„Nincs karácsony Kevin nélkül.” - hangzik a tévéből már jól ismert szlogen. No igen, már-már annyira az ünnep része lett a Reszkessetek betörők!, mint a karácsonyfa és a bejgli. Talán sokaknak unalmas, könyökükön jön ki a történet, ennek ellenére sok család leül az ünnepek alatt a tévé elé, hogy megnézzék. Én is ezt fogom tenni, mert azt gondolom, nagyon el lett találva ez a film. Alapvetően egy sima vígjáték, rengeteg jó poénnal, mégis vannak benne komolyabb részek, mély üzenetek, ahol megmutatkozik a karácsony lényege. Csípem a szereplőket, egyik vicces jelenet követi a másikat, a két hülye betörő meg egyszerűen zseniális. Nem ragozom tovább, alapfilm és az ünnephez tartozik.
Most már tuti, hogy idén is otthon felejtik a kis Kevin McCallistert, de ha még nagyon kicsik a gyerekek a filmhez, könyvben is végigkövethetik a kisfiú kalandjait. A Naphegy Kiadó gondozásában hazánkban is megjelent a filmből készült mesekönyv. És tudod mit? Legyen felnőtt, vagy kisgyerek, azt hiszem, ezt a könyvet mindenki vigyorogva fogja lapozgatni!

A történet főszereplője a nyolcéves Kevin McCallister, aki azt kívánja, bárcsak eltűnne a családja. Kívánság ilyen hamar még nem vált valóra, másnap reggel arra ébred, hogy egyedül maradt a házban. Eleinte vidám minden, azt csinálhat, amit akar és nincsenek felnőttek, hogy szabályokat állítsanak fel. Egész nap pizsamában lehet, mesét nézhet és édességet ehet. Tegyük szívünkre a kezünket, ki ne szeretne cserélni vele? Egy alkalommal meghallja, hogy két betörő, Harry és Marv arról beszélget, be akarnak törni a házba. Sikerül túljárni az eszükön, de hamarosan visszatérnek, Kevin pedig mindenféle csapdával várja a Vízi Naplopókat! Milyen trükköket eszel ki a kisfiú, és hogyan birkózik meg a két gazfickóval? És vajon visszatér a családja karácsonyra?

A történet szépen követi a film jeleneteit, igaz néhány rész kimaradt belőle. De ezt egyáltalán nem nehezményezhetem, hiszen nem lehet mindent beleszuszakolni egy kicsiknek szóló képeskönyvbe. Kemény borítós és elég nagyméretű, kifejezetten jó kézbe venni. A szöveg rövid és egyszerű, ugyanakkor a nagy, színes illusztrációk igényesek. A kedvenc képem a dupla oldalas haditerv, meg azok a részek, ahol a betörők és a hólapátos szomszéd bácsi szerepelnek. Teljesen úgy néznek ki a rajzfigurák, mint a filmszereplők!
Ha tanácstalan vagy, hogy mit vegyél a gyerekeknek, ez egy szuper ajándék! Egyrészt mert a karácsonyi hangulat süt minden oldaláról, másrészt mert a vicces jeleneteken kívül megjelenik a család fontossága is.

Kedvenc filmes idézetek, amit szinte mindenki kívülről fúj:

Álld meg ezt a mikrohullámú, magas tápértékű makarónit, és azokat akik árengedménnyel árusították.

- Hát milyen anya vagyok én?
- Ha ez megvigasztal, egyszer én is otthon felejtettem az olvasószemüvegemet.

- És mit gondolsz, jó kisfiú voltál?
- Azt hiszem igen.
- Meg is esküdnél rá?
- Azt már nem!

Amerikai csokis keksz

Ahány ház, annyi szokás. Nálunk december 24-én hivatalosan a Jézuska díszíti a fát, és este ő hozza az ajándékokat is. Van olyan ismerősöm, akinél a Télapó szállítja a meglepetéseket, másoknál Szenteste éjjelén teszi a fehérszakállú az ajándékokat a fa alá, hogy másnap korán reggel, izgatottan téphessék fel a meglepetések csomagolását a gyerekek. Amerikában nagy divat, de már Magyarországon is hallottam arról a hagyományról, hogy süteményt és egy pohár tejet tesznek ki a Télapónak, hogy legyen elég ereje az egész éjszakás műszakhoz. Köztudott, hogy a kedvenc sütije a  chocolate chip cookies, ez egyébként a könyv illusztrációi között  is megjelenik. Íme, egy eszméletlenül finom és egyszerű amerikai csokis keksz recept.Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 tojás
• fél tasak sütőpor
• 1 tk vanília aroma
• 10 dkg csokicsepp

Felolvasztom a vajat és hozzáadom a cukrot, a vanília aromát és a tojást. Kimérem a lisztet, belekeverem a sütőport, majd apránként beledolgozom a vajas masszába. Végül beleszórom a csokicseppeket, óvatosan összeforgatom és fél órát hűtőben pihentetem.
Diónyi nagyságú golyókat formázok a tésztából, picit ellapolgatom és egymástól távol helyezem a tepsiben. Bőven hagyok köztük helyet, mert sülés közben terülni fognak. Sokszor gondban vagyok, hogy nem egyenlő méretűek a kekszeim, ezért most egy kisebb fagylaltszedő kanalat használtam az adagoláshoz.
180°C-ra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöm. Ez persze függ, hogy milyen vastagságúra lapítgatom a gombócokat, de akkor már biztosan jó, amikor a szélek kezdenek egy kis színt kapni.
Tepsiből kivéve még puhák, hűlés után viszont kicsit ropogósak, omlósak lesznek. Tejjel fogyasztva az igazi!

Megjegyzés: Sütés közben értettem meg, miért van akkora hasa a Télapónak. Ha mindenhol ennie kell a sütiből, bizony hamar felrakodnak azok a fránya kilók... :)