Fősulis koromban a csajokkal rengeteg filmet megnéztünk a kollégiumban. Az unalmas órák után üdítő és remek elfoglaltságnak ígérkezett a házimozizás, bár rendszerint kihagytam, ha horrort, vagy pszichothrillert választottak. (Persze a legtöbbször az ment…) Azért így sem panaszkodhatok, mert amikor hallottuk, hogy Filmklubot szervez a suli, késő délutánonként lelkesen látogattuk a vetítéseket. Jó néhány klasszikussal találkoztunk, és olyan filmes csemegéket ismerhettünk meg, melyeket valószínűleg nem veszünk kézbe önszántunkból, vagy elsiklik felette a figyelmünk, mégis sikeresen a képernyőhöz szögezett minket 1,5-2 órára. A koleszos DVD-khez képest már nem csak a sztori és az akció/romantika volt a lényeges, hanem rendezőkre, témakörökre osztottuk a filmeket. Itt találkoztam először Tarantino és Luc Besson nevével, és itt lett a legnagyobb kedvencem az Isten városa, a Leon, a profi és a Nikita.
Később a felvett tárgyaink között szerepelt Filmes ismeretek óra is, ahol egy kicsit mélyebb vizekre eveztünk a témában. Megismerkedtünk a filmkészítés történetével, a kamerabeállításokkal, és néhány filmes kifejezéssel. Bár profik nem lettünk, mégis érdekes volt, és azóta is szívesen gondolok rá. Ezen a héten a Babilon Kiadó Szuperprofi sorozatából hoztam a Forgass filmet 10 lépésben! címűt, mely nemcsak felelevenítette a régi sulis emlékeket, de erősen elgondolkodtatott... mi lenne, ha készítenék egy filmet?