Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Yotam Ottolenghi: Vegetáriánus ​finomságok

Édesburgonya-palacsinta

2017. július 04. - KönyvParfé

ottolenghi.jpgNagyon régóta díszíti a konyhám polcát Yotam Ottolenghi Vegetáriánus finomságok című könyve, elég sokat lapozgatom és készítek belőle ínycsiklandozó, szuper fogásokat. Egyszerűen imádom! Hihetetlenül gyönyörű könyv, és azt is túlzás nélkül állíthatom, megjelenése a hazai szakácskönyvpiacon fontos eseménynek számít. Ottolenghi nem vegetáriánus, ezt a bevezetőben is kihangsúlyozza; a kötetben található zöldségételeket mégis eredeti ötletekkel spékeli meg, és nekem nagyon tetszik ez a friss, új irány, amit képvisel.
A Gabo Kiadó gondozásában jelent meg ez a 120 ételleírást tartalmazó szakácskönyv, és azóta már újabb kötettel gazdagodott az Ottolenghi-gyűjtemény, melyet Jeruzsálem címen találsz meg a könyvesboltokban.

De nézzük a Vegetáriánus finomságokat, hiszen számomra ez minden tekintetben úttörő.
Yotam Ottolenghi a Tel-Aviv-i, majd az amszterdami egyetem elvégzése után beiratkozott a londoni Cordon Bleu szakácsiskolába, majd végérvényesen a konyhát választotta hivatásául. Ételeiben a közel-keleti ízvilág kerül előtérben, ugyanakkor konyhai remekműveiben megtalálhatóak a mediterrán, ázsiai és perzsa jegyek is.
Elég csak az összetevők listáját olvasnom ahhoz, hogy érezzem a fűszerek telt aromáját és azonnal magam előtt látom a mennyei végeredmény. Az a baj, hogy nehéz elfogulatlanul írnom róla, mert nagyon szeretem, amit csinál, szerencsére a rajongásommal és lelkesedésemmel nem vagyok egyedül.

Nem igazán reklámozom, mert nem akarok „áttéríteni” senkit sem, és nem is szeretném, ha az oldalon ez előtérbe kerülne, de én tizenöt éve nem fogyasztok húst. Azt hihetnéd, hogy szuper vékony vagyok és biztosan sosem tudok mit enni... hát ebben tévednek.
Szeretem a finom ételeket és ez látszik is rajtam, ugyanakkor azt gondolom, hogy a vegetáriánus életmód nagyon gazdag és sokkal több kreativitást igényel a mindennapokban. Pont ezt a sokszínűséget és játékot ragadja meg Ottolenghi, és mutatja meg a zöldségek, hüvelyesek és gabonafélék csodás bőségét.

A kötetben található összes étel páratlan és izgalmas, rám kifejezetten inspirálóan hatnak.
Tizenöt fejezetet különítettek el, ezek mindegyike számtalan friss és innovatív recepttel van tele.
Olyan eredeti ételek vannak a könyvben, mint például a sáfrányos karfiol, soba tészta sült padlizsánnal és mangóval, vagy az avokádó, quinoa és lóbab saláta.
Szinte minden oldalon látni egy-egy ételfotót, ezek egytől-egyig gusztusosak, és az ember legszívesebben azonnal befalná őket.
A fogások közül sok kifejezetten a Guardian Weekend magazin Új vegetáriánus rovatába készült, így akik figyelemmel követték Ottolenghi eddig munkásságát, találnak benne ismerős részeket.

Ez egy roppant igényes szakácskönyv, és azt gondolom, minden háziasszony elbír a receptekkel, noha néhány hozzávaló talán még nehezen beszerezhető a vidéki üzletekben.
A lényeg, nem csak vegáknak ajánlom ezt a könyvet, hanem húsevőknek is, hiszen ezek az ételek ízletesek és finomak, a konyhában pedig bátran lehet játszani az összetevőkkel és a fűszerekkel, hiszen a kísérletezések alkalmával lenyűgöző ízkombinációk és csodálatos kreációk születhetnek.

Kedvenc részem a könyvből:

Aztán továbblépek egy másik gabonafélére, a búzára, és azokra a dolgokra gondolok, amiket lisztből készítünk – a gombócokra, tésztákra, kenyerekre, süteményekre – vagy a kevésbé feldolgozott formáira, mint a bulgur vagy a búzagyöngy. Gondolataim aztán a lencse, a száraz bab, a zöldbab, a borsó világába vándorol. És ott vannak a zöldfűszerek, a levelek, a magok, a virágok, a gyökerek, a gumók, a gyümölcsök és a gomba – mindegyik egy-egy különálló kis univerzumot alkot, milliónyi fajtával és változattal.

Mindezzel arra szeretnék rámutatni, hogy milyen szerencsések is vagyunk (ha sajnos nem is mindegyikünk), hogy egy olyan világban élhetünk és főzhetünk, amely alapanyagok széles skáláját kínálja és ahol oly sokféle kulináris örökségből válogathatunk.
Ez az, ami izgalommal tölt el engem – ahogy a számtalan hozzávalót a temérdek ember oly sokféle céllal rengetegféleképpen elkészíti.

Természetesen most is készült egy étel a könyv mellé, ez az egyik kedvencem a kötetből. Az édesburgonyával még csak ismerkedem, de határozottan látok benne fantáziát. Finom, ízletes és gyorsan elkészül a lenti fogás. A recept teljes egészében a könyvből!

Édesburgonya-palacsinta

Amikor diák voltam Tel-Avivban a kilencvenes évek elején, a Shenkin utca környékén elterülő trendi városnegyedben laktam, és sokat lógtam a helyi kávézókban a többi diákkal együtt, akik, hozzám hasonlóan, ártatlan önhittséggel jelentős dolgokról beszélgettek. A negyed szívében volt egy kis kávézó, az Orna és Ella, ami nagyszerűen összefoglalta a jelenség lényegét, mindenki ott akart mutatkozni. Az Orna és Ella szimbóluma legendás édesburgonya-palacsintájuk volt. Íme, egy átalakított verzió.ottolenghi_01.jpg4 személyre

  • 1 kg meghámozott édesburgonya, nagy darabokra vágva
  • 2 teáskanál szójaszósz
  • 100 g liszt
  • 1 teáskanál só
  • 1/2 teáskanál kristálycukor
  • 3 evőkanál apróra vágott újhagyma
  • 1/2 teáskanál apróra vágott friss piros chili (vagy több, ha csípősen szeretnénk)
  • sok vaj a sütéshez

mártás

  • 50 g görög joghurt
  • 50 g tejföl
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál citromlé
  • 1 evőkanál apróra vágott koriander
  • só és fekete bors

Pároljuk az édesburgonyát teljesen puhára, majd hagyjuk egy szűrőben legalább 1 órára, hogy lecsöpögjön.

Közben keverjük a mártás hozzávalóit teljesen simára és tegyük félre.

Ha az édesburgonyából kicsöpögött a nedvesség java része, tegyük egy keverőtálba a többi hozzávalóval együtt (a vaj kivételével). Keverjük össze, lehetőleg kézzel, simára és egyenletesre, de ne keverjük túl. A masszának ragadósnak kell lennie, ha túl híg, adjunk hozzá még egy kevés lisztet.

Olvasszunk meg egy kevés vajat egy tapadásmentes serpenyőben. Tegyünk palacsintánként egy evőkanálnyi masszát a serpenyőbe, egyengessük le a kanál hátával, hogy nem teljesen tökéletes, nagyjából 5 cm átmérőjű és 1 cm vastag korongokat kapjunk. Süssük a palacsintát közepes lángon oldalanként kb. 6 percig, míg ropogós, pirult kérget kap. Az elkészült darabokat tegyük két réteg konyhai papírtörlő közé, hogy felszívja a felesleges vajat. Tálaljuk forrón vagy melegen a mártással együtt.ottolenghi_03.jpgottolenghi_04.jpg

További kedvcsináló képek a könyvből:ottolenghi_06.jpgottolenghi_11.jpgottolenghi_07.jpgottolenghi_12.jpgottolenghi_13.jpgottolenghi_19.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr8212289461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Anna Ann 2017.09.29. 05:53:20

Huuuúúúú! Ezt biztos kipróbálom, imádom az édesburgonyát! :)

KönyvParfé 2017.09.29. 16:24:47

@Anna Ann: Váááá, majd mesélj! Én még szokom az ízét, fura ez az édeskés íz. A sütőtökre hasonlít, azt meg nem szeretem. De kicsit jobban fűszerezve azért lecsúszott. :D