, de ez egyáltalán nem könnyű.
Vajon a lánynak sikerült feldolgozni a hirtelen jött változásokat? És mi lesz az álmával? Huckley visszatér, vagy örökre a farmon marad? És Mount Polbearne lakosai tudnak élni friss kenyér nélkül?

Igaz, egy éve olvastam az előző részt, mégis könnyen felvettem a történet fonalát. Úgy éreztem, mintha el sem hagytam volna soha Mount  Polbearne-t, és most is szerettem minden egyes ott töltött pillanatot. Polly pont annyira kedves, mint az első kötetben, és szerettem, hogy egy világítótornyot választott otthonának. Ez elég klassz, azt hiszem én is szeretnék egy világítótoronyban lakni.
Ez egy szép regény, ahol egy kis közösség életébe pillanthatunk be, és ahol a történet egy nagy adag száraz humorral és jó pár megható pillanattal van megspékelve. Emellett nagyon veszélyes, mert képes annyira beszippantani, hogy belép a „csak még egy oldalt” effektus és hirtelen arra eszmélsz, hogy egész éjszaka fent maradtál...

Kivélten nélkül minden szereplőt kedveltem, még a kevésbé szívélyeseket is. Ilyet se pipáltam még!
Biztos, hogy Huckle nem semmi pasi. Tetszik benne, hogy mindig két lábbal a földön áll és ésszerűen gondolkodik, ugyanakkor képes mindent eldobni és repülőre szállni, csak hogy saját szemével lássa, a barátnőjével minden rendben van. Ugye van ilyen férfi?
Oké, Huckle-t szeretjük, de a show sztárja egyértelműen Neil, a kis lunda, aki minden jelenetet ural, amikor színre lép. Neil egy hős! Bárcsak lehetne egy lundám...

Az írónő nem csak Huckle és Polly történetére összpontosított, hanem a többi karakter élete is előtérbe került. Kerensa és Reuben kétségtelenül nem mindennapi pár; boldogok együtt, és a rossz időszakokban is képesek egymás támaszai lenni. A halászokról életéből is kapunk egy kis szeletet; igaz még mindig nem tudtak felépülni az előző kötet tragédiájából, mégis annyira kedvesek és hűségesek, hogy az olvasó önkéntelenül is a legjobbakat kívánja nekik. Üde színfolt lett Dubose is, akit Huckle testvéreként ismerhetünk meg, és aki egy igazán szabad szellemű fiatalember. Azt hiszem, a következő kötetben több szerephez jut majd, legalábbis remélem, hogy hallunk még felőle.
Ami a cselekményt illeti, egy kicsit kiszámítható, de azt gondolom, ezzel nincs semmi baj. A történet azért bőven tartogat fordulatokat, szóval meglepetésekben nincs hiány. Mindegyik karakter jól kidolgozott és teljesen valósnak tűnnek; olyanok, mintha mellettünk, velünk együtt élnének.

Akaratlanul is együtt éreztem a szereplőkkel, és olyan volt, mintha én is része lennék az életüknek. Ez persze az írónő érdeme, hiszen a ragyogó írásmód mellett a dialógusok teljesen realisztikusnak tűnnek. Jenny nem túloz, mégis érezteti, hogy a nehéz időszakot átélő szereplőkkel minden rendben lesz. Valamiféle varázslat van az írásában, ami elragadja az olvasót.
Hát igen, Jenny Colgan könyveit nem csak azért szeretem annyira, mert tele van finomságokkal, hanem azért is, mert körüllengi a melegség és a kedvesség.

Olívás kenyér

A könyv végén receptek is olvashatóak, ezek közül Polly elkészít néhányat a történetben. Olívás kenyeret többször süt, én pedig minden egyes alkalommal azt kívántam, bárcsak beleharaphatnék az illatos, ropogós kenyérhéjba és a foszlós belsejébe. Ez a recept kipróbálásért kiáltott, még szerencse, hogy az írónő mellékelte, hogyan lássak neki. A lenti recept egy az egyben a könyvben szerepel és tényleg valami fenomenális. Na jó, nem ragozom tovább, milyen finom...4_33.jpgHozzávalók:

  • 500 g kenyérliszt
  • 1 zacskó élesztő
  • 2 evőkanál cukor
  • 2 evőkanál só
  • 1 csésze meleg víz
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 100 g olajbogyó aprítva (fekete vagy zöld, amelyik jobban tetszik)

Keverjük össze a meleg vizet az élesztővel, és hagyjuk felhabzani. Gyúrjuk hozzá a lisztet, sót, olívaolajat és az olajbogyókat, míg sima, ragacsos tésztát nem kapunk. Takarjuk le, és hagyjuk kelni egy órát, vagy míg eredeti térfogatának másfélszeresére nem nő. Gyúrjuk át még egyszer, és hagyjuk kelni 45 percig, vagy míg újra kétszeresére nem nő.
Olajozzunk ki egy kenyérsütő formát. Süssük 220 fokon 30 percig, vagy míg meg nem barnul.

Megjegyzés: Szerintem a 2 evőkanál só egy kicsit sok, legközelebb csak 1-et teszek bele és kipróbálom aszalt paradicsommal is.22815059_1703137799704684_1086038876412457998_n.jpgA különleges szigeten élő és immáron elégedett pékként keményen dolgozó Polly visszatér, és újabb kalandokba keveredik Jenny Colgan könyvsorozatának folytatásában. Ha szeretted az első részt, akkor tarts újra a Blogturné Klub 4 bloggerével, hiszen utánajártunk, mitől is ilyen finomak Polly kenyerei, és milyen az élet a dagálytól elzárt kis szigeten, ahol Pollynak és pékségének sok megpróbáltatással kell szembe néznie.
A turné végén Te is megnyerheted a 3 könyv egyikét, ha válaszolsz néhány egyszerű kérdésre, amivel teszteljük, hogy mennyire értesz a sütéshez. :) Nyugi, nem kell hivatásos péknek lenned, elég csak Polly tanácsait követned, hogy eljuss a megfejtésig!

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Polly a Piciny Csodák Pékségének vezetője új kihívások elé néz ebben a történetben. Szerencsére péktudománya nem hagyja el, és képes arra, hogy újult erővel vesse bele magát  a bagettek, és a focacciák világába, hogy a legfinomabb péksüteményekkel szolgálja ki vevőit. Ha már sütöttél Te is otthon kenyeret, vagy péksüteményt, akkor gyerekjáték lesz válaszolni ezekre a kérdésekre. Minden blogon egy sütéssel kapcsolatos kérdést olvashatsz, amire akár fejből is beírhatod a választ, de ha nem boldogulnál, akkor segítenek a kiemelt betűk a bejegyzésekben.
A turné végén megnyerheted a Libri Könyvkiadó által felajánlott 3 könyv egyikét, ami téged is elrepít az angliai kisváros dolgos mindennapjaiba.
(Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi lehet ez a kissé szúrós szagú, és puha állagú "dolog", ami igazából a gombák egy csoportja, és amit hozzáadnak a kenyér és a péksütemények pihentetése előtt a tésztához?

A turné állomásai:
11.06.    Könyvvilág
11.08.    KönyvParfé
11.10.    Zakkant olvas
11.12.    Betonka szerint a világ...

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr1213085498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SemmiKülönös 2017.11.10. 08:02:31

Szia!

Én lenmagvas és sajtos kenyeret szoktam sütni, de a posztomban írtam olívás-aszalt paradicsomos stangliról is! Ha esetleg érdekel, vagy kíváncsi vagy a posztomra itt megtalálod!

atemaazutcanhever.blog.hu/2017/09/21/az_otthon_melege_a_csalad_kenyere

SK

KönyvParfé 2017.11.10. 11:49:00

@SemmiKülönös: Szia SK!
A sajtos kenyered ki fogom próbálni, és a stangli recepted is viszem. :)
Köszi!
süti beállítások módosítása