Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

KönyvParfé

Pásztohy András - Pásztohy Panka: A ​kisegér, aki majdnem hős lett

Toboz süti

2017. szeptember 09. - KönyvParfé

a_kiseger.jpgSzeptember elsejével nemcsak a kicsiknek csöngettek be, hanem a meleg időnek is. Napok óta érzem az orromban az ősz-illatot, és az az igazság, már nagyon jó egy kicsit fázni. Hiába vagyok nyári gyerek, nekem sok volt idén a kánikulából és a hőségriadóból. Szeretem ezt az időszakot. Már keresni akarom az avarban megbújó fényes gesztenyéket, érezni akarom a zizegős, rozsdabarna leveleket a csizmám alatt, nagyokat akarok szippantani a reggeli hűvös levegőből, és a nyakam köré akarom kanyarintani a kedvenc kötött sálamat. Ősszel hamarabb kezd sötétedni, talán egy kicsit több időt töltünk bent a lakásban és vagyunk együtt a szeretteinkkel. Nincs is jobb, mint a gyerekekkel bekuckózni a szobába, lehúzni a redőnyt és előszedni a diavetítőt, vagy belekezdeni velük egy tanulságos és kedves meseregénybe. Az ilyen meghitt, családi pillanatokra tökéletes választás lehet Pásztohy András és Pásztohy Panka közös munkájából megszülető mesekönyve, a A kisegér, aki majdnem hős lett.

Mint ahogy a címből is sejteni lehet, főszereplőnk egy kisegér. Hősünk egy tölgyerdő egyetlen, kajla törzsű fenyőfájának tövében él, és legjobb barátja egy hatalmas étvággyal megáldott, bőbeszédű cinke. Ez a madár annyira szereti a hasát, hogy kitalálta az Ebonnát is, mely az EBéd és uzsONNA közti étkezéseket jelenti. Nagy egyetértés és közös eszegetés jellemzi a mindennapjaikat, míg nem kerül a képbe egy házi macska és egy hullócsillag. A macska egy időre otthontalanná vált, és bosszút forral az emberek ellen, ugyanis már nem ez az első eset, hogy kiteszik ebben az időszakban otthonról egy „új jövevény” miatt. Ezek a galád emberek bevisznek ilyentájt egy fenyőfát a házba, körbetekerik villogó fényekkel, teleaggatják színes, zizegő dolgokkal, és még egy csillaggal is megfejelik a tetejét. Azt is kifigyelte, hogy dobozok is kerülnek alá, melyek bizonyára ellátnak valamilyen funkciót. A lényeg a lényeg, bekerül a fa, a macska meg ki, ezért kifundált egy tervet: a kisegér és a cinke megkeresi az előző éjszaka lehullott csillagot, melyet majd a kisegér fájára helyeznek. Ha ez meglesz, teljesülhet a karácsonyi kívánságuk. Csakhogy hőseinket nem ejtették a fejükre! Átlátnak a szitán és eszük ágában sincs belesétálni a csapdába. A helyzet mégis úgy hozza, hogy belevágnak a nagy kalandba és elindulnak a lehullott csillag nyomába.

A gyerekek ezzel a regénnyel egy fordulatos, kalandos mesét kapnak, melyben mindenki elnyeri megérdemelt jutalmát. Pásztohy András szerintem ígéretes elsőkönyves író, aki remek stílusban meséli el ezt a helyes, tanulságos történetet. Szerettem benne a finom humort, a részletesebb, leíró részeket, valamint a klasszikus meseregényekre oly jellemző elemek.

A kisegér és a cinke kalandja során mi is sok mindent tanulhatunk, többek között a barátságról és a szeretetről, valamint arról, hogy ha valaki kitartó és becsületes, az előbb-utóbb beérik. De beleláthatunk egy kicsit az állatok fejébe is, és megtudhatjuk, miket gondolhatnak rólunk, emberekről. Útjuk során összebarátkoznak egy bagollyal, találkoznak egy medvével, és összefutnak szinte minden erdőben és tisztáson élő állattal. Miután sok szereplős a mese, érdekes volt olvasni, hogy a felbukkanó állatok jó vagy rossz céllal érkeznek. Szerencsére a kisegér és a cinke barátsága megingathatatlan, nem lehet őket egymástól szétválasztani.

A borítót elnézegetve is látszik, hogy ez bizony valami ínyencség lesz. Nem, most nem az elején található dióbélre gondolok, hanem az illusztrációra, mely az egész könyv látványvilágát meghatározza. Pásztohy Panka rajzai sosem okoztak csalódást, most is szerethetőek, bájosak lettek a hatalmas szemekkel ábrázolt szereplők. Különösképpen tetszik a színhasználat, mely letisztulttá, mégis barátságosság varázsolják az egész oldalas illusztrációkat. Szép munka.

A kiadó 5 éves kor feletti gyerekeknek ajánlja a könyvet, és azt gondolom tényleg garantált siker lesz az ovisok és kisiskolások körében. Na jó, a szülőket is elbűvöli majd, mert ez egy igazán ígéretes esti olvasmány az egész családnak.

Kedvenc idézet:

– Nem. Neked nem ezek a bogyók okozzák a legnagyobb fejtörést – sziszegte a kígyó. – A probléma az, hogy nem tudod rávenni magad, hogy hátat fordíts nekem. Hogy itt hagyj! Mert azzal elpusztítanál. Megölnél. Milyen lassú, kínzó, gyötrelmes halálom lenne. Nem a bogyókon jár a te agyad, hanem azon, hogy miként tudnál megmenteni. Mert te az életet választod. Mindig.
– Hallgass! – kiáltott rá a kisegér. – Mit tudod te, mire vagyok képes, és mire nem?
– Túl jó vagy. Ezért vagy te préda, én pedig ragadozó.

Toboz süti

A történet főszereplői erdei állatok, ezért arra gondoltam, az erdőben fellelhető fák és terméseik között nézelődök. Korábban már készítettem makkokat kekszdarából, de még annyi minden van, amit tányérra lehet tenni. Végül a toboz mellett döntöttem, mely az illusztrációk között is több helyen fellelhető. Az ötlet nem saját, de módosítottam az eredeti recepten. Piskótatallért használtam alapnak, mert a zselés részbe szépen bele lehet szúrni a ropi szálakat. A szirmok gabonapelyhek, a ropi pedig abban segít, hogy szépen körbe lehessen tenni pelyheket. Egyébként ez csak egy iránymutató, simán elhagyható a sós rudacska, szépen lehet építkezni enélkül is. Hogy egymáshoz ragadjanak a pelyhek, egy főzött krémet készítettem, melyet olvashattál már korábban itt. De működik mogyorókrémmel, kakaókrémmel, esetleg lekvárral is. Vicces kis sütik, bár a legnagyobb erőssége az, hogy gyerekekkel is elkészíthető, és a gabonapelyhek körberakása remekül fejleszti a kézügyességet.toboz_16.jpgHozzávalók:

  • 1 csomag piskótatallér
  • 1 nagy bögre kakaós gabonapehely (szirom alakú)
  • 1 zacskó ropi

A krémhez:

  • 1 kocka margarin/vaj
  • 1 púpozott evőkanál kakaópor
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor

A krémet készítem el először, mert annak kell pár óra, míg rendesen lehűl és megdermed annyira, hogy kenhető legyen. A tojásokat alaposan összekeverem a cukorral, és közepes hőfokon, állandó keverés mellett puding állagúra főzöm. Egy tálba  belekockázom a margarint, rászórom a kakaóport, majd ráöntöm a forró, tojásos keveréket. Alaposan összedolgozom és amikor elolvad a margarin, és jó sötét, csomómentes, kicsit híg krémet kapok, félrerakom hűlni. Amikor már langyos, bemehet a hűtőbe néhány órát pihenni. Eleinte nagyon híg, de ahogy a vaj dermedni kezd, egyre jobban válik kenhető, krémes állagúvá. Ezt akár előző nap is el lehet készíteni, hűtőben néhány napig eláll.

Akkor nézzük a tobozok összerakását. Fogok egy piskótatallért és beleszúrok a közepébe egy szál ropit. Aztán egy a gabonapelyheket íves részét egy picit belemártom a krémbe és elkezdem a ropi köré rendezni őket. Amikor körbeértem, a következő sort egy picit elcsúsztatva teszem. Ezt egészen addig folytatom, amíg engedi a forma és helyes kis toboz alakúak nem lesznek. Ha túl hosszú a ropi, és nem tudom rendesen ráhelyezni az utolsó pelyheket, akkor letörök a szálból és lezárom egy-két kakaós szirommal.

Ezeket most hűtőbe tettem egy éjszakára, mert kíváncsi voltam, ropogósak maradnak-e még másnap is. Szerencsére nem szívta magába a nedvességet, ami a kint maradt teszt példányról nem mondható el...

ParféTipp: Karácsony környékén egy kis porcukorral is megszórhatod, hogy havas benyomást keltsen. Szerintem nagyon dekoratív süti, nemcsak kisegereknek és falánk cinkéknek.toboz_06.jpgtoboz_07.jpgtoboz_24.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr8112807006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása